A sárgarépa és a petrezselyem gyökér, mint általában a gyökérzöldségfélék kitűnően tárolhatók, de tavasz végén csökken a kereslet a tárolt répa és gyökér iránt, a friss borsó megjelenésekor sokan keresik a jobb minőségű, zsenge sárgarépát akkor, amikor még a tavaszi vetésű, szabadföldi gyökérzöldségek nem szedhetők. 

Egységes, és a kertészek által elfogadott hajtatási technológiáról nehéz beszélni. A vetés idejét, módját olyan tényezőkhöz kell igazítani, mint a termesztő létesítmények elő- és utóhasznosítása, a fóliasátor adta technikai lehetőségek (légtér nagysága, szimpla- és dupla takarás, sátor szélessége, stb.).

Környezeti igény:

Úgy a sárgarépa, mint a petrezselyem a hideget jól bírják, hőigényük más zöldségfajokhoz képest alacsony, 16 +/–7°C. A magvak csírázása már 4-5 °C-os talajhőmérsékleten megindul, igaz ilyen alacsony hőmérsékleten az egyébként is lassú kelés még vontatottabb. A fejlődésük – a téli, gyenge fényviszonyokhoz igazodva – 10-15 °C között a legkedvezőbb, bár a lombozat ennél magasabb hőmérsékleten még gyorsabban növekszik, ugyanakkor magáról a répatestről ez nem mondható el, szaknyelven a répa ilyen esetben a „lombra nő”. Kisebb fagy, -4/-5°C-os hideg nem okoz kárt a répában és a petrezselyemben.

Általában a sárgarépának és a petrezselyemnek a fényigénye közepesnek mondható, de a hajtató fajtákra jellemző, hogy a gyengébb fényviszonyok mellett is jól fejlődnek, erős répatestet és levélzetet képesek növeszteni. Rossz fényviszonyok mellett (pl.: használt, piszkos fólia, sűrű növényállomány, tartósan borult téli időjárás) a lombozat gyengébb lesz, szedésnél, csomózásnál könnyen szakad.

A vízigényük nem nagy, más zöldségfajokhoz viszonyítva (pl.: paprika, uborka) kifejezetten alacsony. Csírázáskor különösen, de később is fontos a talaj egyenletes nedvessége. A télből kifelé haladva, javuló fényviszonyok és hőmérséklet hatására fokozatosan nő a vízigény, de a répatestek fejlődése idején, a sok öntözés és lökésszerű vízellátás hatására a termések könnyen felrepednek, amire a sárgarépa érzékenyebb.

Szabályos répatest csak a lazán, mélyen, 15-20 cm-re művelt talajon fejlődik – ilyen tekintetben a petrezselyem érzékenyebb Hajtatás célból a legjobbak a homok- és homokos-vályog talajok. A magas talaj-nitrogén a lombozat növekedését indukálja, esetenként a gyökérzet rovására. A túlzott műtrágyázás, mint ahogy a szikesítő hatású víz is nagymértékben rontja a mag csírázását.

Ellentétben a szabadföldi termesztéssel, a hajtatott répa alá, a talaj víztartó képességének javítása, és a jobb talaj-melegedés érdekében, szerves trágyát is érdemes adni. Az érett trágya mennyisége akár a 8-10 kg/m² is lehet, fontos az érettség, a lassan csírázó, apró mag kelését az éretlen trágyából képződő ammóniagáz ronthatja, a kikelt, fiatal növény hajszálgyökereit leperzselheti.

Fajtaválasztás:

Sárgarépa hajtatásra a 100-130 napos tenyészidejű, jól színesedő fajtacsoportok, az Amsterdami, a Berlicum és a Nanti típusok alkalmasak, amelyek többnyire hengeres alakúak, tompa végűek, lényeges különbség köztük a termés méretében, valamint a tenyészidő hosszában van.

A termesztők és a fogyasztók körében leginkább a Nanti típushoz tartozó fajták a kedveltek jó termeszthetőségük, viszonylag rövid tenyészidejük, igen tetszetős külsejük és kellemes ízük miatt. A Nanti fajták lényegesen jobb minőséget adnak, mint az Amsterdami típusok, de korai vetésnél a megfázás miatt nagyobb a jarovizálódás veszélye (termésképzés nélkül magszárat fejlesztenek). Ezért november elejénél korábban ezeket a fajtákat nem szabad vetni!

A petrezselymet két célból hajtatják. Részben a téli petrezselyemzöld iránt jelentkező igény kielégítésére, bár enyhe teleken a szabad földről is takarítható be petrezselyemlevél. Másik cél a gyökérpetrezselyem hajtatás, a sárgarépával közel azonos időben, jó minőségű, friss leveszöldség megtermesztése. Míg levélpetrezselyem hajtatás céljára a félhosszú fajtacsoport fajtái mellett a metélőpetrezselyem fajták is számításba jöhetnek, addig gyökérpetrezselyemnek csak a félhosszú fajták alkalmasak.

Szaporítás:

Megfelelő ülepedés miatt a talajt a vetés előtt 2-3 héttel korábban, 25 cm mélyen meg kell forgatni, ekkor célszerű a műtrágyázás, szükség esetén a szerves trágyázás elvégzése is.

A vetés megkezdése előtt nagyobb vízadaggal (20 mm) át kell nedvesíteni a talajt, ami egyben a magágy ülepesedést is elősegíti, később már elég kisebb adagokkal öntözni (5-10 mm). 

Jövedelmezőség szempontjából nagyon fontos a tenyészterület helyes megválasztása. Sűrű vetés esetén a növekvő termésszám mellett, romlik a minőség, vékony, gyakran csavarodott répatestek képződnek. Tapasztalatok szerint optimálisnak a 150-250 db/m² mondható, ami tőelrendezés vonatkozásában, 20 cm-es sortávolság esetén 30-50, 25 cm-es sortávolság mellett 40-60 db/folyóméter növény.

Van, ahol ennél keskenyebb sortávolságot 15 cm-t alkalmaznak, de ilyen esetben 4-5 sor után egy szélesebb (35 cm) művelő utat kell hagyni. A vékonyabb Amsterdami és Nanti típushoz tartozó fajtákat lehet nagyobb tőszám mellett nevelni (200-250 db/m²), míg a vastagabb és hosszabb termésű Berlicum körbe tartozókat ritkábbra vessük (150-200 db/m²).

A petrezselyem esetében is lehetséges a magvetés, de szaporítása történhet gyökerekről is. A magvetés közel azonos a sárgarépáéval, 15-20 cm sortáv esetén 50 növény (~250-350 növény/m²). A gyökérről történő szaporítás esetén szintén 15-20 cm-es sortávolságot válasszunk, és 2-2,5 cm-es távolságra ültessük a gyökereket egymástól (~40-50 db/ fm). Mind a két esetben 70-80 növény/folyóméter tőszámmal számoljunk. Amennyiben nagyobb felületen hajtatunk, 1-1,5 méterenként egy szélesebb 30-35 cm-es kezelő út kialakítása is szükséges.

A répa magja apró, ezermagtömege 1,2-1,5 gramm, négyzetméterenként – a fent jelzett növénysűrűség mellett – a csírázási értéktől függően 0,8-1,0 gramm magot vessünk. A vetés sekélyen kb. 1 cm mélyre történjen. A végleges növényszámot egyeléssel állítsuk be, amit akkor végezzünk, ha a második lomblevél is megjelent, de legkésőbb négy lombleveles korig történjen meg.

Az egyelést követően öntözzük be az állományt, hogy a fellazult talaj visszakerüljön a gyökerekhez. Lényegesen könnyebben beállítható a tőszám precíziós (szemenkénti) vetőgépekkel, vagy drazsírozott mag használata esetén, de a burkolt magvak csírázásához mindig több vízre, nedvesebb talajra van szükség!

A sárgarépa vetése október végétől február közepéig-végéig lehetséges. (Az október előtti magvetésekből fejlődött növények télen jarovizálódhatnak, és tavasszal termésképzés nélkül magszárat fejlesztenek.) 15-20 cm-es sortávolságra és 1,5—2,5 cm mélyre vessük. Vetőmagszükségtele: 0,5-1,0 g/m². Sűrű növényállományban a termések – ha elmarad az egyelés (ritkítás) – összetekerednek, összecsavarodnak, deformálódnak. A ritkítást akkor célszerű elvégezni, ha a növények vastagsága eléri az 1-2 mm-t, de semmi esetre sem fejlett korban. 

Az apró olajos magvak, mint a petrezselyemé vagy a sárgarépáé, csak optimális feltételek mellet duzzadnak meg, és még úgyis lassan indulnak csírázásnak. A rossz minőségű magágy, a cserepesedésre hajlamos talajfelület, nem egyszer a mély vetés tovább rontja a kelést. 

Korábban az úgynevezett köztes (vegyes) vetést is alkalmazták a kertészek, amikor a jobb helykihasználás érdekében más növények magjaival (pl.: hónapos retek) együtt vetették a sárgarépát. A nagyobb kézimunka igény, valamit a sárgarépa és petrezselyemgyökér környezeti igényének jobb (pontosabb) biztosítása miatt a módszer nem javasolt.

Ápolás:

Sok gond a hajtatott sárgarépa és a petrezselyem gyökér ápolásával nincs, ha a talaj kultúrállapota megfelelő. Viszont gyomos területen a kötelezően végzett, rendszeres gyomlálás, kapálás rengeteg munkát jelent, sok időt, fáradságot vesz igénybe. 

A gombás eredetű betegségek gyakori jelentkezése és a léghőmérséklet szabályozása miatt még a téli hónapokban is rendszeresen kell szellőztetni. Fűtetlen hajtató létesítményekben nagymértékben ki van téve a növényzet az időjárásnak, a léghőmérséklet szabályozására csak szűk lehetőség nyílik. Törekedjünk nappal, napos időben 16-18°C-t, borús időben 12-14°C-ot tartani.

Télen, fényszegény időszakban a magasabb hőmérséklet hatására gyorsan megnyúlik a levélzet, ugyanakkor a termések aprók, vékonyak maradnak. Rendszeres szellőztetéssel egészséges, kemény levélzetű, ellenálló növényeket tudunk nevelni! Fontos hogy a páratartalom ne emelkedjen 75% fölé, amit a borús, párás téli napokon meglehetősen nehéz elérni. 

A vetés utáni kelesztő öntözést követően – ami 5-8 mm – a tél folyamán csak nagyon ritkán kell öntözni, általában havonta egyszer-kétszer. Tavasszal márciustól, miután a nap sugárzás intenzívebb és hosszabbak a nappalok, a heti öntözésre térjünk át. Ekkor már ne vízzel, hanem komplex műtrágyák híg oldatával (0,3-0,5%) kezeljük a növényeket.

Az öntözéssel és fejtrágyázással – főleg nitrogén esetében – csak mérsékelten bánjunk, a szedés előtti hetekben a répatestek könnyen felrepedhetnek. A nitrogénhiány, és általában a tápanyaghiány (világos alsó levélzet) a répatest intenzív növekedésének időszakában szokott előfordulni. Ennek reális veszélye humuszban szegény homokon, gyakori öntözés esetén nagy. 

Meszes talajon előfordulhat a bórhiány, amire a gyökérzöldségfélék az átlagosnál érzékenyebbek. Az ezzel járó szívrothadásnak nevezett betegség (barna üregesedés a répatestben) fogyaszthatatlanná, eladhatatlanná teszi a termést. Nem gyógyítható, csak megelőzhető! 5 %-nál meszesebb, lúgos kémhatású talajokon megelőző védekezésként a növényvédelmi permetezések alkalmával, esetleg külön is, bórtartalmú lombtrágyát (pl.: bóraxot, bórsavat, bórtartalmú összetett lombtrágyákat) több alkalommal használjunk!

Szedés – értékesítés:

A szedés április végével kezdődik, amit a fajta és az időjárás módosíthat.  A kereskedők rendszerint meghatározzák az áru kikészítés formáját, de a gyökérzöldségek esetében általános a felszedett termés átválogatása és mosása után a csomónkénti 5-5 növény összekötése, majd a csomók tízesével vagy húszasával történő kötegelése.