Cikksorozatunk első részében arra világítunk rá, hogy mi a különbség az ökológiai és az integrált növénytermesztés között.
Napjainkban több növénytermesztési irányelvet is követhetünk, melyeknek szigorú technológiai előírásoknak kell megfelelniük. Népszerű irány az ökológiai növénytermesztés, melyet egyre többen alkalmaznak a megnövekedett bio termékek iránti kereslet és az Európai Unió elvárásai miatt.
Az ökológiai gazdálkodás előszobája az integrált növénytermesztés, melynek célja a kiváló minőségű élelmiszer előállítása, minimális környezeti terhelés mellett. Az integrált növényvédelem egy olyan törekvés, amely a növényvédelmi beavatkozás csak indokolt esetben, előrejelzésre alapozottan mind a biológiai és kémiai növényvédelem eszköztárát felhasználva történik. Fontos azonban, hogy következetesen be kell tartani az Az integrált növényvédelem alapelveit 8 pontban határozták meg, amelyek utat mutatnak a helyes gyakorlathoz. Az integrált növénytermesztésnek egyelőre még nem alakult ki olyan szigorú szabályozási környezete, mint amilyen az ökológiai növénytermesztés esetén már működik.
Az ökológiai gazdálkodás ezzel ellentétben szigorú előírások alapján meghatározott egységes irányítási rendszer, amely összeköti a bevált környezetvédelmi eljárásokat, a biológiai sokoldalúságot, a természeti források védelmét, szem előtt tartja az állatok jó életkörülményeinek szigorú normáit és a termelés módját. Az ökológiai gazdálkodás a kártevők és betegségek elleni védelme, a helyes agrotechnikán, a biológiai módszereken és a természetes eredetű készítményeken alapul. Az ökológiai gazdálkodásban csak a külön ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítményeket lehet alkalmazni (növényvédő szer, növénykondicionáló, stb.)
Összegezve elmondhatjuk, hogy az integrált növényvédelem egy szabadabb rendszer, amely „csak” törekszik a környezeti terhelés és a kemikáliák felhasználásának csökkentésére, míg az ökológiai gazdálkodás megköveteli a szermaradék mentes gazdálkodást. Cikksorozatunkban ezeken a rendszereken keresztül mutatjuk be a gyümölcsfák növényvédelmét. Először a gyümölcstermesztés integrált rendszereit vesszük sorra.
A gyümölcstermesztés integrált rendszerei
Ültetvény létesítése
Elsődleges, hogy az újonnan telepítendő ültetvényeken a legfontosabb betegségekkel és kártevőkkel szemben toleráns vagy rezisztens fajtákat kell választani. A szakemberek olyan fajtákat nemesítettek, amelyek kiváló termőképességük és minőségük mellett azzal is kitűnnek, hogy bizonyos betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállóbbak. Sikeresen csak az ilyen fajták termeszthetőek csökkentett vegyszeres növényvédelemmel. Ugyanakkor ezeknél nem garantált tartósan a rezisztencia, így kizárólagosan erre nem lehet építeni.
Például az almafák Malus floribunda génjeire alapozott rezisztenciáját a Venturia inaequalis néhány törzse már leküzdötte. Ezért kell a bio almaültetvényekben engedélyezett gombaölő készítményekkel megelőző permetezést végezni. A réz egyszerű szervetlen vegyületeinek (réz-oxiklorid, réz-hidroxid stb.) jól időzített alkalmazása – összekapcsolva a megelőző intézkedések egész rendszerével -megbízható védelmet nyújt az alma varasodása ellen.
A hatékonyság fokozható, ha a rezet kén alapú készítményekkel kombináljuk. Ez a párosítás megoldja az alma lisztharmat elleni védelmét is. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy több almafajta kombinációja esetén a bio gyümölcsösben a varasodás okozta fertőzés lényegesen kisebb, mint azokban a gyümölcsösökben, ahol az egyes fajták kiterjedt tömböket alkotnak. Határozottan kerülendő viszont a rezisztens és a nem rezisztens fajták kombinációja az ültetvényekben.
Szaporítóanyag
Az integrált növénytermesztés keretében az új telepítéseket egészséges, vírusmentes szaporítóanyagból kell kialakítani. Nemcsak a fajtaválasztás fontos, hanem az oltási alany megválasztása is. Érdemes olyat keresni, amely alkalmazkodni tud az adott talaj- és éghajlati viszonyokhoz, valamint figyelembe kell venni a fajta tulajdonságait és a telepítés típusát is. Fontos szem előtt tartani a talaj mésztartalmát. Például a mészben gazdag területeken az őszibarack számára alanyként mandulafát ajánlatos alkalmazni.
Védelem a betegségek és a kártevők ellen
A legfontosabb védekezés az integrált növényvédelemben az, hogy maximálisan ki kell használni a betegségek és kártevők előfordulását és terjedését csökkentő, megelőző eszközöket. A gyümölcsösben előforduló kártevők megjelenését és rajzásának alakulását érdemes különböző csapdákkal (színcsapda, szexferomon csapda, csalétek stb.) és a hőmérsékleti adatok gyűjtésével előre jelezni, így hatékony lehet a védekezés. Érdemes előzetesen felmérni az ültetvény állapotát és az esetlegesen előforduló fertőzött vagy károsított növényi részeket eltávolítani.
A kártevők természetes ellenségeinek (antagonistáinak) a megóvása is része a kemikáliáktól mentes növényvédelemnek. Például a gyümölcsösökben a Typhlodromus pyri nevű ragadozóatka, illetve a kontakt gyomorméregként működő Bacillus thuringiensis nevű mikroba kiválóan alkalmazhatóak bizonyos károsítók ellen. Ez utóbbi a legnagyobb mennyiségben eladott biológiai növényvédő szer az egész világon. A gyümölcsmolyok elleni védelem új, tökéletesen szelektív, minden hasznos élő szervezetet kímélő, kiváló hatású eszköze a feromon-légtértelítéses párosodásgátlás.
A peszticidek ésszerű felhasználásának a feltétele azok alapos ismerete. A felhasználónak ismernie kell hatásmódjukat és hatásmechanizmusukat, tudnia kell, milyen kockázatot jelentenek az egyéb élőlények (nem célszervezetek) számára, mekkora a kockázata annak, hogy a megcélzott károsító szervezetek rezisztensekké válnak, és ezt a rezisztenciát hogyan lehet megelőzni.
A védekezést olyan esetekben kell alkalmazni, amikor a kártétel mértéke várhatóan eléri a gazdasági kár küszöbértékét. A prevenciós légtértelítési technikák alkalmazása szinte alap az európai ültetvényekben.
Talajművelés
A talaj termőképességének megóvása az erózió elleni védelmen és a mezőgazdasági vegyszerek korlátozásán alapszik. A sorközök megművelésének módja a lekaszált gyeptakaró vagy a zöldsáv kialakítása, esetleg a talajtakarás. A sorokban 0,8–1 m széles megművelt sávot javasolt hagyni, mechanikusan kell kultiválni. A vízveszteség korlátozása céljából szükséges a sorköztakaró gyepet vagy az egyéb növényzetet rendszeresen kaszálni. A szárazabb térségekben (600 mm-nél kevesebb évi csapadékmennyiség) előnyösebb a sekély kultiváció és az évenkénti zöldtrágyázás.
A gyomszabályozás
Az integrált növénytermesztés rendszerében a tő közeli sávokban a gyomnövényeket csupán „szabályozzák”, hogy ne okozzanak jelentősebb terméskiesést és minőségi veszteséget. A sekély kultivációt részesítik előnyben.
Gyomszabályozni lehet kaszálással, kultivátorozással, vegyszeresen. A kézi kapálás főleg a fiatal ültetvényekben javasolt. A sorközökben fejlődő gyomok kaszálását az idősebb gyümölcsösökben és a szüret előtt érdemes elvégezni, amikor a más technika nem alkalmazható. Megoldás lehet még a tő közeli sávok takarása szalmával, kéreggel vagy sötét fóliával.
Gyümölcsültetvények öntözése
Az öntözővíz nem tartalmazhat nemkívánatos vegyi és biológiai összetevőket. A víz minőségét szükség szerint havonta legalább egyszer ellenőrizzük.
A gyümölcsültetvények trágyázása
A túlzott vagy kiegyensúlyozatlan trágyázás rontja a talaj fizikokémiai tulajdonságait, a növény fiziológiai állapotát és ezzel fokozza a betegségek (lisztharmat, szürkerothadás stb.) iránti fogékonyságot és elősegíti a kártevők (takácsatkák, levéltetvek stb.) felszaporodását.
Például a kalciumhiány – főleg kálium többlettel társulva – az alma fiziológiás foltosodását okozza, a foszforfölösleg pedig fokozza a levelek sárgaságának veszélyét stb. A túlzott trágyázás a felszíni és talajvizeket, így az ivóvízforrásokat is veszélyezteti és rontja a talaj tulajdonságait is. Ezért a tápanyag utánpótlást a kötelező talajvizsgálati eredmények figyelembevételével kell elvégezni.
Alakítás és metszés
A szellős állomány kialakításával a növényi felületek nedvesség tartalmát csökkenteni tudjuk, ezáltal visszaszoríthatjuk számos kórokozó megtelepedését és felszaporodását. Meg kell tartani a rügyek és a lombfelület, valamint a levélrügyek és a virágrügyek száma közötti optimális arányt.
A fák termőképességének és a gyümölcs minőségének a szabályozása
A túlzott mennyiségű termés apró és gyenge minőségű gyümölcsöt eredményez, ami a következő évben kedvezőtlenül befolyásolja a virágok differenciálódását és a rügyezést is. Éppen ezért fontos a termésmennyiség szabályozása, amit mechanikusan vagy vegyszeres ritkítással is végre lehet hajtani.
Összegesként elmondható, hogy a gyümölcsfák fiziológiai állapotát a metszés, a rügyezés, a talajkezelés és a trágyázás nagyban befolyásolja. Az integrált és ökológiai növénytermesztés rendszerében olyan kezeléseket kell alkalmazni, amelyek meggátolják a növények élettani és fiziológiás állapotának a leromlását. Meg kell tartani a rügyek és a lombfelület, valamint a levélrügyek és a virágrügyek száma közötti optimális arányt. Az integrált növénytermesztésből származó termésnek szermaradék mentesnek kell lennie és meg kell felelnie mind a külső, mind a belső minőséggel szemben támasztott követelményeknek.