Kora tavasszal sokak által szívesen fogyasztott csemege a zöldhagyma, így a metélőhagyma is, amit a vásárlók általában addig keresnek, amíg a primőrök és más zöldségfélék nagyobb tömegben nem jelennek meg a piacon.
Késő ősszel, télen talán az egyik legolcsóbb vitaminforrás, tekintettel arra, hogy a levélzetében alacsony hőmérsékleten és fényszegény körülmények között is jelentős mennyiségben képződik C-vitamin (50-80 mg/100 g), többszöröse annak, amennyit más értékesebbnek vélt, és nagyobb mennyiségben fogyasztott primőrök tartalmaznak.
A hagymafélék, így a metélőhagyma is – rövid tenyészidejéből következően – jó kiegészítője lehet a fűtetlen fóliák alatt termesztett főnövényeknek, a paprikának, a paradicsomnak, a padlizsánnak vagy az uborkának. Többnyire ősszel és télen történik a termesztésük (hajtatásuk), és mire áprilisban a nagyobb jövedelmet jelentő, melegigényes fajok ültetésére sor kerülne, már a hagymafélék betakaríthatók.
A metélőhagyma viszonylag egyszerű módszerekkel, kevés kézimunkával, nagyobb befektetés nélkül megnevelhető, őszi termesztésével fűtetlen fóliasátrakban, legfeljebb enyhén fűtött hajtató-berendezésekben érdemes foglalkozni.
Környezeti igénye:
Környezeti igénye lényegében megegyezik a közönséges vöröshagymáéval. Optimális hőigénye kifejlett, lombleveles korban 16-17 °C, a viszonylag magas értékből esetleg azt a téves következtetést lehetne levonni, hogy a hideget kevésbé bírja. Pedig a hagyma hideget is tűrő növény, kifejlett állapotban a fagyot is elviseli. Csírázása már nem sokkal fagypont felett (4-5 °C) megindul, a kikelt fiatal növények fagytűrő képessége is jó, -4/-5 °C-on még nem pusztulnak el. (Más hagymafajok, pl.: a téli póréhagyma a -15, -20°C is károsodás nélkül elviselik.)
A metélőhagyma esetében a sok fény, a jó megvilágítás, a napsütés nem a legfontosabb kritérium, árnyékos és félárnyékos helyeken is szép lombozatot fejleszt.
Vízigénye szabadföldi termesztésben legfeljebb közepesnek mondható, hajtatott körülmények között sem nagy, de a talajt a folyamatos lombképzés miatt állandóan nedvesen kell tartani.
Vetéstől a tövek felszedéséig nem támaszt különösebb igényt a talajjal szemben, viszont becserepezés után csak szerves anyagban gazdag föld (pl.: tőzeg) jöhet számításba, amely eléggé levegős és a nedvességet is jól tartja.
Tápanyagigénye nem nagy, a lombozat fejlesztéséhez főleg nitrogénre van szüksége. Felszedés után sem kíván sok tápanyagot, tekintettel arra, hogy a hajtatás során a levelek képzéséhez nagyobb részt a becserepezett anyahagymából (hagymatőből) táplálkozik a növény.
Fajták:
Államilag elismert, kifejezetten hajtató metélőhagyma fajta a kereskedelemben nem kapható. Alapvetően két típusa van:
- vastagabb, hosszabb (60-70 cm) és sötétzöld színű, erősebb levelű szibériai metélő, amit elsősorban szárítmányok készítéséhez használnak, valamint
- a nálunk is termesztett és hajtatott vékonyabb levelű, világosabb lombozatú változat.
Termesztése / hajtatása
Termesztése két részből áll:
- A magot kora tavasszal elvetik, és szeptemberig, a tövek visszahúzódásáig szabadban nevelik.
- A termesztés második része szeptember végén, október elején kezdődik, az augusztus végére, szeptember elejére visszahúzódott töveket felszedik és becserepezik vagy beládázzák, majd fólia alatt meghajtatják.
Hajtatásának több technológiai változata terjedt el, ami részben abból is adódik, hogy árutermesztés céljából csak kisebb gazdaságokban foglalkoznak vele, illetve saját ellátásra, hobbiból hajtatják. A helyi technikai adottságokat (speciális megoldású és különböző nagyságú termesztő létesítmények) kihasználva, és a piaci igényeket figyelembe véve az alábbi módszereket alkalmazzák:
- szabadban helyre vetik, és ősszel fóliát húznak fölé,
- szabadban elvetik, és ősszel a visszahúzódott töveket a fólia alá, a termesztő sátor talajába ültetik,
- szabadban elvetik, majd ősszel a visszahúzódott töveket ládába ültetik és fólia alatt meghajtatják,
- szabadba elvetik, ősszel a visszahúzódott töveket becserepezik, és cserepestől értékesítik.
Az első három módszer esetében csak az összecsomózott leveleket értékesítik (többször is vágják), míg a 4-es technológia változat alkalmazása esetén cseréppel együtt kínálják a hagymát.
Ugyan a talaj iránt nem kifejezetten igényes növényről van szó (első szakasz), de a hagyma – lévén olajos aprómag – rosszul csírázik, amit a nem kellő gondossággal előkészített vetőágy (rögös vagy cserepesedésre hajlamos talaj, túltrágyázott és szikesedésre hajlamos terület, ülepedés nélküli magágy) tovább ronthat. 20-25 cm-es sortávolságra, sekélyen és sűrűn vetik (1-1,5 g/m2), gyomirtó szer hiányában gyommentesen tartják, azaz folyamatosan gyomlálják és kapálják. A csapadékviszonyoktól függően sekélyen, kis vízadagokkal öntözik, egy-két alkalommal nitrogén tartalmú vagy komplex műtrágyával feltrágyázzák a lombosodó növényzetet. Szeptember végére, októberre a kifejlett tövek visszahúzódnak, a levelek elszáradnak.
A termesztés második szakaszában történik a visszahúzódott, száraz levelektől megtisztított tövek becserepezése és hajtatása. Egy-egy cserépbe (8-10-es cserép) vagy tejfeles dobozba – fejlettségétől, bokrosodásától függően – 3-5 tövet ültetünk. Ládás hajtatás esetén 4-6 tövet, egymástól 8-10 cm-re földbe dugunk. A hajtatás sikere nagymértékben függ a cserepezésre vagy a láda megtöltésére használt föld minőségétől, szemben az első, (szabadföldi) szakasszal, ilyen célra csak kiváló minőségű tőzegeket, földdé érett komposztokat vagy virágföldeket lehet használni. Az elültetett növényeket a jobb gyökeresedés érdekében alaposan be kell öntözni, azaz be kell iszapolni, szükség esetén (pl.: tiszta tőzegek) víz helyett javasolt a tápoldat használata.
Hőmérséklettől és a fényviszonyoktól függően 3-4 hét után vágható méretű leveleket fejleszt a metélőhagyma. Ezt követően folyamatosan öntözéssel és tápoldatozással a töveket újabb és újabb levelek fejlesztésére ösztönözhetjük. A szellőztetést, a léghőmérséklet szabályozását – noha a fűtés nélküli létesítményekben erre kevés a lehetőség – úgy irányítsuk, hogy az a fényviszonyokkal összhangba legyen. Tartósan borús időjárás esetén a téli fényszegény hónapokban (december, január) többet kell szellőztetni, ellenkező esetben hosszú, vékony, és halvány (etiolált) levélzet fejlődik, amely a tömegét nem képes megtartani, megtöredezik. Gondos ápolással egészen késő tavaszig vágható!
(Hajtatható hagymaféle még a téli sarjadékhagyma, amelyet magról és fiókhagymáról is lehet szaporítani. Magját kora tavasszal vetjük kb. 30 cm-es sortávolságra, az ún. bulbilis változatot, vagyis fiókhagymás téli sarjadékhagymát augusztusban ültetjük el. Októberben mind a két esetben olyan fejlett tövek képződnek, amelyeket fölszedhetünk és meghajtathatunk. A tövek ültethetők egészen sűrűn egymás mellé. 30-40 nap után, amikor a levelek elérték a 25 cm-t, szedhető. Felszedése, tisztítása és csomózása egyszerűbb, mint a hajtatott vöröshagymáé.)
