Fóliák hasznosítása, VI. – A karfiol, valamint a fejes és kelkáposzta hajtatás

Néhány árutermesztő nagygazdaságban, export célra eredményesen hajtatják, de vannak kisebb piacra termesztő magángazdaságok is, akik több-kevesebb sikerrel próbálják a fűtés nélküli fóliasátrakat a karalábén kívül más káposztafélékkel hasznosítani.

Minden esetben a termesztő berendezéseknek csak az előhasznosításáról (!) van szó, a meghatározóak az áprilisban ültetendő, nagyobb jövedelmet biztosító melegigényesek, a paprika, a paradicsom vagy az uborka.

Környezeti igényük, termesztési feltételek

Hőigényük lényegesen nem tér el egymástól, az úgynevezett hidegtűrők csoportjába sorolják őket, amelyek borús idő esetén a tavaszi fényviszonyok mellett 16 °C-on jól fejlődnek. Számukra optimális hőmérsékletnek is ezt az értéket tartják, holott tudjuk, hogy fajtól és fajtától, a fenológiai fázistól és a fényviszonyoktól függően hőigényük tekintetében vannak kisebb eltérések. 

A karfiol a 0 °C alatti egy-két fokot károsodás nélkül elviseli, de -3, -4 °C-nál alacsonyabb hőmérséklet, akár csak a gyakori hőingadozás, rontja a minőséget. Áprilisban, májusban a fóliákban a rossz szellőztetés következtében fellépő nagy meleg  (25 °C felett) – átmenetileg is – a rózsák megnyúlását, fellazulását, a fejek szétesését eredményezi.

A tavaszi, fűtés nélküli hajtatásban általában nem szokott gondot okozni, de nyáron igen, lombleveles korban, a rózsaképzés megindulásához szükség van néhány napos, 12-16 °C jarovizációs hőmérsékletre, azaz a tartós meleg megszakítására (pl. intenzívebb szellőztetés akár éjjel is), ellenkező esetben a rózsaképzés elhúzódhat, sőt el is maradhat.

Március elején ültetett karfiol esetében az alábbi hőmérsékleti értékek tartására kell törekedni:

Palántanevelés idején:

• vetéstől kelésig: 18-22 °C talaj és léghőmérséklet az optimális, 
• keléstől tűzdelésig: 15-18 °C talajhőmérséklet, 10-12 °C léghőmérséklet,
• tűzdelést követő néhány napig: a talajhőmérséklet változatlan tartása mellett a léghőmérsékletet valamivel magasabban, 18-22 °C-on célszerű tartani, 
• palántanevelés idején, kiültetésig: 12-15 °C léghőmérséklet és 12-15 °C talaj, illetve tápkocka-hőmérséklet.

Kiültetés után, a fólia alatt:

• napos időben nappal: 18-20 °C
• napos időt követően éjjel: 12-16 °C
• borús időben napközben: 10-16 °C
• borús időt követő éjjel:   8-10 °C

A gyökérzet 15-18 °C-os talajban fejlődik a legjobban, de jarovizáció idején (néhány napig) előnyös az ennél 2-3 °C-kal alacsonyabb érték átmeneti tartása.

A karfiol fényigényes növény, gyenge fény hatására a tenyészideje jelentős mértékben meghosszabbodik. Termő korban viszont a túl erős napsugárzás hatására a rózsák megbámulnák. Ezért azoknál a fajtáknál, amelyek nem „öntakaróak” (öntakaró: a termés fölé tekerik a leveleiket), 5-6 cm-es rózsa átmérőt elhagyva, árnyékolás céljából, egy-két levelet törjünk a termés fölé.

Egyenletes és bőséges vízellátást igényel. Az ültetés után kevesebbet, hetente általában egyszer 10-15 mm-t, a tenyészidő második felétől valamivel többet, heti 15-20 mm-t öntözni. Az optimális páratartalom 80% körül van, magas légnedvesség esetén a botrítiszes betegség fellépésének nagy a valószínűsége. 

A talaj tekintetében a paprikához vagy a paradicsomhoz hasonló, jó minőségű, szerves anyagban gazdag, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású területet igényel. Mint általában a káposztafélék a hidegebb talajt is elviselik (10-12 °C).

A talaj sótartalmára, a túlzott műtrágyázásra a káposztafélék közül a legérzékenyebb. A tápanyagigénye (nitrogén és kálium) nagy, mikroelemek közül – más zöldségnövényekhez képest – érzékenyebb a bór- és a molibdénhiányra. 

Fajtamegválasztás, szaporítás és ültetés

Hajtatásra a korai, rövid tenyészidejű, kisebb fejet képező fajtákat szabad csak választani, amelyek a márciusi-áprilisi gyengébb fényviszonyokat jobban elviselik, gyorsan fejlődnek, piacképes fejet képeznek.

Szaporítása kizárólag tápkockás palántáról javasolt. Magjának ezermagtömege 3-6 gramm, csírázóképességét 4-5 évig tartja meg. A palántaneveléshez 6-7,5 cm nagyságú tápkockákat használunk. Januári-márciusi kiültetés esetén a palántanevelés ideje 60-70 nap.

Négyzetméterenként 8-10 növény ültethető, leggyakrabban alkalmazott tenyészterület 35-40 cm-es sortávolság mellett 30-40 cm-es tőtávolság – gyakorlatilag négyzetesen ültetjük.

Termesztés és betakarítás

Az ültetés után kevesebbet, hetente általában egyszer 10-15 mm-t, a tenyészidő második felétől valamivel többet, heti 15-20 mm-t öntözzünk.

Közepes tápanyag-ellátottságú talajokon a három fő makroelemből az igénye:

• 10-15 g/m² nitrogén (N), 
•   5-9   g/m² foszfor (P₂0₅) és 
• 20-30 g/m² kálium (K₂0).

Ültetés előtt 5-8 g/m² nitrogén és a teljes kálium- és foszforadag kiszórása javasolt. A fennmaradó nitrogén kétszeri alkalommal, fejtrágya formájában adható ki. A kiültetés után – a levélzet intenzív növekedési szakaszában – a molibdén- és bórhiány veszélye miatt lombtrágyázása javasolt, különösen akkor, ha alacsony a talaj humusztartalma, vagy kevés szerves trágya lett ősszel a talajba dolgozva.

Lúgosabb talajokon a bór, savanyúbb talajokon a molibdén erősebb megkötődésével kell számolni, ezt a lombtrágyák megválasztásakor is figyelembe kell venni!

A karfiolnak több kedvezőtlen környezeti tényezővel összefüggő élettani betegsége van, elmondható, hogy ilyen tekintetben a káposztafélék közül a legérzékenyebb:

• A hajasodás az erős vegetatív növekedés következménye. Többnyire olyan esetben fordul elő, ha bőséges nitrogénezés mellett sokat öntözik, fellépésének további feltétele a magas hőmérséklet is. Ilyenkor a karfiol termésén – rózsáján – apró levelek jelennek meg, a szélén sűrűbben, középtájon ritkábban. Ezek növekedése lényegesen gyorsabb mint a rügykezdeményeké, ennek következtében azokat túlnövik, leveles lesz a termés.
• A bórhiány a lúgos és erősen meszes talajokon gyakori, de a száraz talajon is kialakulhat. A bórhiány esetben a termésen lilás-barna foltok, barna elszíneződések lépnek fel, amelyek a termés növekedésével egyre nagyobb felületen jelentkeznek. Javasolt a megelőző védekezés bórtartalmú műtrágyák (vegyszerek) lombra juttatásával (pl. bórax 0,1 %-os oldata).
• Az üvegesedés nevű betegségét a magas páratartalom, illetve a páratartalom erős ingadozása váltja ki. Ilyen esetben rózsán üvegszerű foltok képződnek, amelyek idővel megbarnulnak, később az ilyen foltokon gombabetegségek is megtelepszenek.
• Az ödémás betegsége a magas páratartalom következménye. A levelek fonáki oldalán apró vízhólyagok képződnek, ezek, egy idő után felrepednek. Szerencsés esetben beszáradnak és elparásodnak, veszélyesebb, ha párás környezet miatt nem száradnak be, és gombás betegségek telepednek meg a termés sérült szövetén.

Szedése enyhén fűtött fólia alól április közepén-végén, fűtetlen termesztő létesítményből május elején, vagyis az ültetést követően 8-10 hét után lehetséges. Szedése az érés egyenetlenségéből adódóan akár 7-10 napig is elhúzódhat.

Fejes és kelkáposzta ültetése és termesztése

Környezeti igényük (hőmérséklet, páratartalom, fény-, tápanyag- és talajigény lényegében azonos a karfiolnál leírtakkal. 

Hajtatásra csak a kisebb fejű, rövid tenyészidejű fejes és kelkáposzta fajták alkalmasak, amelyek megfázásra kevésbé érzékenyek, ugyanis a karalábéhoz hasonlóan a későbbi ültetésre ajánlott fajták hideg hatására, fejképzés nélkül magszárat fejlesztenek.

Március elején tápkockás palánták ültetésével szaporítjuk. A palántanevelés ideje 50-60 nap, ezért a legkorábbi termesztéshez a magjukat már december végén, január elején elvetik. 

Ültetéskor a tápkockát nem szabad túl mélyre rakni, 30×35 vagy 40×30-40 cm távolságra ültessük. Ritkább ültetés korai, szebb növényeket biztosít, a sűrű ültetésből később kapunk termést.

Vízigényük folyamatosan növekszik, februárban ~40-50 mm (40-50 liter/m²), márciusban ~60-70 mm, áprilisban ~80-100 mm. Fejesedés megindulásakor a vízadagokat (egyszerre kijuttatott vízmennyiséget) csökkenteni kell, azaz gyakrabban, de kisebb mennyiséggel öntözzünk a fejek repedésének veszélye miatt.

A tenyészidő végén sokat kell szellőztetni annak érdekében, hogy a fejesedés időre bekövetkezzen, és gombás betegségek ne fertőzzenek.

Szedésük az ültetést követő 8-10. héten esedékes, fűtés nélküli fóliákban május közepén, enyhén fűtöttek alól egy-két héttel korábban. Várható termés négyzetméterenként 3-6 kg.

^{(Vezérkép: Efraimstochter/Pixabay)}