A tavaszi hónapokban az üvegházak és fóliasátrak hőszabályozása, a gyakori, szinte napi jelentős hőingadozás következtében, meglehetősen kritikus időszaknak számít. Így volt ez az idén is, az április elejei, majdnem júliusi meleg után hózáporok következtek, a gyümölcsök lefagytak (-6, -8 Celsius-fok!), a hónap végén napközben a borult időt többször is nyárias napsütés váltotta. Még azok a zöldséghajtatók is kapkodták a fejüket, akik fényre és hőre működő automatákkal rendelkező üvegházakban termesztik a paradicsomot, nem is beszélve a közel 400 hektár hajtatott paradicsomnak még mindig jelentős felületét képező fűtés nélküli, vagy vészfűtés szinten működő, kézzel vezérelhető fóliasátráról, ahol nagyon nehéz a paradicsom számára optimális értéket tartani, a gyakran és jelentős mértékben változó időjárásnak megfelelően a szellőztetést vagy a fűtést szabályozni.
Elméleti összefüggések, amit a gyakorló kertésznek is tudni érdemes!
A zöldségfélék legismertebb hőmérsékletigény-besorolása Markov-Haev orosz tudósok nevéhez fűződik, tankönyvek ezt tanítják, szakkönyvek többsége erre alapozza a hőigény-számításokat. Annak ellenére, hogy az általuk kidolgozott rendszer a növény hőoptimumát próbálja a változó környezeti tényezők, mindenekelőtt a hőmérséklet függvényében „dialektikusan” kezelni, azaz a fenológiai fázishoz és a fényviszonyok változásához igazítani, egy korszerű üvegház hőszabályozását a rendszer korlátai miatt erre építeni már nem lehet.
Az egyes élettényezők szoros összefüggésben vannak egymással, egy-egy megváltozása szükségszerűen maga után vonja a többi módosulását is. Azt nem lehet mondani, hogy mindegyik azonos mértékben hatással van a másikra, így például az optimális hőmérsékleti értékre – ilyen tekintetben a fény a hővel szorosabb összefüggést mutat, mint például az egyes tápanyagok jelenléte vagy aránya – de kétségtelen, hogy egy szorosabb vagy lazább összefüggés valamennyi tényező esetében kimutatható.
A fent említett kutatók a zöldségféléket hőmérsékleti igényük alapján 3 0C-onként, 13 0C-tól 25 0C-ig öt csoportba sorolták (1. táblázat), a paradicsomot a babbal és a csemegekukoricával egy helyütt említik. Bár a csoportosítás az időközben végzett vizsgálatok és termesztési tapasztalatoknak megfelelően kismértékben változott, így például a padlizsán és a paprika – utóbbi Somos kutatási eredményei alapján is – egy kategóriával magasabb, az uborkával egy besorolásba került.
1. táblázat: Zöldségfélék Markov-Haev szerinti hőigény alapján történő felosztása
| Csoport | „t” érték* | A csoporthoz tartozó növények |
| 1. | 25 0C | sárga- és görögdinnye, uborka, spárgatök, paprika**, padlizsán** |
| 2. | 22 0C | paradicsom, sütőtök, bab, csemegekukorica |
| 3. | 19 0C | cékla, vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, zeller, spárga |
| 4. | 16 0C | sárgarépa, petrezselyem, paszternák, cikória, burgonya, borsó, fejes saláta, kötözősaláta, spenót, rebarbara, sóska |
| 5. | 13 0C | káposztafélék, retek, torma |
** későbbi változtatások, eredetileg a 2. csoportba voltak sorolva
Kétségtelen, hogy Markov-Haev rendszere az úgynevezett „t” érték bevezetésével jelentősen megkönnyítette a növények hőigényének áttekintését, ami fényszegény időben (borús nappalon), lombleveles korban a növény szempontjából az optimális léghőmérsékletet jelenti. Törvényük további része, hogy valamennyi zöldségfaj esetében, a lombleveles korhoz képest, az egyes fenológiai fázisokra (csírázás és szikleveles kor) 7 0C-os különbségeket határoztak meg:
- kifejlett növény esetén optimális „t” érték borús időben,
- csírázás idején optimális hőmérséklet: t+7 0C,
- szikleveles korban: t-7 0C,
- az adott szakaszra jellemző hőoptimumtól +/- 14 0C eltérésig a zöldségnövények nem károsodnak, csak fejlődésük leáll,
- az éjszakai léghőmérsékletnek a nappalinál 5-7 0C-kal alacsonyabbnak kell lenni.
Viták és kérdések a szabállyal kapcsolatban
Amennyiben az említett szabályt szigorúan, minden zöldségfélére, adott esetben a paradicsomra is értelmeznénk, úgy néhány esetben meglehetősen vitatható lenne a szabály helyessége. Például a paradicsomnak, mint néhány hasonlóan, hideg érzékeny fajnak, már a „t”-14 0C-os határon belül is nemcsak a növekedése állna le, de visszafordíthatatlan hideg hatás, károsodás érné (nem kötne virágot, eldobná a termést). A törvény értelmében pozitív irányban, a „t” értéktől +14 0C-os eltérésen belüli hőmérséklet sem okozhatna károsodást, holott tudjuk, hogy a paradicsom a tartós meleg következtében, 34 0C feletti értéken már nem köt.
Markov-Haev szabály a lombleveles kort általánosságban említi, holott tudjuk, hogy a fiatal növények (lombleveles palánták) hőmérsékleti optimuma magasabb, mint idősebb korban, tekintettel arra, hogy a növekedés hőmérséklet igénye nagyobb, mint a fotoszintézis hőmérsékleti igénye. Ezért a termesztési gyakorlatban, lombleveles korban legalább két különböző szakaszt is megkülönböztetnek a technológiák, így például más értéket (egy-két fokkal magasabbat) adnak meg optimumként palántakorban, és mást (alacsonyabbat) a termőkorban.
Talán ami a szabállyal kapcsolatban leginkább vitatható, hogy Markov és Haev egy fiziológiai törvényszerűséget állapítottak meg, ami nehezen értelmezhető gazdasági, azaz termesztői oldalról. Ha a megállapításokat alaposan értékeljük kiderül, hogy a növényfiziológiai értelemben vett optimális érték (pl. fotoszintézis) nem minden esetben esik egybe gazdasági, azaz a termesztői szemszögből is jónak tekinthető hőmérséklettel. Mit mérünk a hőmérséklet hatására és mit értünk optimum alatt? Növényfiziológiai (fotoszintézis intenzitása, szárazanyag produktum) vagy termesztői paramétereket (terméshozam, bevétel) vizsgálunk?
Függetlenül a törvény hiányosságaitól és hibáitól, kétségtelen egy általánosságban jól megszerkesztett és használható rendszer, fontos ismeretekhez és azok megértéséhez segíti a hobbi és kezdő, saját célra termesztőket, de a mai kor igényeinek megfelelő, korszerű, komputer vezényelt termesztési technológia már nem építhető rá.
Összefüggés a környezeti tényezők között
Nagyon helytelen lenne a lég- vagy a talajhőmérsékletet kiragadni, és a többi környezeti tényezőtől függetlenül vizsgálni, szabályozni.
A növényi élettényezők közül kétségtelenül a fénynek a hővel van a legszorosabb kapcsolata (1. kép). Ennek gyakorlati vonatkozását jól lehet a palántanevelés során tapasztalni: fényszegény időben, vagy rossz fényáteresztésű fólia vagy üveg alatt nevelt palánták megnyúlnak, különösen akkor, ha magas a léghőmérséklet. Jó minőségű, zömök, ellenálló palánta kétféle módon állítható elő:
- magasabb hőmérsékleten jó fényviszonyok mellett,
- vagy fényben kissé szegényebb körülmények között, de valamivel alacsonyabb hőmérsékleten.
Palántakorban a hőmérséklet szabályozása a fürtszövet differenciálódására is hatással van. Kedvező fényviszonyok mellett, magasabb hőmérsékleten valamivel később fognak az első virágfürtök megjelenni, de a későbbi fürtök kialakulására a magasabb hő kedvezően hat (2. kép).
Megfelelő fényviszonyok esetén, 20-25 0C-on a legjobb a terméskötődés, ami adódik abból is, hogy ilyen hőmérsékleten a leggyorsabb a pollentömlő növekedése. Virágzás idején, alacsonyabb hőmérsékleten üreges lesz a bogyó (3. kép), ami kívülről gerezdesedés formájában figyelhető meg, különösen érzékenyek rá a sokrekeszű, nagy bogyójú fajták. A 10 °C-nál nagyobb napi hőingadozás bogyórepedés mellett, apró bogyójú, piacképtelen termés és óriásfürtök képződéséhez is vezethet.
Korszerű üvegházak esetében az optimális hőmérsékleti értéket (víz- és tápanyag-adagolást szintén) a besugárzás folyamatos mérésével (J/cm2 vagy J/m2), a fényviszonyok függvényében határozzák meg. Német kutatók korábbi vizsgálati eredményei némi támpontot nyújthatnak azoknak a termesztőknek, akik nem folyamatosan, hanem pillanatnyi fényerősség (lux érték) alapján értékelik a fényviszonyokat (2. táblázat).
2. táblázat: Termő paradicsom számára optimális nappali léghőmérséklet a fényviszonyok függvényében
| Évszak | Fényerősség (lux) | Léghőmérséklet (0C) |
| Téli hónapok | < 5 000 | 17 |
| Kora tavaszi időszak | 5-10 000 | 19 |
| Késő tavaszi időszak | 10-20 000 | 22 |
| Átlagos nyári hónapok | 20-30 000 | 23 |
| Forró, tűző napsütéses nyári napok | 30 000< | 25 |
| Kora őszi hónapok | 10-20 000 | 22 |
Gyakori hiba
Éjjel, az asszimilációval ellentétes folyamat, a disszimiláció, azaz a légzés történik, amelynek mértéke a hőmérséklet emelkedésével növekszik. Túl intenzív légzés során, azaz magas éjszakai hőmérsékleten előfordulhat, hogy feleslegesen túl sok cukor bomlik le, a növény felemészti magát.
A reproduktív szervekre is károsan hat a magas éjszakai hőmérséklet, kevesebb a virágzás, és a terméskötődés is rosszabb. Az éjszakai és nappali hőmérséklet különbséget a technológiák 2-7 0C-ban jelölik meg, téli hajtatás során kevesebb, nyáron nagyobb napi különbség tartását javasolják. Ugyanakkor a túl nagy különbség párakicsapódáshoz és glutációhoz vezet, ami kedvez a gombás és baktériumos betegségek kialakulásának.
Fokozatosság
Napkeltét követően veszélyes a hőmérséklet hirtelen emelkedése, fokozatosságot kell tartani, a melegedést fékezni kell! A gyakran tapasztalható hajtáscsúcs-vékonyodás és bogyórepedés is a hajnali, hirtelen változásra vezethető vissza. A fokozatos hőmérséklet-emelés – akár fűtés vagy szellőztetés árán is – vastagabb csúcsi hajtást, fejlettebb fürtöket és rövidebb ízközöket eredményez.
A 32-35 0C fok feletti hőmérsékleten már lassul az asszimiláció, rosszul köt a növény, és a bogyón színhibák alakulhatnak ki. 32 0C felett a színanyag (a likopin és a karotin) képződés leáll, a csészelevelek közelében sárgás barna, flavonoidokat tartalmazó foltok jelennek meg, amik nem azonosak a megtévesztésig hasonló káliumhiány okozta zöldtalpasság-betegséggel.
Meleg láb, hideg fej!
Ha hőigényről beszélnek, sokszor csak a léghőmérsékletre gondolnak, pedig a talaj hőmérséklete is befolyásolja a gyökér működésén keresztül a víz- és a tápanyagfelvételt. Holland kertészmondás: „Hideg fej és meleg láb.” Azaz a talajban legyen inkább melegebb, mint a légtérben. Ha a mondás minden vonatkozásban nem is igaz, de egyes kertészetekben – amikor gyakran 10-12 0C-os talajba ültetik a paradicsomot, mert csak a léghőmérsékletre gondolnak – megfontolandó figyelmeztetés. Ugyanakkor a levegőnél lényegesen melegebb közeg is kedvezőtlen, melynek hatására a vegetatív részek jobban fejlődnek, szemben a virágfürtökkel és a virágokkal.
