A sárgarépa, petrezselyemgyökér és a gumós zeller feldolgozása során tapasztalható, de a cukorrépán is előfordul, hogy a gyökértermés közepe barna, esetleg üreges, súlyos esetben sötétbarna nyálkás folyadékot tartalmaz, ami felvágás (feldolgozás) során kiszivárog a termésből. Az úgynevezett szívrothadásos betegséggel állunk szemben, amit a bórnak, mint mikrotápelemnek a hiánya okoz.
Mint más mikroelemből, a bór esetében is, hektáronként mindössze néhány kilóra van szüksége a növényeknek, amit általában a termőtalajok tartalmaznak. Hogy a betegség mégis előfordul, annak többnyire az az oka, hogy a gyökérzet nem tudja a bórt felvenni. A talaj bórkészletének hasznosítása alapvetően kedvezőtlen talajtulajdonságokra vezethetők vissza, előfordulása a termesztési gyakorlatban lúgos, azaz erősen meszes talajnak és a szárazságnak tulajdonítható, ritkán a sok csapadékból adódó kimosódásnak.
A lúgos kémhatású talajok (8 pH vagy a felett) és a magas talaj-mésztartalom megakadályozza a bór felvételét – független attól, hogy van-e elegendő bór a gyökérzónában – kialakul a mészhiány. (A gyökérzöldségfélék mészkedvelők, de az 5%-nál több szénsavas meszet tartalmazó talajokon kialakulhat a betegség!)
Primőr sárgarépa termesztők, a koraiság miatt a laza homoktalajokat választják, ilyen közegben a sok tavaszi csapadék is okozhat bórhiányt azáltal, hogy más tápelemekkel együtt kimossa a talajból, de a hosszú tenyészidejű ipari fajtáknál gyakoribb ennek ellenkezője, a csapadékhiány, azaz a száraz talaj.
Ipari répák fiatalabb levelei aprók maradnak (júniusban-júliusban figyelhető meg), sűrűbben nőnek, rövidebb levélnyelet fejlesztenek, továbbá sprődök, törékenyek. Idővel a levéllemezen sárgás-zöld, majd barna foltok jelennek meg a levélerek között. Súlyos esetben – ami termesztési gyakorlatban ritkán fordul elő – a beteg levelek elszáradnak, lehullnak.
A bór – lévén csak transzspirációval szállítható elem – az idősebb növényi részekben lokalizálódik, onnét hiány esetén sem képes mobilizálódni, ebből adódóan a hiánytünetei mindig a hajtásokon, fiatal leveleken mutatkoznak.
Megelőzhető, illetve viszonylag könnyen gyógyítható, ha ideje korán felismerik, ami nem egyszerű, ugyanis más tápelemek is kiváltanak hasonló szimptómákat.
A bór pótlása lehetséges talajon keresztül, de lombtrágyázás útján is, tekintettel arra, hogy a leveleken keresztül is jól hasznosul. Ennek ellenére a bórhiányt célszerű megelőzni, ugyanis a beteg növények gyógyítása nehezebb, és egy sikeresnek mondható kezelés is némi terméskieséssel jár.
Gyökéren keresztüli megelőző bórtrágyázás többnyire más alaptrágyákhoz kevert bórral kivitelezhető (pl. bórszuperfoszfát), illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is. Kertészeti kultúrákban alkalmazásra kerülő komplex fejtrágyák, rendszerint bórt is tartalmaznak.
A hiányt mutató növények gyógyítására általánosan használatosak a különböző lombtrágyák, amelyek hatóanyaga többnyire bórsav vagy bórax. Előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak.
A bórtúladagolás veszélye miatt, még a bórigényesebb kultúrák esetében (pl. cukorrépa, gyökérzöldségfélék, lucerna, burgonya) sem javasolható 2-5 kg/ha/év-nél nagyobb adag lombtrágya formájában. Ennek kijuttatása is megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os részletekben tanácsos. A bórtrágyázással kapcsolatosan tudni kell, hogy a bór könnyen túladagolható, a túladagolás pedig mérgezést idézhet elő. Több kertészeti növény érzékeny rá (pl. paprika, fejes saláta, uborka, dinnye, padlizsán), esetükben kicsi a különbség a kedvező és a már mérgező dózis között.
Dr. Terbe István
