Az elmúlt években ugyan növekedett a nagyobb testű őszi, téli és japán retek iránti kereslet, de a retket a világon többnyire - mint nálunk is - hónapos retek formájában ismerik, ennek változatait termesztik szabadföldön, és ezeket is hajtatják.
Vannak országok, ahol sikerült termesztését (beleértve a csomagolását is) teljes mértékben gépesíteni, nálunk az egyik legmunkaigényesebb hajtatott zöldségkultúra, különösen, ha a kézimunka szükségletét a meglehetősen rövid tenyészidőre vetítjük. Ennek ellenére vannak körzetek (Bács-Kiskun, Csongrád és Pest megye), ahol, mint a paprika, ritkábban a paradicsom előnövényéhez a termesztők ragaszkodnak, ami azzal is magyarázható, hogy esetében – más növényekhez viszonyítva – gyorsan megfordul a befektetés, hamar megtérül a tőke.
Nálunk valamivel több, mint 100 ha-on, kizárólag családi vállalkozásban hajtatják (FRUITVEB, 2019), jellemzőek a kevésbé korszerű, kisebb légterű, fűtetlen vagy enyhén fűtött fóliák, többen síkfólia és fátyolfólia alatt is próbálkoznak termesztésével.
A hazai hajtatott retek sajátossága – amiben némileg eltér az áruházláncokban kapható olasz, spanyol fóliával csomagolt importtól – nagyobb, átmérője meghaladja a 4-5 cm-t, és levelekkel együtt, csomózva kerül forgalomba. E fajtakörben domináló a félegyházi Vajretek. Lapított gömb alakú, egyszínű, skarlát vörös, vékony a héja és a gyökere – ahogy a termesztők mondják kicsi a „farkincája”. Szemben az olasz retekkel, 6-7 cm-ig is megnőve nem pudvásodik, íze nem, vagy legfeljebb enyhén csípős. Kisebb felületen még termesztik a Korai legjobb és a Korai piros fajtákat, továbbá néhány kétszínű (fehér-piros), megnyúlt alakú, külföldi eredetű is előfordul, de a piac és a termesztők is a Vajretket részesítik előnyben.
Még mindig sokan vannak, akik maguk fogják a vetőmagot – nem fémzárolt szaporítóanyagot használnak – ebből adódik, hogy a Vajretek, mint fajta, nem teljesen egységes, főleg alakban, lomb és gumó arányában kisebb eltérések tapasztalhatók. Minden esetben előnövénynek termesztik valamelyik nagyobb termelési értéket hozó, hosszabb tenyészidejű melegigényes primőr előtt (pl. paprika, ritkábban paradicsom vagy uborka).
Kétségtelen, hogy a magyar retek szempontjából fő szezonnak a húsvéttáji időszak mondható, de a fóliasátrak utóhasznosításából adódóan, kisebb kínálat szeptemberben és októberben is mutatkozik. Nyári időszakban pang a retekpiac, minimális igény mutatkozik a jégcsap és a hosszú fehér japán retkek iránt.
Minden retektermesztőnél alapvető szempont olyan talaj-előkészítést és hajtatási technológiát alkalmazni, ami gyors keléssel, egyenletes gumóképzéssel jár, hogy a főnövény ültetéséig, legkésőbb április közepéig-végéig kikerüljön a fólia alól, és maradjon még elegendő idő a paprika vagy paradicsom talajának előkészítésre is.
A hidegtűrő növények közé soroljuk, nappali hőmérsékleti optimuma – a fényviszonyoktól függően – 10-18 °C körül van. Februárban 10-12 °C, áprilisban 15-18 °C hőmérsékleten fejlődik a legjobban. Az éjszakai hőmérsékletet 4-6 °C-kal alacsonyabb értéken tartsuk, mint a nappalit, ellenkező esetben az erős disszimiláció miatt lelassul a fejlődése. Magas hőmérséklet, különösen borús idő esetén, a lombozat erőteljes növekedését eredményezi, de ilyen esetben a gumók visszamaradnak fejlődésükben. A mag csírázása már 2-3 °C megindul, a kedvező talajhőmérséklet a csírázáshoz és a gumóképzéshez 9-13 °C között van. A hideget jól bírja, a -4, -6 °C lehűlést még elviseli.
A fény hiányára nagyon érzékeny, borús időben, elhasználódott, piszkos fólia alatt, vagy túl sűrű vetés esetén, vékony, megnyúlt gumókat képez. A hajtató hónapos retek fajták – a hosszú nappalok idején (késő tavasz, nyár, kora ősz) – gumóképzés nélkül magszárat fejlesztenek.
Ha egy ízig-vérig retekhajtató kertészt megkérdeznek, hogy miben látja a sikeres termesztés titkát, a jó fajta mellett két tényezőt, a talaj-előkészítést és a tápoldatozást nevezi meg.
A retket mindenütt homokon vagy homokos vályogon hajtatják a koraiság miatt. Ezeken a talajokon egy átlagos esztendőben, már február végén (fűtés nélküli fólia) megindul a retekmag csírázása. Maga a retek nem feltétlenül igényli a humuszban gazdag talajt, de a homokon – a rosszabb vízgazdálkodás következtében – a sekélyen elhelyezkedő gyökerek hamar kiszáradnak. Ezért a retket speciális talaj-előkészítésben kell részesíteni!
A retek alá a talajt már ősszel megkezdjük előkészíteni, miután a főnövény pl. a paprika, a paradicsom kikerült a fóliából. Ekkor földdé érett (!) szerves trágyát kell a talajba forgatni. Gyakran találkozni azzal a véleménnyel: a retket nem szabad szerves trágyázni, mert büdös és kukacos lesz. Nem igaz, érett trágya használata esetén ez nem fordulhat elő. A jó minőségű érett, komposztálódott istállótrágya, ideális feltételeket nyújt a retekmag csírázásához.
A szerves anyagot nem a talaj tápanyagtartalmának növelése, hanem a szerkezet javítása céljából adjuk, amit a talaj felső 15-20 cm-es rétegébe munkálunk be – ennél mélyebbre nem nő a retek gyökere. Bár a 10-15 kg/m2 szerves trágya hatóanyag tartalma fedezné a retek tápanyagigényét, ennek ellenére műtrágya is szükséges. A retek rövid (1,5-2 hónapos), tenyészideje alatt a szerves trágyából nem bomlik le annyi tápanyag, ami az igényét fedezni tudná, így ősszel foszfort és káliumot is kell kiszórni. Foszfort viszonylag keveset igényel, de a káliumnak jelentős szerepe van a színanyagok kialakulásában és a hidegtűrő képesség növelésében, egyesek véleménye szerint a kálium a pudvásodás kialakulásának veszélyét is csökkenti. De! A sok műtrágya rontja a retekmag csírázását.
Homoktalajok esetében – magkiszáradás elkerülése miatt – általában mindig a mélyebb vetést javasolják, ezzel szemben a primőr reteknél a sekélyebb előnyösebb. Februárban, márciusban a mélyre helyezett magnál (3-5 cm) a gyenge nappali felmelegedés aligha fog jelentős hatást kifejteni a csírázásra, illetve a kelésre, pedig a retek magja már 2-3 oC-on csírázásnak indul. Sekélyre kell vetni, 1-1,5 cm-re, de ott könnyen kiszárad a talaj! Ennek elkerülése érdekében tavasszal, a vetés előtt az elgereblyézett talajra a termesztők 2 cm vastagságban, újra földdé érett szerves trágyát szórnak, majd ezt egészen sekélyen – kb. 2-3 cm-re – (gereblyével) a talaj legfelső rétegébe keverik. Ezzel a módszerrel olyan magágy alakítható ki, amiben a mag lendületesen csírázik, mert a magas humusztartalomból adódóan gyorsan melegszik, és jó a vízmegtartó képessége is, nem kell a kiszáradástól tartani.
A hónapos retek mély vetésének van még egy hátránya, a termés szabályos gömb (lapított gömb) formáját – amit a hazai piac megkíván – elveszti, megnyúlik.
Jó minőség, egyenletes gumóméret és szabályos alak csak kalibrált, átrostált, azonos nagyságú magból, szabályos elrendezésben vetett állományból várható. Fajtától, piac igényétől függően 6×6, 7×7, gépi vetés esetén 8×6, esetleg 8×8 cm-es távolságra legeredményesebb vetni, majd egész sekélyen és óvatosan a vetés felett a talajt seprővel elegyengetni. A gyorsabb kelés érdekében, a vetés beöntözése után csírázásig, javasolt használt fóliával letakarni a talajt, amit az első kelések észlelésekor azonnal el kell távolítani.
A retket sokat kell szellőztetni! Részben a fentiekben is jelzett hőmérséklet tartása érdekében, de annak okán is, hogy a magas pára a gombás betegségek fertőzését, mindenek előtt a peronoszpóráét, nagymértékben elősegíti.
Vízigénye a tenyészidő folyamán fokozatosan növekszik, kezdetben heti egyszeri, később a gumóképzés idején heti háromszori öntözést igényel. A gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért a gyakori, kis vízadagú öntözés szükséges. Kiszáradás esetén a gumó pudvás lesz, gyorsabban felmagzik. Az egyenetlen vízellátás a gumók felrepedését váltja ki. Amint a terméskezdemények megjelennek, száron a piros gumócskák fejlődése megindul, víz helyett híg, 2:1:3 arányú N:P:K komplex műtrágya 0,3-0,5%-os oldatát adjuk. Egy-egy alkalommal 10 mm-nél több vizet nem célszerű kijuttatni, helyette az öntözések számát növeljük.
