A dolgozat első részében a dió nemezes gubacsatka által okozott tünetek kialakulását és évközi változását mutattuk be. A gubacsok legfontosabb tulajdonsága a levélfonák érközeiben megjelenő nemezszerű szőrképlet fehéres foltja, amely felett a levéllemez zöldessárgán, ráncolódva kidomborodik.
A dolgozat második részében a dió levelén és a termés zöld burkán is szemölcsökhöz hasonló gubacsokat okozó szemölcsös gubacsatkát ismertetjük.
Megjegyzés: A diónak páratlanul szárnyalt összetett levele van. A hajtáshoz kapcsolódó levélnyél a levélgerincben folytatódik, ez hordozza az egyes levélkéket. A levél említésekor minden esetben a levélgerincen elhelyezkedő egyes levélkéket értjük.
A szemölcsös gubacsatka (Aceria tristriatus)
A faj kizárólagos tápnövénye a dió. A megtermékenyített, piros színű nőstények a dió rügyeiben, a rügy közeli apró résekben telelnek. A nyugalmi időszak végétől (április) az előjövő nőstények a fiatal levelekre rakják le a petéiket. A fejlődő lárvák szívogatásának hatására a dió levelének színén 1-2 milliméteres, szemölcsszerű, sima/kissé rücskös felületű, belül üreges, sárgászöld gubacsok keletkeznek. A szemölcsös gubacsatka kárképeit bemutató felvételek Budapesten Lébényben és Mosonmagyaróváron, 2016-2023 között készültek.
A képen látható, hogy a gubacsok legnagyobb számban az elsőrendű mellékerek mentén helyezkednek el. A fényképezett levél a föld felett kb. 2 m magasságban lévő hajtáson fejlődött.
A sárgás színű, lekerekített, sima felületű gubacsok közvetlen környezetében lévő megduzzadó szövetek a levél síkjából fokozatosan emelkedve simulnak a levélből kiemelkedő kemény gubacsokhoz.
A gubacsok olyan nagy számban találhatók a levélen, hogy a torzulások miatt az erezet már nehezen ismerhető fel. Szokatlan tünet a levél foltos vörösödése. Érdemes megjegyezni, hogy a képen bemutatott levél ugyanazon a fán volt, amelyikről az 1-3 képek is készültek. Az irodalmi adatok és a megfigyelések szerint a fák alacsonyabban elhelyezkedő részein a fertőzés erősebb. Ezt a megfigyelést a 4-6. képek is megerősítik, mert a fényképezett leveleket egy talajszint közeli hajtáson fényképeztük.
A gubacsok az ereken és ér közötti részeken egyaránt nagy számban megtalálhatók. A vörösödés mindkét felületen jellemző, gubacsmentes felület nem is volt a levélen. Az erősen fertőzött levelek hamar elszáradnak, lehullanak.
Csak egy esetben láttuk a fenti tünetet, amikor a gubacsok a levélgerincen is megjelentek.
A gubacsatkáknak az év folyamán 3-4 nemzedéke fejlődik ki. Az új nemzedék egyedei a leveleken újabb sárgás gubacsokat okoznak, a régebbiek narancs-pirosak, sötét lilásak végül megbarnulnak, ritkábban elhalnak.
A szemölcsös gubacsatka okozta képződmény szerkezete alapjaiban különbözik a nemezes gubacsatkánál ismertetett gubacstól. Az atkák nyálával bejutó anyagok hatására a növény a levél mindjét oldala felé enyhén kidomborodó, majdnem sima felületű, 1-2 mm átmérőjű, közel kör alakú, porcosan kemény, vastag falú gubacsot hoz létre. A gubacsban a levél síkjába illeszkedő vertikálisan lapított üreg található, lédús belső felülettel. Vizsgálatok szerint a gubacsban található növényi nedvek összetétele eltér a nem gubacsos levél nedveinek összetételétől. A gubacs nyílása a fonáki oldalon található.
Az áttelelő nőstények megkereséséhez számos gubacsot felnyitottunk. A legtöbb üreg már elnéptelenedett, a megtermékenyített nőstények a telelési helyükre vándorolhattak.
Gyakori kártevő. Károkat csak a gyümölcsfaiskolákban és a fiatal ültetvényekben okoz az asszimilációs felület csökkentésével.
A cikk első része ITT OLVASHATÓ.
A III. (befejező) részben egy Magyarországon nemrég megjelent, dión élő gubacsatkát mutatunk be.