Januári kirándulásaink során az autóból megfigyelhetjük a reggeli órákban, ahogy utazunk, hogy a föld párolog. Ugyanis az esték hidegek, de nincs mindenhol fagy. Viszont reggel, ahogy melegszik az idő és felmelegíti a talajt, látni lehet, ahogy a talaj „gőzölög”, azaz párolog. Ezt hívják evaporációnak. Érdekes látványt nyújt maga a jelenség, pláne, ha vagyunk olyan közelségben, hogy szó szerint testközelből láthatjuk a párolgást.
Evaporáció: a vízfelületek, a növényi test felületi (passzív) és a talaj (felszíni és felszín alatti) párolgásos vízvesztesége, ez az abiotikus párolgás. A növények általi aktív – a növényi testen belül csatolódó – párologtatás a transpiráció.
Az evapotranspirációs készlet az említett kétféle párolgásmód által fogyasztott vízmennyiség összege. Számszerű értéke a talaj, a növényzet, a hidrológiai helyzet és az időjárás hatásainak eredője. Globális átlagban évente 900-1000 mm a párolgási veszteség. Hazánkban éves viszonylatban meghaladja a csapadékból adódó mennyiséget.
A párolgást mm-ben (folyadékoszlop-magasságban) mérik. A párolgásmérés alapeszköze a párolgásmérő kád, az evapotranspirációs vízveszteséget pedig földbe süllyesztett talajkádakkal, liziméterekkel mérik.
Forrás: