A vöröshagyma szárazanyag tartalma a beérés idején a legmagasabb, ezért a termelőnek, kereskedőnek, de a fogyasztónak is egyaránt érdeke, hogy beéretten, magas szárazanyag tartalommal szedjék.
1.kép: A rendre rakott és napon szárított hagyma jobban tárolható
A jól tárolható vöröshagymának több ismertető jele van:
– Betakarításkor eléri a fajtára jellemző alakot, nagyságot és színezetet,
– megindul a termést védő buroklevelek (páncéllevelek) kialakulása,
– vízveszteség következtében a nyakrész elvékonyodik és megpuhul,
– az egyéves hagyma szára legalább 70-80%-ban megdől (dughagymáról termesztett, un. kétéves hagymánál a szár teljes elszáradását megvárjuk) és
– miáltal a gyökérzet a víz- és tápanyagfelvételt beszünteti, a levélzete elsorvad.
A jó tárolhatóság miatt a hagymát felszedés után 7-10 napig a földön szárítják. Az utóérlelés fontos, meghatározó része a betakarításnak, mert:
– ilyenkor szárad le a föld a termésről,
– a még zöld levelek gyorsabban megsárgulnak,
– szikkad, vizet veszít a hagyma, nő a szárazanyag tartalma,
– záródik a nyak, amiből adódóan kevésbé betegszik meg a tárolóban (fuzáriumos betegség) és
– a külső burok levelek, mint feltétele a tárolhatóságnak, ilyenkor vastagodnak, keményednek meg.
A szeptemberi csapadékos időjárás halála a hagymának! Száraz időjárás esetén is tanácsos a rendre rakott termést átforgatni (1. kép), ezzel nemcsak a befülledésnek vesszük elejét, de megakadályozzuk a legyökeresedését, a hagyma újrahajtását is.
Tavasz végén, nyár elejére a tárolókból kifogyott hagymát az úgynevezett áttelelő hagymával lehet pótolni. Sokaknak rossz tapasztalata van a termesztésével. Ha későn vetik, nem fejlődik ki eléggé, gyengén megy a télbe és kifagy. A túl korai vetés azzal a veszéllyel jár, hogy túlfejlődik a hagyma, télen jarovizálódik, tavasszal pedig termésképzés nélkül magszárba megy.
Nem minden fajta alkalmas átteleltetéses. A vetésidő helyes megválasztása – ami a fajta függvénye is – döntő mértékben befolyásolja a termesztés sikerét. Hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy legjobbak az augusztus elejei, augusztus közepi vetések. Ilyen esetben ceruza vastagságú, 3-4 leveles növényeket kapunk, amelyeket a nagyobb hidegek már nem károsítanak, ugyanakkor a magszárképzés veszélyével sem kell számolni.
(Terbe István – Agrofórum Online)
