A talajok takarása vagy mulcsozása régóta és széles körben alkalmazott komplex célú ápolási munka a növénytermesztésben. Célja a talaj hő-, víz-, levegő- és tápanyag-gazdálkodásán kívül a gyomok elleni védekezés, továbbá korai hajtatásban, a fényszegény téli hónapokban a sugárzó energia összegyűjtése a növény számára.
Számos anyag került már kipróbálásra, ilyen vonatkozásban két csoport különböztethető meg:
- a talaj szerves anyagokkal történő borítása, azaz mulcsozás (1. kép), és
- szervetlen (mesterséges) anyagokkal, mindenekelőtt műanyag fóliákkal való takarás.
Szerves anyagok használata (pl. szalma, fűrészpor, fakéreg, faforgács, fűrészpor, tőzeg) általában a talaj trágyázását is jelenti, a takaró anyagot idővel beforgatják, bedolgozzák a talajba, mint szerves trágyát, ezzel növelve a gyökérközeg humusztartalmát.
A módszer hátránya, hogy nehezebben kivitelezhető, szabadföldön, de hajtatásban is előszeretettel húzódnak alá rágcsálók. Támrendszer melletti konzerv uborkát termesztők a mulcsozáshoz gyakran szalmát vagy töreket terítenek a sorok közé.
A módszer előnye, hogy a takaróanyag öntözéskor megszívja magát vízzel, így a párás környezetet kedvelő növény aszályos időben is a párolgásból adódóan kedvező mikroklíma mellett nevelhető.
A faforgács, fakéreg a fafeldolgozó telepek jól hasznosított mellékterméke, napjainkban inkább parkokban díszágyaknál, elsősorban a gyomosodás megakadályozására használják, mindemellett védi a talajt a kiszáradástól is.
A zöldségtermesztő gazdaságokban, kis- és nagyüzemekben a különböző fóliák, műanyagtakarók használata terjedt el. Korai hajtatással foglalkozó kertészetek elsősorban a fényveszteség megakadályozása céljából fehér, úgynevezett reflektív fóliákkal takarják a talajt. Ennek következtében a föld felszínére érkező sugarakat nem tudja a sötét talaj elnyelni, visszaverésével jelentős mértékben javítja a fényszegény téli és tavaszi hónapokban a fóliákban és üvegházakban nevelt primőrök fényellátását (2. kép).
Hagyományos, talajon történő hajtatásban, elsősorban a gyomosodás megakadályozása céljából használnak fóliát. A fólia fényáteresztő képességétől függően melegíti a talajt, illetve a gyomosodástól véd.
A fekete és sötét fóliák ugyan a napsütés hatására maguk felmelegszenek, de alattuk a talaj hőmérséklete nem, vagy csak minimális mértékben emelkedik. A világos (átlátszó) fóliák alatt jelentős a talajmelegedés mértéke, de a gyomok ellen nem véd.
A meleg és nedves talajon intenzív a gyommagvak csírázása, és a kelő gyomok a fóliát megemelik. Átmenetet képeznek a szürke, úgynevezett füstszínű fóliák, amelyek a talajt is melegítik, ugyanakkor olyan kevés fényt bocsátanak át, ami a kelő gyomok fejlődéséhez nem elegendő, így gyomirtó hatással is rendelkeznek.
A fűtetlen fóliák léghőmérsékletének alakulásában nagy szerepe van a talajnak! A déli órákban a napsütéstől átmelegedett talaj – különösen, ha elég nedves – a hőt a kritikus reggeli órákban kibocsátva, melegíti néhány fokkal a légteret.
Fekete vagy sötét fóliával való takarás esetén a talajt a fénytől szigeteljük, így a fekete fólia alatt kevésbé melegszik fel a talaj, kisebb lesz a fajhője, ráadásul a fólia megakadályozza a talajból kiáramló, légteret melegítő energiát. Ezáltal a kritikus fagyveszélyes éjszakákon, hajnali órákban fokozott a lehűlés, növekszik a fagyveszély.
Melegigényes, fagyérzékeny növények esetében (pl. paprika, paradicsom, uborka, dinnye, tojásgyümölcs) a takarás biztonsággal csak április végétől, májustól javasolható.
A kereskedelemben 10-50 µm vastagságú sötét fóliák szinte minden növénysortávolságnak megfelelő méretben kaphatók (0,4-1,2 m-ig). Fóliák alatt, ahol kevésbé van kitéve a szélnek a talajtakaró, tökéletesen megfelel a vékonyabb fólia.
Szabadföldön, főleg széles sortávú növények esetében (pl. intenzív görögdinnye termesztés) biztonságosabbak a vastagabb takarók.
A talajfedés mértékétől függően beszélünk teljes takarásról (3. kép) és részleges borításról, ahol csak a növénysorok közvetlen közelében (50-80 cm-es sávban) takarják le a talajt (4. kép).
A talajtakarás történhet az ültetés előtt (pl. szamócatermesztők alkalmazzák), a növények helyét az ültetést megelőzően kivágják, de lehet az ültetést követően is a sorok közé húzni a fóliát. A zöldségtermesztők az utóbbi eljárást használják.
Nem bonyolult eljárás a talajtakarás, de van néhány hibalehetőség az alkalmazása során:
- Teljes talajfedés esetén a növény-sortávolságnál néhány centiméterrel szélesebb fóliát kell választani, hogy a gyomok ne tudjanak a réseken kinőni. Ilyen formán a fólia a növények között átfedésben van, széle megtámaszkodik a növények száránál.
- Szellőzők és ajtók közelében drót leszúrásával érdemes rögzíteni a talajtakarót.
- Még a hengeren (tekercsen) szögek beszúrásával vagy fúrógéppel ki kell lyuggatni. Négyzetméterenként 15-20 lyuk vagy rés elegendő, hogy az öntözéskor kijuttatott víz, illetve az eső el tudjon szivárogni a talajba.
- A talajtakaró fóliát lazán fektetjük a talajra, a hosszanti irányban képződő ráncok a nemkívánatos túlfeszítést jelzik. A feszesen lerakott fólia előbb-utóbb keresztirányban összehúzódik, és nem biztosítja a teljes felület takarását.
- Ha az öntözővíz, eső valahol nem tud leszivárogni, ott utólag kell lyukat vágni.
- A gondosan kezelt fólia – vastagságától függően – több évig is használható.
