Számos tényező határozza azt meg, hogy a növény fejlődése milyen irányt vesz. Maga a fajta is lehet generatív vagy vegetatív növekedésre hajlamos, ennek megfelelően beszélünk generatív jellegű fajtákról, illetve erős lombot fejlesztő, vegetatív növekedésre hajlamos fajtákról. Utóbbi időben ezeket a tulajdonságokat a fajtaismertető katalógusokban több faj esetében is feltüntetik (pl. paprika, paradicsom, uborka, stb.), mint fontos fajtatulajdonságot. A generatív jellegű fajták hamar virágoznak, gyorsan kötnek, lombozatukhoz képest sok termést nevelnek. Ezzel ellentétben a vegetatív növekedésűek viszonylag későn kötnek, levéltömegükhöz képest kevés bogyót növesztenek.

Előny vagy hátrány egy fajta esetében a vegetatív vagy a generatív jelleg? Előnynek, de hátránynak sem lehet tekinteni, viszont a termesztőnek pontosan tisztában kell lennie vele, ellenkező esetben igen komoly gondjai adódhatnak a károsan erős lombfejlődésből vagy a túlzott terméskötődésből. Az aránytalanul sok levelet fejlesztő növény keveset terem, nehezen köt, és a terméseit lassan tudja beérlelni. A túlzottan generatív jellegű növekedés esetén a növény korán fog teremni, de a termések a lombozat hiányában aprók maradnak, sőt idővel leáll, vagy nagymértékben lecsökken a növény növekedési üteme, gyakran csak apró, értékesíthetetlen, kényszerérett bogyók képződnek.

A fajta pontos ismeretében a kertésznek kell a környezeti tényezők szabályozásával és a fitotechnikai munkákkal (levelezés, kacsozás, metszés, tetejezés) a növény generatív és vegetatív egyensúlyát fenntartani, vagyis azt a lomb és termés arányt kialakítani, amelynél a fajta a jó minőség mellett a teljesítőképességének maximumát adja. Melyek azok a környezeti tényezők és technológiai elemek, amelyek a növény fejlődését az egyik vagy a másik irányba változtatják?

Télen, kora tavasszal a hőmérséklet és a fény (megvilágítás) az egyensúlyt nagymértékben befolyásoló tényezők, de a fűtés és a páratartalom szabályozásával, szellőztetéssel is jól lehet a generatív-vegetatív egyensúly fenntartását szabályozni. A sok víz, az állandóan nedves talaj a növény vegetatív jellegét fokozza, míg a talaj gyakori (átmeneti) kiszáradása a virágzást és a terméskötést serkenti. Télen, borús időben, részben növényvédelmi okok miatt is, a generatív növekedés fokozása érdekében kevesebbet öntöznek, igyekezni kell a talajt szárazon tartani (EC növelés). Miután a növények kötöttek, már nem kell erős terméselrúgással számolni, fokozatosan növelhetjük a víz- illetve tápoldat-adagokat.

Később, tavasszal, miután a fény (fényerő, megvilágítás időtartama) már nem korlátozó tényező az öntözés szabályozásával és tápoldatozással tudjuk hatékonyan a fejlődés egyensúlyát fenntartani. Termőkorban a tápoldat-összetétel változtatása is hatékony módszer. Elsősorban a nitrogén és a kálium, valamint a nitrogén és a foszfor tápelemek arányának módosítása olyan lehetőség a kertész kezében, amellyel könnyen, és hatásosan közbeléphet. További lehetőségeket kínál a tápoldat töménységének, azaz az EC értékének változtatása, ugyanis a magas EC generatív irányban indukálja a fejlődést.

Hangsúlyozni szükséges, hogy a felsorolt tényezők generatív vagy vegetatív jelleget indukáló hatása csak bizonyos határok között értendő, például a sok nitrogén: bőséges vízellátás mellett vegetatív, vízhiány esetén – az EC értéket növelve – generatív hatású.

(Terbe István – Agrofórum Online)