A burgonya a tenyészidejének egy bizonyos szakaszában jó gyomelnyomó hatással rendelkezik, amikor nincs szükség gyomok elleni védekezésre, hiszen a lombozata megfelelő sűrűségű állomány mellett kiszorítja a jelentősebb fajokat. Ez az időszak a lombzáródástól kezdődik, egészen addig, amíg nem kezd el ritkulni a zöld növényzet. Így a megfelelő termesztéstechnológia mellett két időszakban indokolt a védekezés: a lombzáródást megelőző, valamint a betakarítás előtti közvetlen időszak, amikor az állomány leszárad.
Agrotechnikai módszerek
A megfelelő terület és elővetemény kiválasztása az elsődleges szempont. A burgonya gyomfajai ne egyezzenek meg az előzőleg vetett kultúrnövény gyomfajaival. Erre sok lehetőség van a burgonya egyedi gyomösszetétele miatt, de jellemzően gabona előzi meg. Ennek oka az eltérő gyomflóra mellett, hogy a gabonában számos lehetőség áll rendelkezésre a gyomszabályozásra: bőséges szerválaszték, tarlókezelés, tarlóhántás. Tarlókezelés során nem kell ügyelnünk a kultúrnövény érzékenységére, és a gyom érzékeny fejlettségi állapotában kezelhetünk. Ezáltal nem bolygatjuk a talajt, és a nedvesség is megőrizhető. Ugyanazok az évelő kétszikűek mindkét kultúrában megjelenhetnek, de a gabonában olcsóbb a technológia azok kiszorítására.
Ültetés előtti talajmunkák, majd a primer és szekunder bakhát kialakítása biztosítja a gyommentességet, a kikelt és csírázó gyomokat egyaránt pusztítja. A növény gyomelnyomó képességének növelése érdekében elengedhetetlen a homogén, jól fejlett erős állomány kialakítása megfelelő tőszám beállításával, harmonikus tápanyagellátással, ügyelve a kártevők és kórokozók elleni védekezésre.
A mechanikai gyomszabályozás eszköze a töltögetés, mely során a töltögető kapa a bakhát alján és oldalán csírázó gyomok egy részét elpusztítja. Ezt kiegészítve kombinálni lehet postemergens kezeléssel a jobb hatás elérése érdekében.
Hatékony módszer a takaróanyagok használata, mely lehet szerves (élő és holt mulcs) vagy szervetlen, illetve azok kombinációja. A takaróanyagok számos jótékony hatása ismert, és alkalmazásuk igen sokrétű. Gyomelnyomó képességük a vegetáció utolsó szakaszában, a lombozat csökkenésével is megmutatkozik.
Biológiai módszerek
Azok az eljárások, melynek során az élő szervezetek (baktériumok, kórokozó gombák, rovarok, növények és más élő szervezetek) gátolják a gyomok csírázását, fejlődését, vagy elpusztítják azokat, akár az általuk termelt anyagok hatásával. A biológiai gyomszabályozás nehézsége, hogy gondot okozhat azt a természetes ellenséget kiválasztani a gyomnövény számára, amely kellően szűk fajspektrummal rendelkezik, ezáltal a kultúrnövényt nem támadja meg. Emellett a kijuttatandó kórokozó nagy mennyiségű előállítása és életben tartása a kijuttatásig szinte lehetetlen feladat. A világ számos pontján folynak kísérletek a megfelelő módszer kifejlesztéséről.
Kémiai módszerek
Herbicides technológia során a preemergens kezelés elengedhetetlen, kivéve, ha csak az évelő egyszikűek ellen védekezünk. Ehhez trapéz alakú bakhát kialakítása ajánlott, és aprómorzsás talajszerkezet. Hatáskifejtéshez bemosó csapadék szükséges. Használható hatóanyagok: metribuzin (de sok fajta érzékeny rá), flurokloridon, flumioxazin, metobromuron, pendimetalin, melyek mindegyike a magról kelő kétszikűek ellen hatásos. A klomazon elsősorban a magról kelő egyszikűekre hat, és kombinálni lehet metribuzinnal a kettős hatás elérése érdekében. A proszulfokarb az egy-és kétszikű gyomnövényeket gyéríti.
Fokozott gyomkelés, csapadék hiánya, vagy évelő egyszikűek elleni védekezés esetén ajánlott postermergens kezelést is alkalmazni, melynek hatását csökkenti a 4-6 órán belüli csapadék. Használható hatóanyagok a metribuzin, a rimszulfuron, és ezek kombinációja. Kezeléskor ügyelnünk kell a megfelelő fenológiai fázisra, növények fejlettségi állapotára, hogy a kijuttatás a gyomok legérzékenyebb időszakában történjen. A készítmények teljes listája a NÉBIH engedélykereső oldalán érhető el.
A hazai növényvédelemben a kémiai védekezés jelentős mértékű, ám ennek hatékonysága, gazdaságossága a többi módszer használatától és azok minőségétől is függ. A nem kémiai módszerek kiegészítésével jelentősen csökkenthető a környezetterhelés.
Források:
https://novenyvedoszer.nebih.gov.hu/engedelykereso/kereso
-MULLER-SCHARER H. – FRANTZEN J. (1996): An emerging system management approach for biological weed control in crops: Senecio vulgaris as research model. Weed Research. Doma 2014.
-DORNER Z.- ZALAI M. (2013): Kertészeti és szántóföldi növények gyomszabályozása,
-WAPSHERE A. J. (1974): A strategy for evaluating the safety of organisms for biological weed control. Annals of Applied Biology
-CZEPÓ M. (2003): Parlagfű és más gyomok kártételének megelőzése
