Magyarországon a káposztaféléket körülbelül 2500-3000 ha-on termesztik, a szabadföldi kertészeti kultúrák közül az egyik legjelentősebb pozíciót foglalják el. Azonban többnyire monokultúrás termesztésük a vetésforgó hiánya miatt számos növény-egészségügyi problémát vet fel. A gyökér- és szármaradványokon többféle kórokozó áttelel a talajban és veszélyezteti a következő évi termést.

Így az első nehézség, amiről beszélnünk kell, az a talajból fertőző kórokozók, valamint az ellenük való védekezés.

A fontosabbak a következők:

• A palántadőlést okozó Pythium, Rhizoctonia, Fusarium, Alternaria fajok: melyeknek károsítása nyomán a növény gyökere a talajban elbarnul, elpusztul, a csíranövények nem kelnek ki (hiányos kelés), a palánták gyökérnyaki része üvegessé válik, befűződik, a palánták eldőlnek.
• Fuzáriumos sárgaság: A fertőzés nyomán először az alsó levélerek, majd a levél érközök elsárgulnak, később a levelek elszáradnak. A káposzta apró fejet fejleszt, a torzsát kettévágva az edénynyalábok barna elszíneződése látható. A fertőzési források a talajba került levél- és torzsamaradványok, valamint a talaj. A talajban a kórokozó növénymaradványok nélkül is nagyon hosszú ideig életképes marad.

Ezek megelőzésére a palánták kiültetés előtti bemártása, vagy ültetés utáni beöntözése történhet a propamokarbot és foszetilt tartalmazó növényvédőszerrel, valamint a különböző biológiai gombaölő készítményekkel. Itt a leggyakoribb problémát az jelenti, hogy sokan elfelejtik, hogy a beöntözéssel, bemártással a kórokozók elleni védekezést is meg lehet alapozni és csak a rovarölőszeres kezelést végzik el.

A következő előforduló lényeges pont a káposztatermesztésben az a gyomok elleni védekezés. A fontossága pedig abban rejlik, hogy ma Magyarországon nincs olyan gyomirtószer engedélyezve káposzta kultúrában, amit állományban használhatunk!

Tehát vagy előre gondolkodunk és megoldjuk preemergensen a gyomirtást, vagy marad a kapálás. Ahogy ebben a cikkben már leírta Tóth János is, a káposztafélék gyomirtására összesen 4 hatóanyag áll rendelkezésünkre, ezért ezeknek a kultúráknak a gyommentesen tartása nem oldható meg kizárólag kémiai úton, egyéb más módszereket is alkalmaznia kell a termelőknek.

Örök hiba, hogy a gyomok ellen akkor akarunk védekezni, amikor azt már látjuk, ebben az esetben viszont ezt a berögződést el kell felejtenünk. A palánták kiültetése előtt 5-7 nappal az egyenletes, aprómorzsás, gyommentes talajfelületre permetezve a klomazon, pendimetalin és a napropamid hatóanyagú készítményeket lehet használni.

A harmadik és manapság a legjelentősebb növényvédelmi probléma a káposztatermesztés során, az a liszteskék elleni nehéz küzdelem. Ez a Közép-Amerikából származó kártevő a fűtött növényházakban egész évben szaporodik. Szabadföldön ugyan nem telel át, de a palántanevelőből a palántán kikerülhet, és ott is komoly gondokat okozhat.

Megfelelően magas hőmérsékleten igen gyorsan szaporodik. Életciklusa 30 nap, így egy évben 10-12 nemzedéke is lehet. Soktápnövényű faj. Nevét a lisztes fehér bevonatú testéről kapta, erről könnyen azonosítható. A nőstény a petéit körbeforogva rakja le a levélre, ezért ezek kör vagy félkör alakba rendezettek. A petéből kibúvó lárvák átlátszó zöld színűek, alig láthatóak, a növény fonákján szívogatnak. Szívogatásuk nyomán legyengül a növény, a levelek halványodnak, sárgulnak, elhalva leesnek. Tömeges megtelepedésük esetén jelentős mennyiségű mézharmatot fecskendeznek a növények levelére. A mézharmaton a korompenész telepedik meg, eladhatatlanná téve a termésünket. Az imágó a növényi nedv szívogatása mellett veszélyes növényi vírusokat is terjeszt.

A legnagyobb probléma tehát a gyors szaporodóképességükben rejlik és abban, hogy nagyon nehéz elérni őket. A levél fonákára csak nehezen, kellő odafigyeléssel juttatható vegyszer, de permetezéskor általános tapasztalat, hogy a permetcseppek elől a liszteskék fellebbennek, tömegesen felrepülnek.

Az ellenük való védekezés tehát csak integrált módszerekkel oldható meg. Betelepülésük sárga ragacslappal, vagy tálcsapdával megfigyelhető. A védekezést az első egyedek megjelenésekor el kell kezdeni. Ha nagyobb számban vannak jelen, akkor többszöri védekezés indokolt. Gyors életciklusuk miatt könnyen alkalmazkodnak a növényvédőszerek hatóanyagához, így kiemelten fontos a szerrotáció betartása a rezisztencia kialakulásának megelőzéséhez.

A felszívódó hatóanyagok alkalmazása elengedhetetlen, ám a káposztában engedélyezett felszívódó készítmények nagy része már I. kategóriás készítmény, azaz növényorvosi vényhez kötött! Ahhoz, hogy ezekhez hozzájussanak, szakirányítói szerződést kell kötniük kamarai tagsággal rendelkező növényorvossal.

Az alkalmazható készítmények már ebben a cikkben felsorolásra kerültek. Komoly fertőzés esetén a védekezés indokolt lehet 10 naponta, szerrotációban, ugyanazt a hatóanyagot maximum kétszer alkalmazva egymás után. Hatékonyságuk fokozásához tapadásfokozó adalékanyagok hozzáadását is javaslom.

Összefoglalva, tehát a frissen káposztatermesztésbe kezdő gazdálkodóknak azt javaslom, hogy mindenképpen kössenek szakirányítói szerződést egy növényorvossal; törekedjenek a vetésváltásra, amennyiben ez nem sikerül, akkor bemártáskor, beöntözéskor ne csak a rovarkártevők elleni védekezésre gondoljanak; illetve a vegyszeres gyomirtást ültetés előtt végezzék el!