A fejes saláta hajtatása – megközelítőleg 600-650 ha (30-35 000 tonna/év), ami egy fő idényre, a tavaszira, és egy lényegesen kisebb jelentőségű szezonra, az őszi termesztésre tehető. Míg korábban a húsvét-környéki, hajtatott saláta szedés volt a meghatározó, az utóbbi években egyre több helyen szabad földön is termesztik, és a folyamatos szabadföldi és fólia alatti ültetésnek köszönhetően már 8 hónapon keresztül sikerül ellátni a friss salátával a hazai piacot, nem is beszélve az egyre népszerűbb félkész és a kész salátakeverékekről.
A fejes saláta termesztéstechnológiája sokat javult, ami köszönhető a betegségeknek ellenálló fajtákon kívül, a korszerűbb termesztő berendezéseknek is, amelyekben jobb lehetőség nyílik a pontos klímaszabályozásra. Termesztése és trágyázása a paprikához vagy paradicsomhoz képest egyszerűbb, lényegesen kevesebb tápanyagot igényel, de könnyen lehet rontani, és a rövid tenyészidő kevés lehetőséget ad a korrigálásra.
A talaj szerkezete iránt kevésbé igényes, ugyanakkor sóra, és a talajban lévő szermaradványokra (gyomirtók, talajfertőtlenítők stb.) érzékenyen, és azonnal, rossz csírázással, levél deformációval, rendellenes fejlődéssel, lassúbb növekedéssel reagál. E tulajdonságából adódóan a mustárhoz hasonlóan tesztnövényként, talaj-szermaradványok és toxikus anyagok kimutatására is használják.
Sóérzékenysége miatt, szikesedésre hajlamos vagy túltrágyázott talajon termesztésével nem tanácsos próbálkozni. Olyan talaj, melynek EC értéke 1,6-1,7 mS/cm-t meghaladja, vagy az öntözésre használt víz szikesítésre hajlamos, nem javasolt saláta hajtatásra. Más vonatkozásban (mésztartalom, pH igény) nem tér el a többi zöldségnövényétől. Magas mésztartalom (5% felett), a fiatal leveleken klorotikus tünetek kialakulását okozhatja (mikroelem hiány).
Mire szükséges a tápanyag-utánpótlásnál nagyobb figyelmet fordítani?
- Könnyen felvehető tápanyag-formát igényel, a rövid tenyészidőből adódóan nincs idő talajásványokból az oldódásra, illetve szerves anyagokból a tápelem-mineralizációra.
- A gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért a tápanyagoknak a talaj felső 10-15 cm-es rétegében kell elhelyezkedniük.
- A rövid tenyészidőből adódóan a szükséges tápanyag-mennyiséget meglehetősen rövid idő alatt kell számára biztosítani.
- Sóérzékenysége miatt nem lehet magas a talaj tápanyagszintje, nem adható ki egyszerre nagyobb adag műtrágya.
Tápanyag-felvételének dinamikája az 1. ábrán látható lombképződés ütemét követi. Jelentős növekedés a rozettaképzés kezdetén van. Amennyiben ekkor kevés a talajoldatban a tápanyag, mindenekelőtt a nitrogén, elhúzódó fejképzéssel, kisebb tömegű terméssel kell számolni. Ugyanakkor a sok nitrogénnel párosuló meleg és bőséges vízellátás laza fejek kialakulását eredményezi. A nitrogénhiány – aminek jelentkezését nem tanácsos megvárni – viszonylag gyorsan és szembetűnő módon jelentkezik az alsó, idősebb leveleken, kezdetben a világoszöld elszíneződést, majd a levél széle irányából induló klorózist okoz.
A foszforhiány tünete elsősorban palántakorban szokott mutatkozni, a rosszul összeállított tápkockaföld eredményeként. Az alsó, idősebb levelek fonáki oldalán jelentkező lilás-vörös elszíneződés, rendszerint fejletlen gyökérzettel párosul. (Nem barna, hanem világos, fehér és kevésbé elágazó gyökérzet.) A februári-márciusi kiültetéskor a hideg talaj is a foszforhiányra utaló tüneteket okozza, ilyenkor a talaj még hideg, lassú a foszforfelvétel (1. kép).
Káliumigénye a paprikához vagy a paradicsomhoz képest alacsony. A fejes saláta hidegtűrő és a betegség-ellenálló képességet fokozza, javul a fejek keménysége, tartóssága, ami a szállítás és pulton-tarthatóság miatt fontos. Kálium-túladagolásra a sókártétel tüneteivel reagál, azaz apró fejek, haragos zöld levélzet és barna gyökerek képződnek.
A három fő tápelem mellett két mezoelemnek, a magnéziumnak és a vasnak az ellátására is különösen kell figyelni, hiánytüneteik előfordulnak a hajtatásban, ritkábban szabad földön is. Mint levélzöldségnek magnéziumból jelentős az igénye, csak lombtrágyázással – ahogy általában a mikroelemeket szokás pótolni – nem biztosítható a növény szükséglete! Magnéziumot is tartalmazó talajtrágyákkal, fejtrágyázások során magnéziumtartalmú komplexek használatával, és a gombaölő szerekhez kevert magnézium-permettrágyákkal kell (lehet) a magnéziumot kijuttatni.
A vashiány – mint a mikroelemek – meszes talajon (5% szénsavas mésztartalom felett), szokott fellépni, de előfordulhat túlöntözés hatására is. Világos, márványozott fiatal levelek a kórokozó fertőzésre emlékeztetnek, de szemben a vírussal nem egy-egy növény, hanem foltokban, vagy az egész állomány kisárgul. Idejekorán történő felismerés esetén vastartalmú levéltrágyákkal gyógyítható.
Két jellegzetes mészhiány betegsége van a salátának, ami nem is annyira a talaj kalciumtartalmával, sokkal inkább a klímaszabályozással, a szellőztetéssel van összefüggésben. Télen és kora tavasszal, rossz szellőztetés esetén, magas páratartalom alakul ki a fólia alatt, aminek következtében a saláta belső levelei megbarnulnak, súlyos esetben rothadásnak indulnak. Ilyenkor a magas páratartalom következtében leáll a transzspiráció – így a kalcium felvétele is – és egy idő után a saláta, de a fejes káposzta és a kínai kel esetében is a fej közepén a levelek megfeketednek, megbarnulnak, megrohadnak, amit szaknyelven belső vagy lágy levélszél-barnulásnak nevezzünk (2. kép).
Később, a termesztő-létesítmények szakszerűtlen szellőztetése, a hirtelen páratartalom esés okozhat fejlődési zavart. A növény – védekezve a kiszáradástól – bezárja légzőnyílásait, ami szintén a transzspiráció leállását okozza, ilyenkor a külső levelek szélén apró, tűszúrásnyi elhalások képződnek, amelyek fokozatosan egyre nagyobbakká válnak, súlyos esetben az egész levél széle elszárad. A betegséget száraz vagy külső levélszél-barnulásnak nevezzük (3. kép).
Trágyázáskor mindig a talaj tápanyagtartalmából kell kiindulni. Előfordulhat, hogy az előző évről, a paprika, a paradicsom vagy az uborka után maradt, bőséges mennyiségű tápanyag a talajban, feleslegessé teszi a további tápanyag-kijuttatást. Közepes tápanyag-ellátottságú talajon, hagyományos trágyakijuttatás esetén, legfeljebb kétszeri fejtrágyázásra van szükség /2x5g/m2 nitrogén (N) és 2×10 g/m2 kálium (K2O)/ a fejesedés kezdetén, illetve azt követően 7-10 nap után. Amennyiben híg tápoldat formájában, folyamatosan tervezzük a tápanyagot adagolni, úgy 0,3-0,5%-os töménységben adjuk, ilyen célra káliumnitrátot (KNO3) vagy nitrogéndús komplexet használjunk.
