Az elmúlt években a termésmennyiség étkezési paprikából nem csökkent (~ 200 000-220 000 t/év), ami annak köszönhető, hogy a gyakorlatilag megszűnő szabadföldi termesztés mellett az üvegházakban és a fóliák alatt – köszönhető a technológiai fejlődésnek – a termésátlagok jelentősen javultak.
Ugyan meglehetősen vegyes képet mutatnak továbbra is az adatok – 3-5 kg/m2-től (fűtetlen fóliák, hagyományos, bokros nevelés, 1. kép) 19-20 kg/m2-ig (talaj nélkül termesztett hosszúkultúrás paprika) – de egyre többen vannak, akik jóval a 10 kg/m2 felett produkálnak, és sorra hullnak ki azok a termesztők, akik nem fejlesztettek, akiknek nem sikerült legalább a középmezőnnyel lépést tartani.
Kétségtelen, a jövő útja a vízkultúrás hajtatás, de az úgynevezett előnövények után, amelyek rövid tenyészidejűek, alacsony hőmérsékleti igényük alapján korán hajtathatók, és vízkultúrában nem igazán termeszthetők (pl. hónapos retek, karalábé, fejes saláta, kínai kel stb.), helye lesz a kései ültetésű paprikáknak. Ezeket március végétől, május elejéig-közepéig ültetik a fűtetlen és a vészfűtés szinten (5-6 Δt 0C) üzemeltetett fóliák alá, kordon (2. kép) vagy támrendszer mellett nevelik. A kései ültetésű, jól kezelt paprikának (klíma-szabályozott, árnyékolt, szakszerűen növényvédett, folyamatosan ápolt), alacsonyabb termésátlag esetén is – adódva lényegesen kisebb termesztési költségekből – helye és jövője lesz a termesztési szerkezetben, arról nem is beszélve, hogy a paprikaexportunk döntő többségét (80-85%) ez a szektor adja.
A jó palánta alapja a minőségnek, a termésmennyiségnek és a termésbiztonságnak, de ez magában még az indulásnál is kevés, el lehet rontani! Érdemes sorra venni azokat a fontos, eredményesség szempontjából meghatározó tényezőket, amelyek gyakran okai a sikertelenségnek, a kudarcnak.
Talaj-előkészítés
Időrendi sorrendben a jó talaj-előkészítéssel kell kezdeni, aminek kedvező hatásait hat pontban lehet összefoglalni:
- Csökkenti a gyökérképződéssel együtt járó energiaveszteséget, elősegíti a gyökerek mélybehatolását, ezáltal hozzájárul a mélyebb és nagyobb élettér, termőréteg kialakításához. (Ennek a szabadföldi termesztésben nagyobb, de hajtatásban kisebb a jelentősége a sekélyebb gyökér-elhelyezkedés miatt.)
- Javítja a talaj levegőzését, a gyökerek oxigénellátását, ami a paprika esetében különös jelentőséggel bír.
- A szerves trágyát beforgatja a gyökérmélységbe, a műtrágyák egyenletes elkeveredését biztosítja a talajban.
- A felső 0–10 cm-es szétrombolódott szerkezetű talajréteget leforgatva, és az alsó regenerálódott réteget a felszínre hozva javítja a gyökértér szerkezeti tulajdonságait.
- Irtja és gyéríti a gyomokat, mindenekelőtt a hajtatásban gyakori tyúkhúrt.
- Tápanyag tekintetében gyakran igen heterogén talajt (pl. cseppenkénti öntözés) homogenizálja.
Szabadföldhöz képest nehezíti a talajművelést a rendkívül rövid művelésre fordítható idő. Mindössze egy-két nap áll rendelkezésre az előző kultúra eltakarítására, a szerves és műtrágyák kiszórására, azok beforgatására, csepegtetők kihelyezésére (esetleg tisztítására, javítására), az ültetőágy előkészítésére.
A talajművelés gyakorlatilag két géptípussal (ásógép és rotációs kapa) megoldható, tekintettel arra, hogy az ültetés előtti talajművelés egybe esik az alap-talajműveléssel és az ültetőágy elkészítésével.
A talaj-előkészítés alapvető és meghatározó technológiai eleme a talajforgatás, amelynek eszköze az ásógép. (Van, ahol még az ekét használják ilyen célra, hobby gazdaságokban az ásót, ezek az eszközök lényegében ugyanezeket a feladatokat látják el, de kevésbé egyenletes és homogén talajfelületet hagyva maguk után.) Ezzel a talajművelettel tudjuk azokat a fontos talajszerkezeti tulajdonságokat módosítani, javítani (vagy éppenséggel rontani!), amelyek a paprikahajtatás eredményességét nagymértékben meghatározzák. Az ásógép járatásával egy menetben megvalósul a porhanyítás (vagy lazítás) és a forgatás. A porhanyítás hatására nő a talaj össztérfogata, a hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórusok aránya, ezzel együtt csökken a térfogat tömege (fajsúlya). A hézagtérfogat növekedés hatására javul a talaj vízbefogadó képessége, hosszabb időn keresztül több nedvességet képes tárolni, valamint kisebb a talajban a nedvesség ingadozása.
Eltérően a szabadföldi termesztéstől, az előző növény maradványait nem dolgozzuk a talajba, azokat gondosan letakarítjuk, a gyökereket kihúzgáljuk. Az adottságoktól függően, nagyobb mennyiségű érett(!) szerves trágyát forgatunk a talajba, mint szabadföldi körülmények között, ez elérheti a 10-20 kg/m2-t (100-200 t/ha), kötöttebb vagy kifejezetten homoktalajon esetleg meg is haladhatja. A bemunkálás mélysége, a sekély gyökér-elhelyezkedés miatt, legfeljebb 20-30 cm.
Az ásógép forgató munkáját a rotációs kapák keverésével egészítjük ki. A kettő együtt adja azt a laza, egyenletes ültetőágyat, amit a paprika kíván. (Sokan- nagyon helytelenül- a rotációs kapa munkáját túlértékelik, mondván ez is kever, és az ásógépet kihagyják a műveleti láncból.) A rotációs kapák alkalmatlanok a trágyák, továbbá a felső és alsó talajrétegek átforgatására. Csak rotációs kapa használatával a forgatás lényegében elmarad, vagy csak igen jelentéktelen mértékben valósul meg.
Vigyázat! A rotációs kapa rontja a talaj szerkezetét, ha száraz a talaj vagy nagy fordulatszámmal üzemeltetik!
Olyan termesztő-létesítményekben, ahol télen nem hajtatnak, és nincs előnövény, a két munkafolyamat időben kettéválhat. Az ásást célszerűbb ősszel a nagyobb fagyok beállta előtt elvégezni, míg a rotálást tavaszra, az ültetés előtti hetekre vagy napokra hagyni. Talajművelési szempontból jobb megoldás, mint az egyszerre történő ásás és rotálás.
Ma már nem szükséges hangsúlyozni, hogy a pontos tápanyag-adagolásnak mekkora súlya van a hajtatásban. Ennek alapja az évenkénti vagy még gyakoribb, megfelelő talajvizsgálati módszerrel elvégzett talajvizsgálat.
Tenyészterület
A tenyészterület, azaz a sor és tőtávolság meghatározása gyakori vita a kertészek körében. Egy olyan technológiai elem, amely kötődik a fajtához, a választott termesztési technológiához, de nagymértékben függ a helyi adottságoktól is, így a fóliaház (blokk) légterének nagyságától, magasságától, szélességétől, az öntözőrendszer leosztásától stb.
Tenyészterület alatt egy-egy növény számára rendelkezésére álló termőfelületet értjük, amelyet a sor- és tőtávolság (soron belüli növénytávolság) szorzata, illetve ikersoros elrendezésnél az átlagos sortávolság és a tőtávolság szorzata adja, amit a zöldséghajtatásban négyzetcentiméter (cm2) dimenzióban fejezünk ki. Ebből számítható a növénysűrűség, azaz a területegységre eső növényszám (db/m2).
Míg a tenyészterület döntően a fajtához (determinált vagy folytonos, vegetatív vagy generatív növekedés stb.) és a termesztéstechnológiához kötődő tényezők (kiültetési időpontja, támrendszeres művelés, kordonos termesztés, hajtásszám stb.) határozzák meg, addig a sor- és tőtávolságot elsősorban (adott tenyészetrületen belül) a termesztő-létesítmény méretei döntik el.
A tenyészterület növelésével a növények egyedi teljesítőképessége nő, egy határon túl azonban gazdaságtalanná válik, ettől számítva a termőfelületre számított termésmennyiség – ami a jövedelmet is jelenti – megáll, majd csökken. A helyesen megválasztott tenyészterület az egyedi termőképesség növekedésének és a jövedelmezőség metszéspontjában helyezkedik el. Általánosságban elmondható, hogy a korábbi ültetések esetében a nagyobb, a későbbi, jobb fényviszonyok mellett hajtatott paprikáknál a kisebb tenyészterületet kell választani. Ennek figyelembe vételével lett összeállítva a tenyészterületre vonatkozó javaslatokat tartalmazó 1. táblázat.
1. táblázat: Javaslatok tenyészterületre és növénysűrűségre a kései ültetésű, hajtatott paprikák esetében
Termesztési mód | Kiültetés időpontja | Sor és tőtávolság
(cm) |
Tenyészterület
(cm²/növény) |
Növénysűrűség
(db/m²) |
Vészfűtési szinten üzemeltetett fóliák egyszálas metszés |
március közepe-április eleje | 70+30×20 70+30×30 70+30×25 |
1250-1700 | 6-8 tő |
Vészfűtési szinten üzemeltetett fóliák kétszálas metszés |
március közepe-április eleje | 70+40×35 80+35×35 80+40×40 |
2000-2500 | 4-5 tő |
Fűtés nélküli hajtatás egyszálas metszés | április eleje – május eleje | 70+30×20 70+30×30 70+30×25 |
1250-1700 | 6-8 tő |
Fűtés nélküli hajtatás kétszálas metszés | április eleje – május eleje | 70+40×35 80+35×35 80+40×40 |
2000-2500 | 4-5 tő |
Kordonos és támrendszer nélküli folytonnövők | április eleje – május eleje | 60+30×25 60+25×30 70+25×25 70+30×25 |
1000-1250 | 8-10 tő |
Determinált fajták | április eleje – május eleje | 30×30 50+20×25 50+20×20 |
900-670 | 11-15 tő |
A kiültetést alapos beöntözés, majd támrendszeres termesztés esetén a növények felkötözése kövesse. Jelentősen lehet fokozni a kezdeti fejlődést, a gyökerek növekedését foszfor súlyos komplex lombtrágya kipermetezésével (3. kép).