Burgonyafogyasztási szokásaink néhány vonatkozásban eltérnek más európai országokétól, a korai termesztésű iránt igen jelentős az érdeklődés. Tavasz végén nagy az újburgonyának a kereslete, minden háztartásban szívesebben fogyasztják, mint a már ízben és állagában sokkal gyengébb tárolt burgonyát.
Az elmúlt években – annak ellenére, hogy a tárolási feltételek javulásának köszönhetően a késő tavaszi hónapokban is volt elfogadható minőségű és szükséges mennyiségű krumpli – továbbra is szívesebben vásárolták a fogyasztók a fólia alól szedett, részleges takarással termesztett (síkfóliás, váznélküli fóliás) és a csak előcsíráztatással, szabadföldön nevelt tavaszi zsenge burgonyát.
Becslések és számítások szerint ennek mennyisége megközelítőleg az éves fogyasztás 1/5-1/6-a, azaz 5-7 kg/fő/év.
A burgonya szántóföldi növénynek számít, de az újburgonyát speciális termesztési módja miatt a kertészeti növények közé sorolják.
Környezeti igénye
A burgonya nem tartozik a meleget kedvelő növények közé, sőt az elmúlt években tapasztalható felmelegedés kifejezetten károsan hat rá, segíti a kártevőinek és betegségeinek a felszaporodását. Ugyanakkor a fagyra érzékeny.
A lombfejlődés 21 °C körüli hőmérsékleten, a gumóképződés a 17 °C mondható optimálisnak. A hajtásfejlődés megindulásához legalább 8 °C -ra van szükség, a gyökerek növekedése már 6 °C -on megkezdődik.
Az enyhébb, korai talajmenti fagyok, ha kisebb mértékben károsítják is a lombozatát elviseli, fejlett korban viszont a tavaszi fagyok súlyosabb károkat okozhatnak, mivel később a növény regenerálódó képessége gyengébb.
Termesztéshez a fényviszonyok megfelelőek, a rövid nappalok kedvezően hatnak a korai burgonya növekedésére, fékezik a szár megnyúlását, a hosszanti növekedését, ugyanakkor megrövidítik a vegetációs időt, mivel rövid nappalok hatására a sztólók is rövidebbre nőnek, így korábban megindul a gumóképződés.
Vízfogyasztása a paprikához képest alacsony (150-200 mm), ebből adódóan nem tekinthető nagy vízigényű növénynek. Egy tő a tenyészidő folyamán 12-15 liter vizet épít be szervezetébe és párologtat el.
Vízigénye a tenyészidő folyamán változik, kezdetben kevés, később a virágzás idején, az intenzív gumófejlődési szakaszban nagy. Pangó víz esetén csökkenő termésmennyiség mellett fokozott mértékben jelentkeznek a gombás és baktériumos betegségek.
Korai neveléshez – szemben a kései, szabadföldön termesztett tárolt burgonyával – a lazább talajok előnyösebbek. Homokon, valamint vályogos homoktalajokon termesztik, bár az ilyen talajok kevésbé felelnek meg a növény egyéb talajjal szemben támasztott igényének, de a koraiság szempontjából – mivel gyorsabban felmelegszenek – előnyösebbek a jobb szerkezetű vályog talajoknál.
Kémhatás tekintetében a semleges és enyhén savanyú talajok jöhetnek elsősorban számításba, bár az alföldi burgonyahajtatási körzetben enyhén lúgos talajokon is nevelnek burgonyát.
Hajtatásra többnyire kevésbé korszerűnek mondható, kis légterű, fűtés nélküli 4-5 m széles és 1,8-2 m magas, illetve 7,5 széles és 3,5 méter magas fóliákat használnak, amiket másodnövényként paprika ültetésével hasznosítják.
Szaporítása és ültetése
A hajtatott és a korai szabadföldi burgonya szaporítása sok vonatkozásban hasonlít a palántaneveléshez, annak ellenére, hogy nem magról, hanem vegetatív úton, gumóról történik.
A sikeres burgonyahajtatás feltétele az egészséges és jó minőségű vetőgumó. Legjobbak a galambtojás nagyságúak, azaz 4-8 cm hosszú és 50-70 gramm tömegűek. Ennél nagyobb termések használata gazdaságtalan, a kisebb gumókból fejlődött növények pedig koraiságban és termőképességben elmaradnak.
A korai burgonya termesztéséhez háromféle szaporítási módot alkalmaznak, bár ezek néhány vonatkozásban hasonlóak. Az átválogatott és fertőtlenített vetőgumókat minden esetben 12-14 °C-os, világos helyiségben előcsíráztatják. Ehhez a gumókat vagy rekeszekbe helyezik el, vagy műanyaghálókba rakják.
Túl erős fény ne érje a szaporító anyagot, ilyen célra jó a világos kamra is. Amennyiben fóliasátorban történik az előcsíráztatás, úgy javasolt valamilyen árnyékoló (pl. raschelhálók) használata. Ideális a gyenge, szűrt fény, és a kiegyenlített léghőmérséklet.
A gumókat kb. 5-7 hétig tartjuk ilyen körülmények között egészen addig, amíg 1-1,5 cm-es csírák nem képződnek rajtuk (1. kép). Ezt követően lehetséges a kiültetésük.
A más megoldás szerint ládába, egy rétegbe rakott gumókat jó minőségű tápanyaggal dúsított tőzeges földdel 1-2 cm vastagon letakarják, megöntözik, és megvárják, hogy a gumók csírát és gyökeret fejlesszenek.
Az ilyen formán takarással előnevelt gumók hajtásai a kiültetés után gyorsabban a talaj felszínére törnek, erősebbek lesznek. Lényegesen korábban teremnek (7-10 nap), mint a „csak” előcsíráztatott burgonya, és a terméshozama is nagyobb.
A legkorábbi termesztéshez, azaz fóliás hajtatáshoz a kicsírázott gumókat, mint a tűzdelt palántákat 10-12-es műanyag cserepekbe ültetik, és 15-20 cm magasig enyhén fűtött körülmények között előnevelik.
Az előhajtatott burgonyát legkorábban március elején lehet kiültetni a fóliák alá, 45 cm-es sortávolság mellett 25 cm-es tőtávolság javasolt. Az ültetés mélysége 5-8 cm legyen, a kiültetett gumókat, a talaj nedvességétől függetlenül, közvetlen a kirakás után beöntözzük.
Szabadföldre a korai burgonyát akkor kezdjük ütetni, ha a talaj hőmérséklete eléri a 6 °C-ot. 5-6 db/m2 vetőgumó igénnyel számolhatunk, javasolt sor- és tőtávolság: 70-75×25 cm.
Ápolás és szedés
A hajtatott burgonya különösebb ápolást nem igényel, csupán a hőmérséklet szabályozására kell gondot fordítani. Optimális léghőmérséklet a 16-18 °C, 20 °C-on minden esetben kezdjük meg a szellőztetést. Megtévesztő, hogy a burgonya lombozata ennél magasabb hőmérsékleten jobban növekszik, ugyanakkor tudni kell, hogy az ilyen meleg a gumóképzés szempontjából már káros.
Gyakran elkövetett hiba a hajtatott burgonyatermesztése során, hogy keveset szellőztetnek, ebből adódóan túl magas a páratartalom. A páradús levegő nemcsak a betegségek elszaporodását segíti elő, de megakadályozza a növények párologtatását, ebből adódóan a tápanyagfelvételt, és elősegíti – különösen borús idő esetén – az ödémás (vízkórság) betegség kialakulását (levélen, főleg a fonáki oldalon vízhólyagok mutatkoznak).
Speciális munka a tövek feltöltése földdel, a felkupacolást a tenyészidő folyamán két alkalommal szükséges elvégezni.
Előcsíráztatott és a fólia alatt hajtatott burgonya általában május közepétől szedhető, a korai szabadföldi csak ezt követően. Felszedésre már a gumók teljes kifejlődése előtt sor kerülhet, foszlós, kézzel könnyen ledörzsölhető héjú állapotban (2. kép).
