A téli nyugalom után a jelenleg rendkívül meleg tavaszi időjárásban megkezdődik a különféle fásszárú növények számára is a vegetációs időszak. Ennek legelső, szabad szemmel is kivehető állomása a rügypattanás. A rügyek felnyílása után megkezdődik a levelek, azaz a fotoszintetizáló felület kifejlődése.
Ezzel létre jön egy olyan, meglehetősen gyorsan növekvő fitomassza tömeg, amelyet rengeteg különféle állatfaj tekint táplálékforrásnak. A gond ezzel csupán az, hogy ezek a jószágok táplálkozásukkal igencsak hatékonyan bele tudnak avatkozni a termésképzésbe. Ha akadálytalanul folytathatnák tevékenységüket, akkor igen jó eséllyel alig maradna leszüretelhető, értékesíthető termés a számunkra és annak minősége is nagy valószínűséggel csapnivaló lenne.
Hernyók a friss lomb ellen
A rügyfakadás után jó néhány rovar kerül elő a gyümölcsösökben, amelyek direkt a frissen kifejlődött növényi részek elfogyasztásával okoznak károkat. A különféle lombrágó hernyók, így a különféle téli araszolók kártételét leginkább úgy vehetjük észre, hogy a megtámadott fákon gyanúsan kevés zöld felületet látunk.
Magukat a hernyókat nem is olyan könnyű észrevenni. A kis téli araszoló (Operopthera brumata) hernyója éppen olyan zöld színű, mint a fakadó rügyekből kihajtó levelek. Gyakoribb társai, a nagy téli araszoló (Erannis defoliaria), vagy a szürke araszoló (Erannis baiaria) hernyói barnásszürke színűek, amely az ágak színéhez hasonlít erősen.
Ezek a rendkívül falánk hernyók napok alatt csupaszra is rághatják a fákat, ha kellően nagy egyedszámban vannak jelen. Fontos ezért, hogy mielőbb észre vegyük őket. Ellenük az olcsó, kontakt hatásmódú, szintetikus piretroid hatóanyagú készítmények kiváló hatékonyságúak, így ha csak ezek a károsítók vannak jelen, akkor nem szükséges felszívódó hatású rovarölő szert használnunk.
Sodrómolyok: rejtett károsítók
A lepkék egy másik csoportja, a különféle sodrómolyok a frissen kihajtott leveleket és virágzati kezdeményeket szövögetik össze és ezek védelmében az egybe szőtt rügyekből kihajtott valamennyi növényi részt felfalják. Évente egy, két, és három nemzedéket nevelő fajok is vannak közöttük. Mivel a kártevő hernyók elbarikádozzák magukat a kíváncsi tekintetek és a kontakt készítmények elől, így ellenük hatékonyan csak felszívódó hatásmódú inszekticidekkel tudunk védekezni.
A bimbólikasztó bogár korai rajzása
A bogarak sem maradnak ki a sorból, ha a hirtelen kialakult zöld növényi biomassza elfogyasztásáról van szó. Egyikük, a bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum) már most jelen van az ágakon és várja, hogy az alma, vagy a körte elérje a zöldbimbós állapotot. Ezek a bogarak imágóként telelnek a talajban, évente egyetlen nemzedéket nevelnek ki és már igen korán előjönnek a telelésből. Lárváik a bimbók belsejében fejlődnek és azt teljesen elpusztítják.
Kisebb népességben nem okoznak kárt, mivel egyfajta termésritkítást is végeznek, de előfordulhat, hogy egyes fákon az összes bimbót utódaik nevelésére használják fel. Ilyen esetekben nyilván nem lesz termés az érintett fákon.
Maguk a bogarak kiváló rejtő színnel rendelkeznek, így roppant nehezen vehetőek észre. Ellenük csak most, imágó alakban lehet védekezni. A kontakt készítmények is igen hatékonyan pusztítják őket, így a védekezés ellenük nem tekinthető problematikusnak.
Szívó kártevők
A gyümölcsösökben a rügypattanás után kifejlődő levelek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a telelő tojásokból kikelő levéltetvek is megkezdhessék szokásos felszaporodásukat. Sokan nem is gondolnak arra, hogy a még csak „egérfül” stádiumban levő almafákon a fiatal leveleken esetleg hatalmas mennyiségű levéltetű lehet. Ez az állapot ráadásul nem csak az almára igaz, szinte minden fásszárú növényen élnek levéltetvek, amelyek a rügypattanás után már szinte azonnal aktívak és táplálkoznak.
Érdemes lehet egy nagyítóval átvizsgálni a fakadó gyümölcsfák rügyeit. A levelek fonákán hamar észrevehetjük az ott levő tetveket, illetve a levedlett kutikulákat. Nagyobb levéltetű népesség esetén a ragadozó katicabogarak, így pl. az invazív harlakin katica (Harmonia axirydis) tömeges jelenléte is jól mutatja a kártevők tömeges jelenlétét.
Ebben a korai időszakban a levéltetveknek még nem volt elegendő idejük és lehetőségük arra, hogy a levélzet torzításával azok védelmében megbújva károsítsanak. Így most azok a levéltetvek is könnyedén elpusztíthatóak a kontakt készítményekkel, amelyek ellen később már csak a drágább felszívódó hatású készítmények nyújtanak jó eredményt. Így pl. a fekete cseresznye levéltetű (Myzus cerasi ssp. pruniavium), vagy a levélpirosító alma levéltetű (Dysaphis devecta) ellen most eléggé könnyen tudunkvédekezni.
Érdemes figyelni tehát a frissen kifakadt rügyeket, a friss hajtásokat. Sok kártevőt csak most lehet eredményesen, még a kártétel bekövetkezte előtt megállítani.
