Megelőzés és visszaszorítás, megfigyelés, döntéshozatal, nem kémiai módszerek, peszticid kiválasztása, csökkentett növényvédőszer használat, anti-rezisztencia stratégiák, értékelés. A manapság sokat emlegetett integrált növényvédelem 8 alapelve. Elsőre bonyolultnak hangzik? Nem az.
Ha egy kicsit is elkezdtünk nyitni a tudatos növényvédelem felé – márpedig hiszem, hogy elkezdtünk -, akkor talán már Önökkel is előfordult, hogy betartották a vetésforgót, ellenálló fajtát választottak, időben elvégezték a metszést, kitettek egy feromoncsapdát vagy egy ragacslapot, nem csak a szomszéd Gyuri bácsi növényvédőszeres stratégiáját követve fújták le az almát, hanem utánajártak a megfelelő peszticidnek és dózisnak, de még jobb esetben már a Bacillus thuringiensis sem egy ismeretlen varázsige. Ha ezek közül bármelyikkel találkoztak, szeretnék gratulálni, mert az integrált növényvédelem valamelyik alapelvét követték. Ám mielőtt hátradőlnénk, fontos tudni, hogy ezeknek a folyamatoknak egymásra kell épülnie. Hiába választottuk ki kertészetünk számára a legjobb inszekticidet, ha kihagytuk a metszést, és fogalmunk sincs róla, rajzik-e az almamoly.
A mai cikket elsősorban azoknak ajánlom, akik a megelőző intézkedéseket már ismerik a zárt termesztőberendezésükben (legyen az öko vagy konvencionális művelésű), és szeretnék elsajátítani a megfigyelési, előrejelzési módszereket is. Azoknak is hasznos lehet az iromány, akikben felmerült a biogazdálkodás lehetősége, de eddig nem mertek belevágni az ismeretek hiányában. Ez jó alapot adhat arra, hogy ne féljenek eltérni a megszokásoktól, és merjenek kérdezni, segítséget kérni az újításra.
Minden növényvédelmi beavatkozást, legyen szó kémiai készítmény, vagy természetes ellenségek felhasználásáról, meg kell előznie a megfigyelésnek, szemrevételezésnek. Csak így tudjuk meghatározni a kezelés időpontját a hatékony eredmény eléréséhez. Már a kiültetéstől kezdve érdemes szemlét tartanunk a kártevők és természetes ellenségek arányának, mennyiségük változásának megállapításához. Jelöljünk ki néhány (1000 m2 alatt legalább 3, efelett pedig 4-500 m2-enként 1) pontot, amit rendszeresen megvizsgálunk, és jegyzeteljük az adatokat. A szemmel látható egyedeket számoljuk le, az apró, megbújó és gyorsan mozgó állatkák pedig egy papírlapra kopogtatva a növényről, szintén gyorsan megszámolhatók. Így hamar képet kapunk arról, hol indul a fertőzés, mennyire szaporodnak és érvényesülnek a természetes ellenségek, és a fertőzési gócpont milyen mértékben változik.
Ragacsos színcsapda, kék és sárga (Fotó: csalomoncsapda.hu)
Az igen nagy kárt okozó, korábbi cikkben részletesebben leírt atkákat nem tudjuk megszámolni, így az ő jelenlétükre a gyakori szignalizáció során a növényi tünetekből következtethetünk. A szélesatkák főként a fiatal hajtáscsúcsokon károsítanak, így a hajtáskezdemények torzulnak, kanalasodnak. A takácsatka a levél fonáki részén, az érzugokban szeret megbújni, szívogatása nyomán a növényi részek világosodnak.
A ragacsos színcsapdákról, fogólapokról is biztosan mindenki hallott már, ám nem mindegy, melyik színt mire használjuk. Zárt termesztőberendezésben két színt alkalmazunk: kéket és a sárgát. Előbbi a tripszek, utóbbi pedig a levéltetvek, molytetvek, aknázólegyek jelölésére és gyérítésére alkalmas. Mivel ezek a csapdák különböző méretben is kaphatók, ezért a nagyobb felületűeket bátran helyezzük a fertőzési gócpontok (lásd megfigyelés) közelében besűrítve, hiszen csökkenti az állományt.
Ha csak a kisméretű jelzőlapokat használjuk, a hajtatóház méretétől függően 100-500 m2-enként egyet kell kitenni a fűtőtestek, nyílászárók közelébe. (Vásárláskor a gazdaboltos is segít, de a leírást se felejtsük el végigolvasni a helyes használatról.) Üres termesztőberendezésbe a talaj fölé is elhelyezhetünk kék ragacslapokat, hiszen a tripszek a talajban élnek. Fontos, hogy a lapokat a növény fölé 20 cm-rel, függőlegesen tegyük, kivéve az aknázólégy (sárga lap) fogására, ahol vízszintesen. Ha a természetes ellenségeket már betelepítettük, a színcsapdákat ne sűrítsük, mert akár a hasznos szervezeteket is gyéríthetjük vele.
Sárga lap (Fotó: csalomoncsapda.hu)
Végül a szexferomon csapdáról se feledkezzünk meg, amely jelen esetben a hímivarú bagolylepke rajzásának nyomon követésére szolgál (az imágót jelzi, ezáltal a lárva kártételét időben megakadályozzuk). A gyapottok-bagolylepke első nemzedéke általában májusban, a 3., legveszélyesebb nemzedéke pedig augusztusban várható. A csapdák kihelyezését is ekkorra időzítsük. Fontos tudni, hogy ez a módszer előrejelzésre szolgál, az egyedeket nem gyéríti kellő mértékben.
Bízom benne, hogy ezzel a kis rövid összefoglalóval kedvet kaptak a megfigyelési módszerek elsajátításához. Ne féljenek kérdezni a szakemberektől, hisz mindannyiunk közös célja a tudatos növényvédelem.
Felhasznált irodalom: Budai Csaba – Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek
Képek forrása: csalomoncsapdak.hu
