Szeptember utolsó hetében egy atlanti eredetű hidegfront végett vetett a késői nyárnak. A fronttal érkezett kiadós eső csaknem az egész országot végig áztatta. A csapadék jótékony hatása leginkább az őszi káposztarepce vetéseknek kedvezett, de a kalászosok talaj előkészítő munkáinak is jót tesz. A nappali hőmérséklet már inkább a 20 Celsius fok körül tartózkodik, éjszakánként pedig a 10 fok vagy az alá süllyed. A völgyekben egyre gyakoribb a hajnali párásság és a köd. A hét közepén leesett csapadékot gyorsan elitta a száraz talaj, és folytatódnak a kukorica betakarítási munkálatai, és megkezdődött az őszi kalászosok vetése is.
A hűvösebbre váltó időjárás nem gátolta az őszi káposztarepce fiatalkori kártevőinek a további terjedését és a károsítás erősödését. Az esők jót tettek ugyan az igen heterogén vetések kiegyenlítődésének és a növények fejlődésének. Ennek ellenére a bolhafélék kártétele még egy ideig elkíséri a repce növekedését, de ugyanez a helyzet a repcedarázs károsításával is.
A vetéseken az imágók a kelés kezdetétől fogva folyamatosan rakják petéiket, sőt az első álhernyók már ki is keltek. Az elhúzódó peterakás és lárvakelés miatt a kártételi veszélyhelyzet még jó sokáig, a tartósan hideg idő beálltáig fent fog maradni. Az eltérő fejlettségű növényállományban már négyzetméterenként 1-2 db álhernyó is komoly károkat képes okozni. A repce kelésével párhuzamosan rövid időn belül megjelentek a kelő növényeken a vírusvektor levéltetvek. Kutatások az utóbbi években bizonyították be, hogy a levéltetvek által terjesztett keresztesvirágú növények vírusai képesek jelentős terméskiesést okozni a repcében, ezért fontos a vírusvektor levéltetvek terjedését már az első szárnyas egyedek és kis kolóniák megjelenésekor megakadályozni. A gyors betelepedést leghatékonyabban az árvakelések eltüntetésével előzhettük volna meg, de ez az igen fontos tarlóápolási művelet az idén késedelmet szenvedett, akárcsak a kalászos gabona tarlók esetében. Ez a hiányosság már most előre vetíti a hamarosan sorra kerülő őszi kalászos gabonák sorsát, mert a helyenként még most is virító árvakeléseken bőségesen találhatók a gabona levéltetvek és szintén vírusvektor kabóca népesség.
A mezei pocok nyári és őszi szaporodását a tartós szárazság elősegítette. A legfrissebb információk szerint a népesség szaporodása az ország észak keleti tájegységeiben töretlen, de más körzetekben sem csökkent a pocok populáció. A kártevő most még az évelő pillangósokban és a bolygatatlan árokpartokon, gyepes területeken tartózkodik. A kártevő természetéből adódóan azonban hamarosan elkezdődik a pocok népesség migrációja a repce és kalászos vetések irányába. Kezdetben a táblaszegélyeken alakulnak ki a friss kolóniák, majd a szaporodás intenzitásától függően terjeszkednek a vetések belseje irányába. A pocok terjedését legkönnyebben a táblaszegélyekben akadályozhatjuk meg. A veszélyességi küszöbérték ebben az időszakban 2-3 lakott járat 100 négyzetméterenként.