Az idei nyár csapadékosabb volt, mint az előzők, több volt a felhő, gondolhatnánk, gyengébb volt a napsütés, ebből adódóan kevesebb volt az idén a napégés is. Sajnos a károsan erős napsugárzás most sem kímélte a növényeket, a perzselési tünetek a szőlőn, a gyümölcsféléken, a zöldségeken, de még a dísznövényeken is mutatkoztak, az ebből eredő károk az árutermelő gazdaságokat, kisüzemeket és hobbikertészeteket egyaránt sújtották.
Nagy az ellenmondás a téli és a nyári fényviszonyok között: míg télen a primőrkertészek hiányolják a fényt (megnyúlik a palánta, nem köt a paprika, a paradicsom színtelen és íztelen), addig nyáron túl sok van belőle, tapasztalhatjuk, hogy évről-évre több, és szinte tehetetlenek vagyunk ellene.
Növénytermesztési szempontból a fény kapcsán beszélünk:
- a fény minőségéről,
- a fény erősségéről,
- az összetételéről és
- a megvilágítás időtartamáról (naphossz).
A növények napégésének kialakulásában mind a négynek, de különösen az első háromnak meghatározó szerepe van!
A sugárzás kétféle minőségben(formában), direkt sugárzás és szórt fény formájában érkezik a földre. A szórt fényt jobban tudják a növények hasznosítani, veszélyt nem jelent, szemben a sugárzó fénnyel, ami erős intenzitás esetén a növényi szövetek roncsolódását eredményezi.
A kétféle sugárzás aránya az év folyamán változik. Tavasszal, nyár közepéig–augusztus elejéig a sugárzó fény az erősebb, ezt követően a szórt fény lesz egyre több a sugárzóhoz viszonyítva. A kettő arányát befolyásolja a levegő tisztasága (portartalom), a páratartalom, a felhőzet, valamint a tárgyakról, más növényekről visszaverődő fény mértéke.
A fotoszintézis – egy határon belül – a fényerőséggel arányosan változik. A legtöbb zöldségféle fotoszintézise 50–100 W/m2 (kb. 10 000 lux) fotoszintetikusan aktív sugárzás intenzitásig arányosan nő, ezt követően a növekedés üteme mérséklődik. 200 W/m2 (20 000 lux) fényerősség körül már alig mérhető tömeggyarapodással jár, 250–300 W/m2 (25–30 000 lux) esetén nincs növekvés, sőt abból adódóan, hogy roncsolja az asszimiláló szöveteket, csökken.
A Kárpát-medencében a globálbesugárzás évi összege nyugatról, észak-nyugatról dél, dél-kelet irányába haladva növekszik. A déli és a délkeleti megyékben, így a Tiszántúl déli területein és Szeged környékén eléri az évi 4800–5000 MJ/m2-t, és meghaladja a 2000 óra napfényes óra számot.
Növénytermesztési szempontból még ezek az értékek elfogadhatóak lennének, de az utóbbi években, évtizedben, a késő tavaszi, nyári hónapok tapasztalható egyre intenzívebb sugárzás (30–40 000 lux) lomb- és termésperzselést, minőségromlást, terméskiesést okozott, ami különösen a kertészeti növények (zöldség, gyümölcsök, dísznövények, szőlő) esetében volt nagymértékben tapasztalható.
A sugárzás összetétele is változott. A növények számára hasznos vörös színtartomány mellett nagymértékben megnövekedett az ultraibolya (UV) sugárzás, melynek néhány kedvező tulajdonsága mellett (pl. baktérium- és gombaölő) egy határon túl már káros, erős szövetroncsoló hatása is van.
Míg korábban csak a déli órákban, tavasz végén–nyár elején érte el a káros mértéket az UV sugárzás, az utóbbi években, így az idén is még augusztusban, sőt szeptember elején is, már a kora délelőtti és még a késő délutáni órákban is perzselő hatású volt. Vagyis nemcsak a sugárzás ereje volt erősebb, annak ideje is évszakon és napon belül változott, hosszabbodott.
Miről ismerhető fel a napégés tünete?
Sokan nem ismerik fel a napégést, fertőző gombás vagy baktériumos betegségnek gondolják, pedig jól megkülönböztethető szimptómái vannak.
A napégési tünetek – a növény szárát szimmetriatengelynek tekintve – mindig aszimmetrikusan, a növénynek (termésnek) a nap felőli oldalán mutatkoznak, többnyire besüppedt, száraz és világos szövetelhalás formájában (1., 2., 3. és 4. kép). A termés belseje mindig egészséges.
A napégés nem tévesztendő össze a paprikán és a paradicsomon gyakran megfigyelhető csúcsrothadás betegséggel (sokan helytelenül ezt is napégésnek nevezik), amit vízhiány, magas talajsótartalom vagy kalcium hiánya okoz.
Ez utóbbi mindig a bogyó hegyén, bibepontja környékén jelentkezik, rendszerint barnás színű szövetelhalás formájában (általában nem fehér!), szemben a napégéssel, ami a termés nap felőli oldalán van.
Előfordul, hogy párás időben, másodlagosan baktériumos és gombás betegségek is megtelepedhetnek a napégett, sérült felületen, ami a tünet képét megváltoztathatja, és a kár mértékét tovább fokozza.
A fajták érzékenysége tekintetében jelentős különbség van. Például vékonyabb szövetszerkezetű fehér (TV) paprikákon gyakrabban és jobban, míg a vastagabb héjjal rendelkező, hegyes (fűszer), kápia és a paradicsom alakú fajtákon ritkábban mutatkozik, bár az idén már ez utóbbi fajták is jelentős mértékben károsodtak (5. kép). A nagyobb lombú fajták, amelyeknél a terméseket védi a levélzet (pl. zöldbab), valamint a csüngő termésűek (pl. paprikák) kevésbé károsodnak, mint a felálló típusok.
Milyen védekezési lehetőségek vannak a zöldségfélék esetében a napégés ellen?
Árutermesztő üzemekben, de a saját célra termelő kertekben is kevés lehetőség van a védekezésre, amivel a napégést megelőzhetjük, vagy a kárt jelentősen mérsékelni tudjuk. A műanyaghálós árnyékolás mondható tökéletes megoldásnak, bár nagy felületen technikai okok és a magas költségek miatt is nehéz megvalósítani.
Az intenzív szabadföldi zöldségtermesztésben jelentős munka indult meg a különböző árnyékoló hálók felkutatására. A műanyag raschel hálók alkalmazásának lehetőségét vizsgálva sikerült a napégésből eredő terméskiesést nagymértékben csökkenteni.
Az ilyen árnyékoló hálók (nyitott szövésű árnyékolók) további előnye az impermeábilis takarókkal (pl. fóliák) szemben, hogy alattuk a hőmérséklet is kedvezőbben alakul.
Az árnyékoló hatás a színtől, a szálvastagságtól (szövéstől) függően eltérő, a sárga és a narancsszínű hálók a hazai és külföldi kísérletekben kedvezőbbeknek bizonyultak, ami nemcsak a sérült bogyók alacsonyabb számában, de a növények fejlődésében és termésképzésében is megmutatkozott (6. kép).
A hálórétegezését (hajtogatását) úgy kell végezni, hogy ~20–30 000 luxnál nagyobb sugárzási érték ne érje a növényeket, amihez legalább 2-3 szoros rétegre van szükség.
Üvegházak és fóliasátrak esetében további megoldásnak kínálkozik a héjazat, azaz a takaró fólia és az üveg festése, amihez a kereskedelemben speciális anyagokat (festékeket) is forgalmaznak. A legújabb, technikailag jól felszerelt üvegházakat árnyékolókkal is felszerelik, amelyek működtetését automatika szabályozza.
Tekintettel arra, hogy a vízzel jól ellátott növények jobban képesek magukat hűteni, ebből adódóan a rendszeres öntözésnek, a folyamatos vízellátásnak is fontos szerepe van a védelemben. A kritikusnak számító 35–40 oC-os levélszövet hőmérsékletet, amikor az égési és perzselési tünetek tömegesen kezdenek jelentkezni, nem, vagy csak később, intenzívebb sugárzás hatására érik el a vízzel jól ellátott növények.
Tavasszal, palántázás idején is gyakori jelenség a napégés. A palántanevelőből hirtelen, minden átmenet és edzés nélkül kiültetett növények levelei is súlyosan károsodhatnak. Az ültetési idő megválasztásával (lehetőség szerint borús időben ültessünk), a palánták edzésével (fokozatosan az intenzív fényhez történő szoktatással) jelentősen mérsékelhető a kár.
(Vezérkép: Hans/Pixabay)
