A karfiol „kilóg” a káposztafélék sorából, környezeti igénye eltér a többi (fejes káposzta, kel, karalábé, kelbimbó) családhoz tartozó növényétől. Ebből adódóan a helytelen tápanyag-adagolás, a nagy meleg, a magas pára és a csapadékhiánya számos élettani eredetű (nem fertőző) betegséget, növekedési és fejlődési rendellenességet okoz a szabadföldi és a hajtatott kertészetekben.
Fény hatására a karfiol termése megbarnul
A karfiol gyakori mikroelemhiány betegsége a bór és a molibdén hiánya. A bórhiány jellemzően lúgos és erősen meszes talajokon fordul elő, de szárazság hatására is kialakulhat. Abszolút bórhiányra – olyan esetre, ha a talajban kevés vagy nincs bór – ritkán akad példa. A termésen lilás-barna foltok, barnás elszíneződés lép fel, ezek a rózsa növekedésével egyre nagyobb felületen mutatkoznak. Súlyos esetben a levelek fonáki részén is – a foszfor hiányra emlékeztető – barnás-vöröses elszíneződés figyelhető meg. Megelőzhető bórtartalmú műtrágyák vagy bórax 0,1%-os töménységű oldatának ismételt permetezésével.
A molibdénhiány inkább a savanyú talajokon mutatkozik, ezért megszüntetése sokszor már meszezéssel is megoldható. Tünetei a fiatalabb növényi részeken, így a termésen is megfigyelhető. A levelek deformáltak, kanalasodnak, az úgynevezett „whiptail” betegség tüneteit mutatják, a színükön világos, halvány-szürke, olajszerű klorotikus, majd nekrotikus foltok jelentkeznek. Súlyos hiány esetén maga a tenyészőcsúcs is elpusztul, a növény növekedése megáll, megszorul (Klemmherzigkeit betegség). A rózsa (termés) laza, szétesik, megbarnul, hasonló, mint amikor túl öreg palántát ültetnek, és a növény levelek hiányában kényszerérett termést fejleszt. A már megjelent tüneteket nehéz megszüntetni, ahol kialakulásával lehet számolni (savas kémhatású talajok) ott a megelőzés javasolható, ismételt molibdén tartalmú lombtrágyával illetve nátrium-molibdenát kipermetezésével.
Párás, csapadékos tavaszi időjárás során szabadföldön, de hajtatásban is kialakulhat az úgynevezett üvegesedés betegség (Glasigkeit), ami lényegében analóg az ödémás betegséggel. A magas páratartalomnak köszönhetően, illetve a páratartalom erős ingadozása következtében a karfiol rózsáján üveges foltok képződnek, amelyek lassan megbarnulnak. Az üveges termés igényes piacon nem értékesíthető, rosszul szállítható, szedés után megfonnyad, jelentős súlyveszteséget mutat. Szabadföldön az öntözés átmeneti szüneteltetésével, hajtatásban az öntözés mérséklésével és intenzív szellőztetéssel védekezhetünk ellene. Sokszor nagyobb gondot okoz a beteg növényen kialakuló botrítisz és más gombás betegségek megjelenése.
Az úgynevezett nem öntakaró fajták érzékenyek az erős fényre, az erős napsütés hatására enyhébb esetben foltokban, súlyos esetben az egész termés megbarnul, lilás barna színűvé válik. A korszerű fajtáknál ez a betegség egészen ritkán figyelhető meg, szinte kizárt, tekintettel arra, hogy a nemesítésnek köszönhetően „öntakaróak” a fajtákat, azaz a belső levelek a rózsa fölé tekerednek, ezáltal megvédik a naptól a rózsát. Azoknál a fajtáknál, amelyek ezzel a tulajdonsággal nem rendelkeznek, nekünk kell az árnyékolást két-három levélnek a rózsára történő törésével vagy a levelek rózsa feletti összekötözésével megoldani.
A karfiol szőrösödése vagy hajasodása (a rózsán a levelek kihajtanak) az erős vegetatív növekedés következménye. Többnyire olyan esetben fordul elő, amikor nagy meleg van, sok a csapadék és sok nitrogénműtrágyát használtunk. Hajlam tekintetében a fajták között is különbség van.
(Terbe István – Agrofórum Online)
