A zöldbabot a fogyasztók, mint tipikus szabadföldi zöldségnövényt ismerik, kertészek között is kevesen vannak, akik már láttak vagy hallottak a zöldbab hajtatásáról. Igaz a kiváló minőségű tartósított zöldbab (pl. mélyhűtött) Európa legtöbb országában kiszorította a hajtatott babot a zöldségpiac jelentős részéről, mégis található néhány nyugat- és dél-európai ország, hol nagylégterű üvegházakban, műanyaggal borított termesztő létesítmények alatt próbálkoznak termesztésével. Igaz az így nevelt zöldbab termőfelülete elenyészőnek mondható a paradicsom, a paprika vagy az uborka mellett, elsősorban, a termesztő létesítményben, mint őszi hasznosítású, kiegészítő növényt hajtatják.
Nálunk is termesztettek korábban zöldbabot fólia alatt, Bács-Kiskun Vármegye észak-keleti részén néhány községben (Tiszakécske, Cibakháza, Tiszabög), napjainkra termesztése csaknem megszűnt. Szezonon kívüli zöldbabfogyasztást napjainkban a tartósított formák jelentik, azonban mint őszi hasznosítási lehetőséget, például paradicsom vagy uborka után, érdemes megpróbálni.
Vigyázat! Az őszi hajtatásban – abból adódóan, hogy az idő előrehaladtával fokozatosan romlanak a klimatikus feltételek, egyre kevesebb a fény, alacsonyabb a hőmérséklet – ebből adódóan nagyobb veszélynek vannak kitéve a növények a különféle kórokozóknak, gombás és baktériumos betegségeknek, de a fiziológiai rendellenességek is, így például a virágzás elmaradásának, rossz terméskötődésnek szintén nagyobb a valószínűsége, mint a nyári szabadföldi termesztésben.
A bab hőmérséklet igénye lombleveles korban 20-220C, megegyezik a paradicsoméval, ezért az őszi hajtatáshoz korán kell vetni, ki kell használni a nyári meleget, a bab csírázásához szükséges kedvező talajhőmérsékletet (150C). Ennek megfelelően a determinált növekedésű bokorbabot még augusztus elején, legkésőbb augusztus közepén, a folytonos növésű, indás karós babot július közepén kell elvetni.
Nemcsak a hőmérsékletre, de a páratartalomra is érzékeny a bab, optimálisnak a 70-80% körüli érték mondható. Száraz levegőben elrúgja a virágait, a magas páratartalom viszont a botrítiszes betegségét okozhatja, aminek szeptember végétől, október elejétől egyre nagyobb a veszélye, ezért az intenzív napközi szellőztetésre nagy figyelmet kell fordítani.
Általában tápanyaghiánnyal nem kell számolni, a főnövények után (paprika, paradicsom, uborka) a talajban maradó nitrogén, foszfor, kálium és mikroelemek – különösen szerves trágyázott talajok esetében – fedezik az ősszel hajtatott zöldbab igényét.
Őszi hajtatásra csak a rövid tenyészidejű fajták jöhetnek számításba. Míg a bokorbab fajták, azaz determinált növekedési típusok az alacsonyabb, 1,8-2 méter magas létesítményekbe vethetők, addig a karós bab csak a nagyobb légterű, magasabb fóliák alá.
Tápkockás palántáról is szaporítható, de sokkal egyszerűbb a fentiekben már említett időpontokban a helyrevetése. A bokorbabot 40-50 cm-es sortávolságra és 4-5 cm-es tőtávolságra vessük, azaz négyzetméterenként ~50-60 szemet. A lapos hüvelyű erősebb lombozatot fejlesztő karós bab fajtákat támrendszerre felfuttatva, lényegesen szélesebb sortávolságra, 140-160 cm-re vetve kell nevelni, míg a nálunk keresettebb hengeres termésű, gyengébb levélzetű típust lehet 100-110 cm-es sortávolság mellett nevelni. Tőtávolságnak 40-50-cm-t hagyjunk, egy-egy helyre (fészekbe) akár 2-3 szem mag is vethető.
Ápolása egyszerű. A klímaszabályozáson (hő és páratartalom) kívül a folytonnövő fajtáknál felvezetés, és levelezés, a lombozat ritkítása szükséges. Nagy lombozat esetén rosszabb a terméskötődés, és nagyobb a botrítiszes betegség fellépésének veszélye. Minden növényt külön zsinórra kell vezetni, a zsineg alját vízszintesen kifeszített huzalhoz, vagy a földbe leszúrt dróthoz, de semmi esetre sem a bab szárához kell kötni. Tekergetésre a paradicsomtól eltérően nincs szükség, ezt a műveletet a növény maga elvégzi.
Fűtetlen fóliában nappal 15-200C, éjjel 14-150C tartására törekedjünk. Idővel egyre nagyobb a gombás betegségek fellépésének veszélye, ezért vállalva az alacsonyabb hőmérsékletből adódó lassúbb növekedést, naponta egy-két alkalommal szellőztessük át a fóliasátrat.
Ősszel a lassúbb érés miatt kisebb a veszélye a termések elöregedésének, ami rostosodással, szálkásodással, zöld fajták esetében fakó szín kialakulásával is járhat. A támrendszer mellett hajtatott, folytonnövő fajták hetenkénti szedése elegendő, míg a koncentráltabban érő bokorbab összesen két-három alkalommal betakarítható.
