A karalábé területét tekintve a fejes saláta és a hónapos retek után a harmadik legnagyobb felületen termesztett előnövény a fóliákban, de a váz nélküli fóliás termesztése is jelentős, főleg Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád vármegyékben. A fűtés nélküli fóliák alá március elején (5-10-e táján), a fűtött hajtató létesítményekbe már februárban kirakják a palántákat, síkfóliás és váz nélküli termesztésre március közepén, szabadba legkorábban március végén ültetik.
Hajtatásra a kisebb gumójú, magszárképzésre nem hajlamos, rövidebb tenyészidejű fehér és kék színű fajtákat használják, amelyek hidegérzékenysége kisebb, gyenge fényviszonyok között is gyorsan növekednek, hamar gumót fejlesztenek.
A káposztaféléknek, így a karalábénak is a magja apró, ezermagtömege 3–6 gramm, csírázási képességét 4–5 évig tartja meg. 1 gramm magból megközelítőleg 150–170 db palántát lehet felnevelni.
Számításba jöhető palántanevelési módok:
- tűzdelt palánta 6-os vagy 8-as cserépben nevelve,
- tűzdelt palánta 4×4 vagy 5×5-ös tápkockába,
- 4×4 vagy 5×5 cm nagyságú tápkockába közvetlenül vetve,
- tálcás palánta 2-3 cm-es sejtméret esetén közvetlen vetéssel és
- szálas (kopasz, föld nélküli) palánta.
Tápkockás palánta nevelésnél – a mag csírázásától függően – mintegy 15-20 %, szálas palántanevelésnél 10-15 % rátartással számolunk. Hajtatáshoz minden esetben tápkockás (cserepes) palántát használunk, sík fóliás termesztéshez leggazdaságosabb a tálcában nevelt változat, míg korai szabadföldi karalábé neveléséhez a tálcás palánta mellett (1. kép) a földlabda nélküli szálas növények ültetése is számításba jöhet.
Tápkockás palánta nevelésnél a magvetést vagy szaporító ládába végezzük, és a növényeket két szikleveles, két-lombleveles kor között áttűzdeljük tápkockába, vagy a kevesebb kézimunka igény miatt, ami napjainkban gyakoribb, közvetlenül tápkockába történő magvetést alkalmazzák. Ez utóbbi módszer a kezdeti időszakban (már csírázáskor) is nagyobb palántanevelő felületet igényel, ebből adódóan nagyobb a fűtési költség, de a tűzdelés kiesése miatt 7-10 nappal rövidebb.
A palántanevelés ideje az alkalmazott technológiai módszertől függően 50-65 nap, ezért a legkorábbi termesztéshez a magját már december végén – január elején elvetik.
Pikírozással nevelt palánták esetén 15 gramm magot vetünk négyzetméterenként – szaporító ládánként 2,5-3 gramm (sűrű vetés) – ebből 2 000-2 500 egészséges és fejlett, tűzdelésre alkalmas palántára számíthatunk. A tűzdelést lehetőség szerint minél előbb végezzük el, legkésőbb két-lombleveles korban, fejlettebb növény esetén nagyobb a gyökérsérülés, lassabb a regenerálódás.
A karalábé esetében a palántanevelés idején tartott hőmérsékletnek különösen nagy jelentősége van, mivel az alacsony, tartósan a 7-8°C alatti léghőmérséklet elindíthatja a magszár-képződést, ilyenkor a karalábé gumóképződés nélkül magszárat fejleszt. A palántanevelés során a növény – fejlettségétől és a fényviszonyoktól függően az 1-es táblázatban jelzett hőmérséklet tartását javasoljuk.
Növényfejlettség | Napos idő esetén | Borús idő esetén | ||
nappal | éjjel | nappal | éjjel | |
Csírázáskor | 16 – 20 °C | |||
keléstől tűzdelésig | 14 – 18 °C | 12 – 14 °C | 12 – 16 °C | 10 – 14 °C |
Lombleveles korban | 18 – 20 °C | 14 – 16 °C | 16 – 18 °C | 12 – 14 °C |
Ültetés előtti (edzés) | 14 – 16 °C | 12 – 14 °C | 12 – 14 °C | 10 – 12 °C |
A palánták ápolása a hőmérséklet szabályozásából és öntözésből áll. A betegségek miatt jobb a délelőtti öntözés, a növények hamarabb felszáradnak. Az öntözővíz hőmérséklete megközelítőleg a léghőmérséklettel legyen azonos.
Ahhoz, hogy edzett, zömök palántákat kapjunk, rendszeresen kell szellőztetni, és nem szabad melegen tartani a növényeket, még akkor sem, ha úgy tűnk, hogy nagyobb lombozatot fejlesztenek. Ugyanakkor óvni szükséges a palántákat a megfázástól, mert néhány napos hideg (7-8°C alatti hőmérséklet), magszár-képződésüket váltja ki. Soha nem a hosszú, megnyúlt, nagy lombozatú palánta az értékes, hanem a zömök, melynek levél színe sötétzöld, gyökérzete fejlett, fehér, és a tápkockát jól átszőtte.
A termesztés módtól függő palántaigény:
- hajtatás: 12-16 db/m2
- korai szabadföldi termesztés (síkfóliás hajtatás): 10-15 db/m2
Kiültetést követően is érzékeny a hőmérsékletre, borús időben magas hőmérsékleten (pl.: szellőztetés hiányában) gyorsan megnyúlik, ugyanakkor az alacsony hőmérséklet – főleg a kiültetés utáni első egy-két hétben – a már jelzett felmagzását okozhatja. A fóliasátor hőmérsékletét a 2-es táblázat szerint szabályozzuk.
Hónap | Napos idő esetén | Borús időben | ||
Nappal | Éjjel | Nappal | Éjjel | |
Február vége | 14-16 | 10-12 | 10-14 | 8-10 |
Március | 16-18 | 12-16 | 12-14 | 8-10 |
Április | 18-20 | 14-18 | 14-16 | 10-12 |
(Május) | 20-24 | 20-22 | 16-18 | 12-14 |
Az ültetéstől számított 2-3. héttől, a talaj tápanyagtartalmától függően 7-10 napos gyakorisággal, komplex műtrágya (N:P:K arány: ~ 2:1:3) 0,5%-os oldatával, 10 liter/2-3 m2 mennyiséggel tápoldatozzuk. Amint a gumó a dió nagyságot eléri, óvatosabban öntözzünk és tápoldatozzunk (alkalmanként kevesebbet, de gyakrabban a gumók repedés veszélye miatt (2. kép).
A karalábé hajtatása során három hiba szokott gyakran előfordulni, amire újból és nyomatékosan szeretnénk a kezdők, de a némi rutinnal rendelkezők figyelmét ismételten felhívni:
- A karalábé, mint a többi káposztaféle, hidegtűrő növény, magja már 3-5 °C-on csírázásnak indul, és az optimális hőmérsékleti igénye is alacsony, hajtatott körülmények között (március-április) ~14-20 °C, májusban, intenzív napsütés esetén ennél több, 22-25 °C. Egy-egy hideg hajnal nem okoz kárt, de a tartós hideg hatására – fajtától függően – 7-8 °C alatt már megfázik, jarovizálódik, magszárat fejleszt, és csak értékesíthetetlen termést növeszt. Mag vásárláskor erre figyelni kell, mert ilyen tekintetben a fajták között jelentős különbség van!
- Hajtatása során másik gyakori hiba a palánták mélyültetése. A karalábé esetében az ilyen palántázás a gumó (termés) felületének sérülésével, parásodásával és megnyúlásával jár, ami a piaci értékét nagymértékben rontja. Ültetéskor a tápkocka teteje a föld felszínével essen egybe, esetleg legyen kicsit magasabb, de mélyebbre sohase ültessünk!
- Öntözés és fejtrágyázás szempontjából kritikus fenológiai fázis a gumóképzés közepe-vége. Kifejezetten egyenletes talajnedvességet igényel, amit csak rendszeres, kisadagú öntözéssel tudunk a növény számára biztosítani. Az ingadozó talajnedvesség, az egyenetlenül adott öntözővíz (tápoldat), a gumók felrepedéséhez vezet. Sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt, különösen laza talajon könnyű túlöntözni, a repedést kiváltani.
(Vezérkép: Pezibear/Pixabay)