Ha csak az érzékeny és mérsékelten érzékeny területeket összesítjük, akkor is több mint 3 millió hektár szántót érint a tömörödés jelensége.
A talaj tömörödöttnek minősül, ha a termőrétegben a térfogattömeg-érték meghaladja az 1,5 g/cm3-t, illetve ha a talajellenállás a szabadföldi vízkapacitás megfelelő víztartalmánál nagyobb, mint 3 MPa. Magyarország talajainak 34,8%-a érzékeny, 28,3%-a mérsékelten érzékeny, 23%-a pedig gyengén érzékeny a degradációra és a tömörödésre.
A talaj természetes állapotában is képes bizonyos mértékű tömörödésre. A talaj mélyebb rétegeiben a rétegek felett lévő talaj tömegéből adódó nyomás hatására is kialakulhat tömör záróréteg. A sok és nagy intenzitású csapadék fokozza a talaj tömegéből adódó ülepedést. A talajvíz, állandó, vagy időszakos vízborítás következtében szintén tömör rétegek alakulnak ki. A talajképződés során több ilyen szint is kialakulhat az adott talajtípus sajátosságaként.
Az emberi tényezők azonban több okból is sokkal jelentősebbek. A negatív változások sokkal intenzívebben, és a talaj felső rétegeiben is lezajlanak. A tömörödés bekövetkezhet a nedves talajon történő járáskor, műveléskor, illetve többször ugyanabban a mélységben végzett művelésnél, az adott művelőelem talajra gyakorolt ismételt nyomása következtében. A jelenség a mezőgazdasági termelés kezdete óta előfordult Földünkön, hatalmas mértéket azonban csak a 20. század iparszerű mezőgazdaságában öltött. Egy 4 tonnás tengelyterhelésű gép minimum 30 cm-ig, egy 10 tonnás minimum 50 cm-ig tömöríti a talajt.
A talaj tömörödése során negatívan változik a talajalkotó részecskék közötti kapcsolat, illetve csökken a pórusok mennyisége és mérete. Ez a kedvezőtlen folyamat számos következménnyel bír. A pórusrendszer átalakulásából adódik a rosszabb szerkezet, ennek hatására csökken a gázok transzportja és a vízáteresztő képesség is. Mivel csökken a talaj vízbefogadó képessége, nagyobb mértékű eróziós károkra számíthatunk, és az aszály tünetei is előbb jelentkeznek.
A kedvezőtlen talajállapot a növény nehezebb, és egyenetlenebb csírázását, kisebb hajtás- és gyökérnövekedését, rosszabb víz- és tápanyagfelvételét vonja magával. A tömörödött talajban sínylődő, gyengébb növények természetes ellenálló képessége is romlik, nagyobb élettérhez jutnak a kártevők, kórokozók. A folyamat egésze a kisebb mennyiségű és rosszabb minőségű termésben „csúcsosodik” ki. Azonban nem csak a bevételi oldalon könyvelhetünk el veszteségeket. Romlik a megmunkálhatóság, adott minőségű talajmunka csak nagyobb üzemanyagköltséggel, illetve több menetszámmal biztosítható, így a kiadásaink is nőnek.
Elkerülhetjük, ha a megfelelő agrotechnikát alkalmazzuk:
- nem megyünk rá vizes talajra,
- javítjuk a talaj teherbírását,
- gépvásárláskor figyelembe vesszük, az adott gép mennyire terhelné a talajt,
- alternatív módokat választunk (pl.: lazítjuk a talajt stb.),
- abroncsok belső nyomását szabályozzuk,
- többszörös ráhajtás a területre, ezt csökkentjük,
- kerekek csúszását megakadályozzuk.
A talajok tömörödöttsége hozamveszteséget és ezáltal profitcsökkenést eredményez. A tömörödöttség fizikai úton (szántással, mélylazítással) csak ideiglenesen szüntethető meg, mivel nem egy pusztán fizikai jelenségről beszélünk. Van egy biológiai vetülete is, és a fő oka az élő növények és az aktívan növekvő gyökerek hiánya. A folyamatos növénytakarás és a csökkentett talajművelés segít az egészséges talajélet biztosításában, amely cserébe tartós megoldást kínál a tömörödöttség megszüntetésére.
Forrás:
Mikó Péter: A talajtömörödés okai és megszüntetésének agrotechnikai módszerei
