Az üvegházi dísznövények előállításával foglalkozó kertészek számára nem ismeretlen a hosszúfarkú viaszospajzstetű (Pseudococcus longispinus TARGIONI-TOZZETTI, 1867). Az otthonaikat szobanövényekkel díszítő növénykedvelők szintén találkozhattak már a növényeik levelein mászkáló, apró, viaszos bevonatú állatokkal és az általuk kiválasztott ragacsos mézharmattal, bár talán nem tudták pontosan milyen kártevővel állnak szemben, és azt sem, hogy hogyan védhetik meg növényeiket. Ebben az ismeretterjesztő cikkben erről a kártevőről szeretnénk hasznos információkat nyújtani az érdeklődő Olvasóknak. A faj egyedeinek otthoni felismerését az általunk készített fényképeink bemutatásával kívánjuk segíteni.
A faj rendszertani besorolása:
- Osztály: Insecta (Rovarok)
- Rend: Hemiptera (Szipókásalakúak)
- Alrend: Sternorrhyncha (Növénytetű-alkatúak)
- Alrendág: Coccinea (Pajzstetvek)
- Családsorozat: Coccoidea (Pajzstetűszerűek)
- Család: Pseudococcidae (Viaszos pajzstetvek)
Világszerte több mint 8000 pajzstetűfajt ismerünk, amelyeket 1184 nembe és 36 családba sorolnak (Forrás: Scalenet; https://scalenet.info/catalogue/ – pajzstetű specialista – internetes adatbázis, elérés: 2024.09.28.). Ezek a számok nem véglegesek, mert még napjainkban is fedeznek fel új fajokat.
Az Európában talált fajok számának megállapításához a Plant Parasites of Europe (https://bladmineerders.nl/parasites/animalia/arthropoda/insecta/hemiptera/sternorrhyncha/coccoidea/) adatait összesítettük (elérés: 2024.09.29.), és 18 család 174 nemében 625 fajt számoltunk.
A Közép-Európában előforduló fajokról Kosztarab, M. és Kozár, F. (1988) írtak angol nyelvű könyvet. Az 1983-as kéziratukban még 233 faj (11 család) leírását tették közzé, azonban a nyomdai megjelenés idejére az akkor érvényes fajlista (az újonnan felfedezett és a behurcolt fajok révén) további 42 fajjal gyarapodott, de ezek a könyvben nem kerültek ismertetésre.
Magyarországon Kosztarab, M. és Kozár, F. (1978) magyar nyelvű munkájukban (Magyarország Állatvilága sorozat) 115 fajt (11 család, 66 nem) ismertettek, de a fajlista nem tartalmazta a csak üvegházakból és beltéri növényekről ismert 24 fajt.
Cikkünkben néhány helyen hivatkozunk a Scalenet webhely adataira. Számos hazai és külföldi pajzstetvekkel foglalkozó kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a Scalenet adatai és a helyi fajlisták között jelentős különbségek találhatók. Az egyes országokra vonatkozóan a publikált fajlisták általában megbízhatóbb képet adnak, azonban néhány esetben ennek az ellenkezője igaz. Az eltérések miatt dolgozatunkban elsősorban a hazai publikációkban közzétett fajlistákra támaszkodtunk figyelembe véve a Magyarországon megjelent új fajokról szóló közleményeket is.
Kozár, F. és munkatársai (2013) a Magyarországon észlelt pajzstetűfajokat (274 faj, 112 nemben, 10 családban) élőhelyük, áttelelő képességük (és egyéb szempontok) alapján hét kategóriába sorolták.
Ezek közül kiemeljük az üvegházakban vagy más fűtött épületekben, lakásokban található – elsősorban dísznövényeken élő fajok csoportját. Ezek Magyarországon is rendszeresen előfordulhatnak, de nem képesek a szabadban telelni. Ide 33 faj tartozik, közülük 25 fajról fényképes összeállítást is készítettünk (lásd a 3.-9. sz. gyűjtőképeket).
A cikk címadó kártevője – a hosszúfarkú viaszospajzstetű – is ebbe a csoportba tartozik.
Tudomásunk szerint Kozár, F. és munkatársai (2013) dolgozata óta napjainkig (2024. október) 5 újabb pajzstetű megjelenését észlelték, ezáltal a Magyarországon kimutatott fajok száma 279-re emelkedett. Az alábbiakban a megtalálás időrendjében felsoroljuk ezt az 5 fajt. A szabadföldön megtelepedett fajokat *-gal jelöltük.
Coccus pseudomagnoliarum* – szürke ostrofa-teknőspajzstetű, Coccidae, Fetykó, K., és munkatársai (2013).
Ceroplastes ceriferus* – indiai teknőspajzstetű, Coccidae, Szita, É. – Érsek. L. (2017).
Aonidiella citrina, Diaspididae, Szita, É. és munkatársai (2023).
Lepidosaphes pinnaeformis, Diaspididae, Szita, É. és munkatársai (2023).
Phenacoccus emansor, Pseudococcidae, Gerő, K. és munkatársai (2024).
Jelenleg további 2-3 faj publikációja van folyamatban. Dr. Szita Éva személyes közlése.
A Ceroplastes ceriferus hazai megjelenéséről (gazdanövények: fehér eperfa, ezüst juhar, juharlevelű platán) írt közleményünkben (2017) még azt írtuk: „Valószínűleg a 2016–2017-es hideg tél a populáció végét jelenti.” Sajnos ebben a vélekedésünkben csalódnunk kellett, mert a kártevők gyűjteményes fényképezése (5K rendszer) során, 2017 tavaszán és 2024 őszén, több gazdanövényén is megtaláltuk, vagyis a 8 éves utóellenőrzés alapján a faj sikeresen megtelepedett Magyarországon. Az indiai teknőspajzstetű szűznemzéssel szaporodó polifág faj. Évente 1 nemzedékben fejlődik, és ivarérett nőstényként telel át.
A fényképezés helye: Budapest XI. ker. Bikás Park és közvetlen környéke
1/1 kép: 2016.11.11. Gazdanövény: Morus alba – fehér eperfa lombhullás után- a faj első hazai észlelése.
1/2 kép: 2017.07.16. Gazdanövény: ugyanaz a fehér eperfa a gyümölcsérés idején.
1/3 kép: 2024.09.06. Gazdanövény: közönséges tűztövis (Pyracantha coccinea).
1/4 kép: 2024.09.08. Gazdanövény: juharlevelű platán (Platanus x hybrida).
1/5 kép: 2024.10.27. Gazdanövény: balkáni babérmeggy (Prunus laurocerasus = Laurocerasus officinalis).
2/1 kép: 2017.07.16. Gazdanövény: Morus alba – fehér eperfa. A vesszőről levett idős nőstény ventrális nézete. A kupola alakú, piszkosfehér viaszhéj fedi a háti oldalt és a test peremét. A légzőnyílások vonalában pedig 1-1 pár hófehér sáv húzódik. A pajzs és a nőstény vörösbarna testének ventrális felülete szorosan követi a vessző alakját, ahhoz hozzásimul. A test alatt világos sárgásbarna lárvák sokasága látható.
2/2 kép: 2017.07.16. Az 1/1 képen bemutatott nőstény helyét mutatja a fehér eperfa vesszőjén. Jól látható a viaszpajzs szélének körvonala, amely a pajzs leválasztása után a vesszőn maradt lárvákat körbeveszi.
2/3 kép: 2024.09.06. Gazdanövény: közönséges tűztövis (Pyracantha coccinea). A képen telelésre készülődő nőstény laterodorzális nézetben látható. A kupola alakú viaszhéj a feji végen szarvszerűen kicsúcsosodik. Az ellentétes testvégen sötét mélyedésként látható az anális nyílás.
2/4 kép: 2024.09.06. A 2/3-as képrészen látható nőstény hasi oldala, ahol ebben az időszakban még nincsenek lárvák.
A pajzstetvekről (Coccidea)
A pajzstetvek specializált növényparaziták, az Aleyrodoidea – Liszteskeszerűek, Aphidoidea – Levéltetűszerűek, és a Psylloidea – Levélbolhaszerűek közeli rokonai.
Alakjuk változó, de általában ovális, megnyúlt vagy kör alakú. A fő testrészek gyakran elmosódottak és összeolvadtak. A háti rész általában domború, míg a hasi rész lapos, homorú, vagy ritkán enyhén domború. A test alakját és méretét az élőhely befolyásolja, pl. a fűszárak levélhüvelyei alatt élők lapos testűek (Aclerda és Antonina, Chaetococcus fajok).
A test nagysága 0,5 és 10 mm között változhat, de a hazai fajok többségének hossza 1-5 mm között van.
Kültakarójuk változó keménységű, és különböző mértékben szklerotizált.
A pajzstetvek a testükön található pórusokkal viaszt (-por, -szálak, -lemezek formájában) termelnek és bocsátanak ki, amely védi a rovarokat a kiszáradástól, ragadozóktól, és más környezeti hatásoktól.
Az ilyen pórusok típusa és elhelyezkedése a pajzstetvek rendszertani besorolásában és a fajok azonosításában fontos morfológiai bélyeg.
A viaszkiválasztás két funkcionális csoportba sorolható: az egyik a testet, a másik a tojásokat borítja, de gyakran mind a testet, mind a tojásokat lefedi.
A pajzstetvek szaporodása leggyakrabban váltivarú, míg sok faj szűznemzéssel is szaporodik. A szűznemzéssel szaporodó fajok nagy részének hímjei ismeretlenek, míg másoknál a hímek olyan kis számban fejlődnek ki, hogy nem lehet jelentős szerepük a megtermékenyítésben.
A nőstények a tápnövényhez kötötten élik életüket, szívó szájszerveikkel gazdanövényeik nedveit szívogatják, míg a hím imágók szárnyasak, szájszerveik csökevényesek és nem táplálkoznak.
Ismert a hermafroditizmus jelensége is. A fajok többsége tojásrakó, de vannak elevenszülők is. Egyes fajok lárvái a tojások lerakása után azokból azonnal kikelnek.
A pajzstetvek világszerte elterjedt növényi kártevők, a tundráktól a trópusi, szubtrópusi területekig mindenütt megtalálhatók.
Fás és lágyszárú növényeken élnek. Fajtól függően megtelepedhetnek gazdanövényeik gyökerein, a gyökérnyakon, a földalatti szárakon, fás növények törzsein és ágain, levelein és a gyümölcstermő növények gyümölcsein is.
A pajzstetvek széles körű gazdaspecifikusságot mutatnak. A legfontosabb kártevőfajok többsége polifág: például a Comstockaspis perniciosa (=Quadraspidiotus perniciosus, Diaspidioutus perniciosus, – mintegy 30 szinonimja ismert) több mint 700 növényfajon táplálkozik. Mások oligofágok, és egy családba tartozó növényeken táplálkoznak: például az Antonina és Chaetococcus fajok csak a Poaceae család tagjain élnek. Egy nemzetségbe tartozó növényeken táplálkoznak; például a Kermes fajok a Quercus nemzetségbe tartozó tölgyfákon élnek. Nagyon kevés monofág faj létezik; például a Xylococcus filiferus, amely csak hársfákon ismert.
A pajzstetűfajok elterjedése elsősorban passzívan az ember, a szél és az állatok útján történik. Aktívan terjednek a repülő hímek és az első fokozatú lárvák (ezeket angol nyelven ’crawler’-nek /mászó lárváknak/ nevezik), valamint azoknak a fajoknak a fejlettebb lárvái és nőstényei, amelyek nem telepednek le állandó jelleggel (pl. a Pseudococcidae család – viaszos- vagy vándorpajzstetvek.) A dísznövény- és gyümölcskereskedelemmel sok veszélyes pajzstetűfajt széthurcoltak az eredeti elterjedési területről a világ valamennyi részébe.
A mérsékelt égövben a szabadban élő fajok többségének évente 1 nemzedéke fejlődik ki. A 2 vagy annál nagyobb nemzedékszám ritka. A csak beltérben élő fajoknak egy év alatt 6-8 nemzedékük is van.
Az apró méretből és a rejtett életmódjukból adódóan szabad szemmel nehezen észlelhetők és azonosíthatók. A legtöbb fajra jellemző (néhány kivétellel), hogy pontos azonosításuk a nőstény egyedekből készült mikroszkópi tárgylemez preparátum készítésével lehetséges.
Az alábbiakban felsoroljuk a magyarországi üvegházakban vagy fűtött épületekben, lakásokban rendszeresen előforduló – elsősorban dísznövényeken élő – fajokat, amelyek nem képesek a szabadban áttelelni. A családonként csoportosított 25 fajról néhány képet közzéteszünk. A képek nem tükrözik a valóságos méretarányokat.
3/1 kép: Icerya purchasi (Bíbor pajzstetvek – Margarodidae)
Forrás: https://inaturalist-open-data.s3.amazonaws.com/photos/348868986/original.jpg
3/2 kép: Asterolecanium epidendri (Himlős pajzstetvek – Asterolecaniidae)
Forrás: https://www.insectimages.org/browse/detail.cfm?imgnum=5121095#javascript:fullscreen()
4/1 kép: Aonidia lauri
Forrás: https://www.invasive.org/browse/detail.cfm?imgnum=5383460
4/2 kép: Aspidiotus destructor
Forrás: https://www.cabi.org/wp-content/uploads/DI-photo-guide-AUG-2020-FINAL-1.pdf
4/3 kép: Aspidiotus nerii
Forrás: https://antropocene.it/en/2022/12/09/aspidiotus-nerii-2/
4/4 kép: Aulacaspis yasumatsui
Forrás: https://www.cabidigitallibrary.org/doi/10.1079/cabicompendium.18756
5/1 kép: Chrysomphalus aonidum
Forrás: https://www.koppert.co.uk/plant-pests/mealybugs-and-scales/circular-scale/
5/2 kép: Diaspis boisduvalii
Forrás: https://static.inaturalist.org/photos/322312031/original.jpeg
5/3 kép: Diaspis echinocacti
Forrás: https://www.insectimages.org/browse/detail.cfm?imgnum=5121075
5/4 kép: Hemiberlesia cyanophylli
Forrás: https://www.biodiversidadvirtual.org/insectarium/Hemiberlesia-cyanophylli-img1194357.html
6/1 kép: Hemiberlesia rapax
Forrás: https://www.forestryimages.org/browse/detail.cfm?imgnum=5433413
6/2 kép: Parlatoria crotonis
Forrás: https://kmweb.moa.gov.tw/files/pest_map/3/diag1300300112_m.jpg
6/3 kép: Pinnaspis aspidistrae (a: nőstény; b: hímek)
Forrás: https://archive.org/details/pteridologist5520brit/page/310/mode/1up?view=theater
6/4 kép: Pinnaspis strachani
Forrás: https://archive.org/details/pteridologist5520brit/page/310/mode/1up?view=theater
Megjegyzés: A Magyarországon, üvegházakban előforduló Diaspididae fajok közül a következőkről nem közöltünk képet: Diaspis bromeliae, Dynaspidiotus britannicus, Mycetaspis personata, Unaspis yanonensis.
7/1 kép: Ceroplastes rubens
Forrás: https://plantwiseplusknowledgebank.org/doi/full/10.1079/pwkb.species.12351
7/2 kép: Ceroplastes rusci
Forrás: https://biocostagranadinafauna.blogspot.com/2015/03/ceroplastes-rusci.html
7/3 kép: Coccus hesperidum
Forrás: Budapest – Hűvösvölgy, 2018.04.20. Gazdanövény: leander (Nerium oleander)
7/4 kép: Eucalymnatus tessellatus
Forrás: https://edis.ifas.ufl.edu/publication/IN826
8/1-2 kép: Pulvinaria mesembryanthemi
Forrás: https://www.inaturalist.org/photos/63480617?size=original
8/3 kép: Saissetia coffeae
Forrás: https://www.koppert.com/plant-pests/mealybugs-and-scales/hemispherical-scale/
8/4 kép: Saissetia oleae
Forrás: https://entnemdept.ufl.edu/creatures/CITRUS/black_scale.htm
Megjegyzés: A Magyarországon, üvegházakban előforduló Coccidae fajok közül a következőkről nem közöltünk képet: Ceroplastes hodgsoni, Hemilecanium villiersi.
Az Eriococcidae családból 1 faj hazai előfordulásáról van tudomásunk: Ovaticoccus agavium – agávé tüskés pajzstetű. 2012-ben találták meg Magyarországon, képet nem közöltünk róla.
9/1 kép: Nipaecoccus nipae
Forrás: https://www.researchgate.net/profile/Jr-Faleiro/publication/304141545/figure/fig2/AS:375020934189058@1466423366696/
Coconut-mealybug-Nipaecoccus-nipae-Fig-5-Pineapple-mealybug-Dysmicoccus-brevipus-on_W640.jpg
9/2 kép: Planococcus citri
Forrás: https://usercontent.one/wp/antropocene.it/wp-content/uploads/2020/08/Planococcus-citri-800×445.jpg?media=1721753546
9/3 kép: Pseudococcus viburni – rövidfarkú kósza pajzstetű
Forrás: https://www.alamy.com/stock-photo/pseudococcus-affinis.html?sortBy=relevant
9/4 kép: Rhizoecus cacticans
Forrás: https://www.researchgate.net/publication/
254326393_A_Provisional_Catalogue_of_Scale_Insects_Hemiptera_Coccoidea_of_Lithuania/
figures?lo=1
Megjegyzés: A Magyarországon, üvegházakban előforduló Pseudococcidae fajok közül a következőkről nem mutattunk képet: Pseudococcus microadonidum, Rhizoecus falcifer, Spilococcus mamillariae, Vryburgia brevicruris.
Reméljük, hogy az Olvasók a képek megtekintésével további ismereteket szereznek az üvegházi és szobai dísznövényeken előforduló pajzstetvekről, de hangsúlyozzuk, hogy a hasonló morfológiájú fajok megbízható azonosításához a szakértők közreműködése elengedhetetlen.
A felhasznált fényképek a kártevők gyűjteményes fényképezése során (5K rendszer) készültek, az egyéb források a képek alatt kerültek megnevezésre.
A hosszúfarkú viaszos pajzstetű (Pseudococcus longispinus) részletes ismertetésére a cikksorozat II. részében kerül sor.
Kiemelt kép: Pixabay
