Idén bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaságban nem léteznek „csodaszerek”, ha tartósan nincs csapadék, a leggondosabban nevelt kultúra is odavész. Ha azonban van eső, akkor némi rásegítéssel a kukorica is elégedettségre okot adó hozamra lehet képes.
A klímaváltozással járó csapadékhiányt és heteken át tartó extrém csúcshőmérsékletet alighanem a kukorica sínylette meg legjobban a magyarországi szántóföldi kultúrák közül. 2022-ben kapták a gazdák az első kijózanító pofont, akkor – a KSH adatai szerint – mindössze 2,78 millió tonna kukorica termett országosan, a hektáronkénti átlag pedig 3,4 tonna volt. Idén még katasztrofálisabb a helyzet, hiszen 2 millió tonna alá becsülik az összhozamot, ami a 600 ezer hektár alá csökkent vetésterületen szintén legfeljebb 3,3–3,4 tonnás hektáronkénti átlagtermést jelent.
Sokat elárul az is a kialakult helyzetről, hogy a Magyar Kukorica Klub immár nem a csúcshozamokról érdeklődik a kérdőívében, hanem arról, hogy az ország egyes területein mekkora kiesést okozott az aszály. Ritkán fordul elő, hogy a termelők már október elején a betakarítás végéről, vagy a megszokottnál sokkal korábban várható befejezéséről számolhatnak be, de idén most ez is megtörtént. A kérdőív itt tölthető ki: KATTINTSON!
A 2026-os szezon tapasztalatai alapján alighanem sok gazda dönt úgy jövőre, hogy a gazdaságtalanul termeszthető kukorica helyett inkább másik kultúrát választ. Pedig léteznek olyan alternatív megoldások, amelyekkel még a kukorica is menthető lenne, de ehhez természetesen elegendő csapadékra vagy öntözési lehetőségre volna szükség. Egyre többször merül fel a tehénborsó neve olyan növényként, amely a kukorica talán utolsó esélyét jelentheti sok magyarországi megyében.
A homoki babnak is nevezett tehénborsót az egyik legjobb aszálytűrő pillangósként tartják számon, amely főleg a savas talajú (5,0–5,5 pH) termőterületek hatékony takarónövénye lehet. Karógyökérzetével akár 1,5–2 méter mélyen is képes átszőni a talajt, kiváló a nitrogénkötő képessége, ráadásul vonzza a hasznos rovarokat, miközben gátolja a fonálférgek fejlődését (nematosztatikus hatás). Hátránya, hogy a talaj magas sótartalmát nem kedveli, illetve a poloskákat is vonzhatja.
Főnövény és takarónövény
A tehénborsó vetését április végétől június közepéig ajánlják főnövényként, míg takarónövényként az őszi kalászosok betakarítása után 2-3 nappal már érdemes a földbe juttatni. Mivel ugyanazokat a meleg és nedves körülményeket igényli, mint a kukorica, azáltal a két kultúra jól megfér egymás mellett. A tehénborsót rendszerint 2-3 héttel a kukorica után vetik el, de így is hamar „utána ered” és gyorsan védelmet biztosít a talajnak a kiszáradás ellen. Előnye még, hogy a kukorica betakarítása után is tovább tud fejlődni.
Szántóföldi kísérletben 2005-ben és 2006-ban a guineai és nigériai szavannán is próbára tették a növényt, vagyis igazán nagy kihívást jelentő körülmények között. Korai és késői érésű kukoricákkal is társították, utóvetést alkalmazva, 6, illetve 8 héttel a főnövény vetése után. A korai érésű kukoricába történő utóvetés nagyobb termést eredményezett, mint a késői érésű esetén. Hasonlóképpen, a kukorica vetése után 6 héttel elvégzett utóvetés nagyobb termést adott, mint a 8 héttel későbbi vetés.
Összességében elmondható, hogy a tehénborsó rövid tenyészidejű, alacsonyabb növésű kukoricába történő bevezetése kisebb fény- és talajerőforrás-konkurenciát jelenthet, mint a magasabbra növő, késői érésű kukoricával való társítás. Emellett a tehénborsó korábbi vetése lehetővé teheti, hogy a tenyészidőszakban rendelkezésre álló talajnedvességet hatékonyabban hasznosítsa.
A tehénborsó vetése nem a legegyszerűbb dolog:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
