A hazai növénytermesztés jövedelmezőségének egyik legfontosabb kritériuma az időjárási kockázatok kezelésének hatékony megvalósítása.
A hazai növénytermesztés jövedelmezőségének egyik legfontosabb kritériuma az időjárási kockázatok kezelésének hatékony megvalósítása. Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt is nagyobb a szélsőséges időjárási események bekövetkezésének esélye, aminek a mértéke akár a 2-3-szorosa is lehet a nyugati országok átlagának. A kedvezőtlen tendencia részben a sokat hangoztatott klímaváltozás számlájára írható.
Tovább rontja a helyzetet, hogy a korábban tapasztalható károk lokális előfordulásához képest napjainkban egyre gyakoribbak a teljes országot elborító káresemények, ami komoly kihívás elé állítja a biztosítótársaságokat, ha a mezőgazdasági üzletág rentábilis működését, ezzel együtt a fennmaradását vesszük alapul. Márpedig hatékony kockázatkezelési rendszer nem létezhet a biztosítási termékek megfelelő integrálása nélkül. Ezt támasztja alá, hogy 2012-ben a törvényhozás új köntösbe öltöztette a magyarországi kárenyhítési rendszert, melynek része lett a piaci alapon köthető növénybiztosítás is, amire állami támogatás igényelhető.
Kárenyhítés kontra kártérítés
A rendszer hatékonyságának gátja egyrészt az, hogy éves szinten országosan akár 100-150 milliárd Ft kár is keletkezhet, de egy kevésbé káros évben is bekövetkezik 60-80 milliárd Ft értékű hozam-, illetve bevételkiesés. Ennek a legnagyobb részét a regionálisan jelentkező, de óriási területeket elborító kockázatok – mint például a tavaszi fagykár – okozzák, aminek rendezésére az idén 24 milliárd Ft-ot különített el a szaktárca. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 10-12 milliárd Ft díjbevételből gazdálkodnak évente a biztosítók, azaz alapvetően ebből a keretből rendezik a károkat, akkor könnyen belátható, hogy csak korlátozottan áll rendelkezésre forrás, illetve biztosra vehető, hogy sok gazdálkodó számára csalódást fog okozni a rendszer. Főként azoknak, akik kizárólag az államtól kapott kárenyhítési hozzájárulás igénybevételére rendezkednek be. Ennek egyik oka, hogy míg az állami rendszer összüzemi szinten 30 %-os kiesés esetén ad juttatást korlátozott feltételek és keretösszeg mellett, addig egy biztosítási konstrukció az adott növényállomány károsodott részén bekövetkező 5 % mérték feletti károk esetén is adhat jó minőségű térítést, persze kárfajtától függően.
Az állam úgy próbálja az öngondoskodás irányába terelni a gazdákat, hogy a jogosultság esetén járó kárenyhítési hozzájárulás teljes összegű kifizetésének feltételéül szabja az adott növényre és egy jellemző káreseményre szóló biztosítási szerződés meglétét. Ennek hiányában csak a juttatás 50 %-át fogja kifizetni a károsultnak. De ne gondoljuk, hogy ez a térítési összeg nagyságrendileg paritásban van a biztosító által nyújtható szolgáltatással, mert nagy valószínűséggel annak csak töredéke. Miért is? Egyrészt azért, mert a kárenyhítési összeg az illetékes szerv által elismert kár mértékének csupán 80 %-a lehet, illetve ezt tovább árnyalja, hogy a hivatal által elismert kár számításának az alapja a károsodott növények számított referenciahozamának és a miniszter által kihirdetett elszámoló árának a szorzata, ez pedig jelentősen alulmaradhat a biztosításkötés során feladható értékkel. A konverziót tovább rontja, hogy a számolt kárenyhítési hozzájárulás mértéke a rendelkezésre álló forrás miatt tovább zsugorodik, és persze ne feledjük el, hogy a jogosultság feltételeként a hivatal által számított össszüzemi szintű 30 %-os bevételkiesést feltétlen szükséges elérni, ami egy nem tiszta profilú gazdaság számára sokszor nehezen teljesül. Ennek megfelelően logikus döntés lehet egy növénybiztosítási konstrukció megkötése.
Kötési kényszerben vannak-e a gazdák?
A biztosításkötéshez való hozzáállást tekintve nem véletlen a negatív a termelői attitűd, ami főként abból a téves szemléletből eredeztethető, hogy kár esetén az államnak helyt kell állnia. Persze számtalan oka lehet a biztosítatlanságnak, mint például a nem megfelelő biztosítói kárrendezési gyakorlat, vagy éppen a gazdálkodó irreális megítélése a kár mértékét illetően kárkifizetésnél. Fennállhat tanácsadási anomália is, ami a biztosítói feltételek nem megfelelő ismeretéből, vagy annak nem megfelelő, ügyfél részére történő ismertetéséből adódhat, ez pedig következésképpen a kárrendezéshez köthető elégedetlenség forrása. Nem véletlen, hogy a Magyarországon rendelkezésre álló 4,5 millió hektár szántóból és gyümölcsösből 2,5 millió hektár (55 %) biztosítatlan. Összehasonlításként elmondhatjuk, hogy nálunk a biztosítatlan területek aránya 2-3-szoros, mint a nyugati országokban. Ezt a tényt csak részben enyhíti, hogy az termeltetési szerződések mellé az integrátorok elvárják a növénybiztosítási szerződés meglétét, bár ebből származhat az a statisztika, hogy a gazdák 1/5-e nem tudja, hogy melyik biztosítónál kötött növénybiztosítást, és hogy az milyen szolgáltatást ad.
Jégkár dinnyében
Kártapasztalatok 2016
Kárkifizetés szempontjából az utóbbi 10 év legkatasztrofálisabb éve a 2010-es volt, amikor volt olyan biztosító, amelyik 300 % feletti kárhányadot könyvelhetett el, tehát háromszor annyi kártérítést fizetett ki, mint amennyi díj befolyt a kasszába. Az idei év még nem tűnik tragikusnak biztosítói oldalról, annak ellenére, hogy több káresemény volt, mint 2015-ben, azonban már most körvonalazódik 7-8 Mrd Ft sorsa, amit ki kell fizetni a gazdák részére. Biztosítók információi alapján elmondható, hogy az áprilisi tavaszi fagyokból többé-kevésbé mind a 4 nagy mezőgazdasági biztosításokkal foglalkozó biztosító kivette a részét. Jégeső miatt talán nagyobb számú, de kisebb intenzitású károk keletkeztek, az aszály pedig a csapadékosabb nyár miatt eddig csak lokálisan okozott problémát. Persze a szezonnak még nincs vége, így csak reménykedhetünk, hogy nem most jön a „feketeleves”.
Díj vagy szolgáltatás?
Hiba lenne figyelmen kívül hagyni a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességét, ami garantáltan a költségcsökkentés, vagyis az egyre alacsonyabb díjigény irányába hajtja a termelői gondolkodást. Érdekesség, hogy egy tavasszal végzett reprezentatív kutatás során a gazdálkodók pusztán 42 %-a válaszolta azt, hogy az ár határozza meg a biztosítási konstrukció kiválasztását, míg 61 % a kárkifizetés megbízhatóságára tette a hangsúlyt. Ennek némiképp ellentmond, hogy a válaszadók pusztán 31 %-a tartotta fontosnak a kártérítés nagyságát. Ebből az a következtetés vonható le, hogy probléma esetén mindegy, hogy mennyit, csak fizessen a biztosító. Ettől azonban vannak racionálisabb érvek amellett, hogy éppen melyik biztosításra esik a választás. Az is döntés alapja lehet, hogy ha keveset is, de biztosan fizessen, de az is, hogy ha fizet, akkor a lehető legtöbbet. Választásunk helyessége sokszor csak utólag derül ki egy kár kapcsán, még akkor is, ha teljes körültekintéssel döntöttünk egy biztosító terméke mellett. Ezt nagyban támogathatja, ha egy nagy kompetenciával rendelkező és szakmailag felkészült tanácsadó kezeli a biztosítási ügyeinket.
Az állam fizeti helyettünk a díj nagy részét
A biztosítási költségek bekalkulálhatóságát jelentősen támogatja a növénybiztosításhoz kérhető állami támogatás, amit tavaly átmenetileg állami költségvetésből finanszíroztak, azonban 2016-ra visszatért a nagyrészt európai uniós forrásból igényelhető támogatási lehetőség. Ez 4 Mrd forint keretösszeg elosztását teszi lehetővé azon termelők között, akik a támogatást egy növénybiztosítási konstrukcióhoz igénylik. Az idén meglehetősen egyszerűvé vált a vidékfejlesztési pályázat keretén belül hozzáférhető támogatási összeg lehívása, mivel a gazdálkodóknak az egységes kérelemben csupán egy „igen” jelzéssel kellett igényelni a támogatást. A jogosultak köre tulajdonképpen minden aktív mezőgazdasági termelő és gazdálkodó társaság, amely az MVH-nál regisztráltként szerepel. A támogatási intenzitás legfelsőbb határa 65 %, ami bizonyos konstrukciók esetén viszonylag nagy biztonsággal szerezhető meg, de a kerettúllépés következtében csökkenő mérték sem lehet kevesebb 30 %-nál, amit a keretösszegtől függetlenül az állam garantál. A tavalyi 3 Mrd forint keret 5,7 Mrd forint díjállomány támogatását oldotta meg, „A” típus esetében 65 %, „B” konstrukciók esetében 52 %, „C” verziós biztosítások esetében 30 % támogatási intenzitás mellet. Az idei támogatási szintekről ugyan még nem áll rendelkezésre pontos adat, azonban a számítások szerint 1,5-2 Mrd forint díjnövekedést is elviselne a rendszer a tavalyi támogatási intenzitások eléréséhez. Mivel nehezen elképzelhető, hogy ilyen ütemben nő a piac, így a tavalyitól valószínűleg még jobb támogatási szint várható.
Gabona viharkár
Vállalhatók-e a díjak?
Ami a termelők kockázatokra való érzékenységét illeti, érdekes eredményt hozott egy kutatás, amelyből az derült ki, hogy a gazdák a jég okozta károktól tartanak a legjobban, hátrébb sorolva az aszály következményeként bekövetkező hozamcsökkenést. Pedig a sokéves megfigyelés alapján éppen az aszály okozza a legnagyobb károkat hazánkban. Ez annyiban indokolható hozzáállás, hogy egy jégkáresemény adott esetben sokkal intenzívebb kárképet mutat, mint az aszály, ez utóbbit, és főleg a kisebb mértékű károkat pedig nem vesszük figyelembe. Ugyanakkor egy kisebb intenzitású jég kíséretében érkező nagyobb mennyiségű csapadék valószínűleg hasznosabb a növényállomány számára, mint amennyi kárt maga a jég okoz. Persze ez attól is függ, hogy milyen fejlődési stádiumban éri a jég a növényt és attól is, hogy milyen növényt ér, ugyanis azoknak különböző a kockázatokra való érzékenysége, ami megmutatkozik a biztosítók díjtételeiben is. Ezért fordulhat elő, hogy egy gyümölcsösre egy összkockázatú („A”) biztosításért, ami tartalmazza a növényre jellemző valamennyi veszélynemet – mint a jégverés, tűz, vihar, homokverés, aszály, tavaszi fagy, téli fagy, felhőszakadás, árvíz és újabban bizonyos növényeknél az őszi fagy – elkérhetnek a biztosítók akár 20-24 % díjat is a feladott érték arányában. Azonban figyelembe kell venni, hogy az engedményeket és az állami támogatást is bekalkulálva nem lesz több az éves biztosítási költség 5-9 %-nál, ami ráadásul a teljes elérhető védelmet megadja. Ez a költségszint szántóföldi növények esetében nem több mint 1-2 %, azonban egy sima jégbiztosítás éves költsége 0,5 % környékén is megállhat támogatással, ami arányban van a károk bekövetkezésének esélyével. A nehézséget az éves díj megfinanszírozása jelentheti, ami sok esetben eltántorítja a termelőt a biztosítás megkötésétől. Pedig talán nem állunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy egy növénybiztosítás manapság az egyik legjobb és legolcsóbb kockázatkezelési eszköz a mezőgazdaságban.
A biztosítási díjszintek megítélésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a biztosítónál rendelkezésre kell állnia a megfelelő kártartaléknak a károk kifizetésére. Elég egy rossz év és az igen magas, akár több 100 százalékos kárhányad hatására emelkedésbe kezdhetnek az díjak, ugyanis valamiből a biztosítóknak kárt kell fizetni. Az más kérdés, hogy az erőteljes biztosítói verseny a díjak emelkedése ellen hat. Egy másik, kevéssé elfogadható megoldás az, ha a díjak csökkenését a biztosítási szolgáltatás minőségének rontásával éri el a biztosító. Erre különösen oda kell figyelni. Sajnos a piacon jelenlévő biztosítói verseny rossz irányba viheti a folyamatokat, amit valószínűleg a termelő fog megszenvedni egy kár bekövetkeztekor. Azt azonban ne feledjük el, hogy a növénybiztosítás talán az egyetlen olyan biztosítási forma, ami kár esetén megtéríti a gazda kiesett hasznát is, nem csak a költségeket, bár az önrészekről nem szabad megfeledkezni.
Fagykárok térülésének korlátai
Érdemes számba venni azokat a paramétereket, amik a biztosítási szolgáltatás minőségét határozzák meg. Azon túl, hogy a szakmailag korrekt és üzletpolitikus kármegállapítás az egyik legmeghatározóbb tényező a biztosító vagy egyszerűen a biztosítás iránti bizalom kialakulásában, elengedhetetlen értelmezni a biztosítási feltételeket, amikben jelentős eltérések lehetnek biztosítói összehasonlításban. Jó példa erre az idei tavaszi fagykárok rendezésének gyakorlata. Tudni kell, hogy a kártérítés jogosultságának alapját az Országos Meteorológiai Szolgálat által üzemeltetett portál térképes felülete adja, ami megmutatja, hogy az adott térségben a mérések szerint előfordult-e –2 ºC vagy annál hidegebb hőmérséklet 2 m magasságban, ami a tavaszi fagy fogalmának biztosítói kritériuma. Az idén több olyan gyümölcstermesztő szenvedett fagykárt áprilisban, akinek a térségében a térkép nem jelöl fagyot. Abban az esetben, ha az adott biztosítótársaság a feltételeiben is rögzíti, hogy nem kezeli mereven ezt a kritériumot és egyéb módon is igazolható a fagykár bekövetkezte, amit a kárszakértő is alátámaszt, akkor nem fordulhat elő, hogy egy tényleges fagykár nem térül valamilyen formában. A fagykártérítéseknél vegyük figyelembe, hogy a biztosítók az adott növény üzemi szintű hozamérték felének megfelelő összeget önrészként levonják a mindenkori kárértékből. De ugyanígy említhettük volna az aszálykár térítésének feltételeit is, ahol kritérium a 30 nap alatt nem teljesülő legalább 10 mm csapadék és önrész szinten is ugyanaz a helyzet, mint a tavaszi fagynál. Fontos megjegyezni, hogy a díjak versenye nem egyenlő a szolgáltatások versenyével, így a „drága díj” meghatározást egy reális kárrendezés azonnal felülír, amit tudatosítani kell a gazdákban.
Viharkárok
Egy másik jól megfogható példa az, hogy a biztosító mit tekint viharkárnak. Sok esetben a viharkár, a 20 m/s szélsebesség teljesülésével párhuzamosan például kalászosoknál a kalászok letörésében, szemkipergésben, szártörésben nyilvánul meg, azonban egyes biztosítóknál téríthető a szármegdőlés is, mint a betakaríthatatlanság okozója. De megint belép a képbe, hogy miként igazolja a biztosító a szélsebesség meglétét. Egyszerű a válasz. Hisz a kárszakértő szemének és a sokéves kárrendezési tapasztalatnak, ugyanis jelenleg nincs olyan széljelző rendszer Magyarországon, ami táblaszinten megadja az erre vonatkozó adatokat, így a biztosító csak a legközelebbi mérőállomásra hivatkozhat, ami kilométerekre is lehet a kár helyszínétől.
Belvízkár kukoricatáblában
Belvíz
Említést kell tennünk a belvízről, ami nagy területeken okozott problémát az idén tavasszal. Biztosítói szempontból a belvíz a legkevésbé kívánatos kockázat, mert a víz garantáltan minden évben ugyanott fog összefolyni, így egyszerűen nem jöhet létre megfelelő méretű veszélyközösség, ami bázist adna egy biztosítási konstrukció gazdaságos működésének. Ugyanis az a termelő, aki belvizes területen gazdálkodik, minden évben megkötné a biztosítást, ahol pedig nyoma sincs évről évre a belvíznek, ott hiába várná a biztosító a díjbevételt. Így a biztosítók száműzték a kínálatból a belvíz károk térítését, illetve csak nagyon egyedi esetekben és megcsonkított szolgáltatás mellett vállalják be.
Az önrészekkel együtt kell élni
Miután egy káreset kapcsán megállapított a jogalap, meghatározott a kár mértéke, tulajdonképpen csak matematika kérdése a kártérítési összeg kiszámítása, de fontos megjegyezni, hogy jelentős különbségek lehetnek az önrészeket illetően. Nem mindegy, hogy eléréses, levonásos vagy abszolút önrészről beszélünk, annak számítási alapja a károsodott terület, maga a tábla vagy esetleg a teljes üzemi méret. Kis intenzitású, de kiterjedt területen jelentkező jégkár esetén például lényegesen kedvezőtlenebb egy 5 %-os abszolút önrész, mint egy 10 %-os levonásos, de éppen fordított a helyzet egy totálkár közeli esetben. De említhetjük az aszálytérítés 50 %-os üzemi önrészét is, aminél fél termés esetén is csak a termelő önrészéről beszélhetünk és ennél súlyosabb hozamcsökkenésnél lép be a biztosítói szolgáltatás, ami az önrész feletti részt fogja csak téríteni. Fontos figyelembe venni, hogy önrészek nélkül nem lehet olyan díjszinteket produkálni, ami észszerű határok között tartaná a biztosítási költségeket, magyarul, önrész vállalása nélkül aránytalanul drágává válna a szolgáltatás. Ez főként vonatkozik azokra az elemi kockázatokra, amelyek képesek egész országrészeket elborítani, mint az aszály, vagy éppen a fagy bármelyik formája.
Az ország szántó és gyümölcstermő területeinek alulbiztosítottsága meglehetősen összetett okokra vezethető vissza, azonban a tendencia javítására az erőfeszítéseket meg kell tenni. Ebben a szándékban szemmel láthatóan az állam is elkötelezett, és az új kárenyhítési rendszerrel, a biztosítási megoldások integrálásával, illetve a díj egy jelentős részének átvállalásával, olyan piaci környezet jött létre, amit kihasználva jó eséllyel javíthatunk a mezőgazdaságban tevékenykedők időjárási kockázatokhoz való hozzáállásán, így a termőterületek biztosítással való lefedettségén. Ennek a folyamatnak a kedvező alakulását igazolja a piac évről évre történő bővülése.
Surmann Árpád
Első Agrárbiztosítási Portál Kft., Kalocsa
Agrisk.hu
