A szeptember közeledtével egyre időszerűbbé válik az őszi kalászosok vetése. Bár kétséget kizáróan megvannak az egyes kalászos fajok esetében a már évszázadok óta bevált vetési intervallumok, azonban ettől az utóbbi évtizedben egyre jobban eltérnek a gazdálkodók. Nem biztos, hogy ez így teljesen rendjén való. Tény, hogy az elmúlt időszakban a klímánk is változott és a termesztett fajták megváltozása, illetve a hibrid gabonák megjelenése némi finomításra adott okot a helyes vetésidő megválasztása terén. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a gazdálkodók minden esetben a helyes irányba mozdultak el a döntésük során.
A kalászosok esetében (is) az egyik legnagyobb hiba az elmúlt évek gyakorlatában a gabonák nagyon korai vetése. Az őszi árpát lassacskán már augusztusban elvetjük és az őszi búza is sokszor (nem hibridek esetében!) már szeptember közepére a földbe kerül. Az ekkor még kellően meleg talajban – ha abban megfelelő víztartalom is van – nagyon gyorsan megindul a kelés és pár hét múlva már gyönyörűen zöldellő gabona állomány várja, hogy bokrosodás után telelőre vonulhasson. A tél azonban még nagyon messze, több hónapnyi távolságban van és beköszöntének időpontja rendkívül bizonytalan. Ezek az idillien zöldellő állományok az ősz folyamán közelebbről megszemlélve őket sokszor már nem éppen az egészséges növényzetről alkotott kép megtestesítői. Gyakori az a helyzet, hogy gépkocsiból a tábla előtt elsuhanva minden szépnek, jónak látszik, de kiszállva a kocsiból és széthajtva a dús lombozatot már merőben más kép fogad minket. Szerencsétlen esetben egy „lepratelep” az, amelyet a dús levélzet alatt találunk. Nem minden ősz esetén fordul ez elő, de a korán vetett, így idő előtt kikelt és megerősödött őszi kalászosok (főképp őszi árpa) állományai gyakorta szenvednek a különböző kórokozók akár szélsőségesen erős mértékű fellépésétől.
Őszi kórokozók
A már idő előtt „elkészült”, azaz kellően megnőtt és bokrosodott őszi kalászos gabonák hatalmas, zöld, megfertőzhető és károsítható biomasszatömeget jelentenek, amelyet a környezetben szinte mindenütt jelen levő kórokozók (és vektoraik) sem hagyhatnak figyelmen kívül. Ennek következménye az, hogy az őszi kalászosokban egyre gyakrabban kell már az ősz folyamán is fungicides állományvédelmet végezni.
Legnagyobb növénykórtani jellegű veszélyben az őszi árpa van. A korán vetett és nagyon hamar kizöldülő állományokban főleg nedves körülmények között gyakori a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) fellépése. Ez a kórokozó a környezeti tényezők iránt meglehetősen igénytelen, de szerencsére viszonylag kis pusztító erővel rendelkezik. A nála sokkal veszélyesebb hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) viszont szerencsére jóval ritkább és az idei évben még a megszokottnál is kisebb populációval jelentkezett. Melegebb őszi időjárás esetén az árpa törperozsdája (Puccinia hordei) szaporodhat fel olyan mértékben, amely már feltétlenül növényvédő szeres beavatkozást igényel.
Ezek a kórokozók a nyarat a gondozatlan tarlókon felnövekedett árvakelések lombozatán vészelték át, illetve ott még szaporodni is tudtak. Bár mindegyik kórokozó spórái meglehetősen könnyűek és a szél útján messzire tudnak eljutni, de a közvetlen szomszédság egy ilyen elhanyagolt tarlóval, amely szinte mindegyik kórokozónak forrása rendkívül nagy veszedelmet jelenthet. Ha ehhez még hozzájárul a korai vetés miatt hamar kialakuló friss, megfertőzhető felület, az csak súlyosbítja a veszélyes helyzetet. Kora ősszel a magasabb hőmérsékletek mellett a kórokozók fejlődése is gyorsabb, így a fertőzésben a jelen levő kórokozók sokkal több generációja vehet részt, mint egy átlagos vetésidő esetén. Több generáció pedig nagyobb fertőzési nyomást és kártételt jelent.
A rovarok sem pihennek
A különböző, fertőző növénybetegségek kórokozói mellett az állati károsítók is megtalálják a számításukat a környezetükben hirtelen kialakult nagy zöld lombtömegek társaságában. E tekintetben nem is a direkt kártétel a fontos, hiszen ősszel leginkább a levéltetvek és a kabócák okozhatnak problémát a kalászosokban. Esetükben a szívogatás, mint direkt károsítás nem számottevő mértékű.
Annál inkább nagy veszélyt jelent az őszi vetésű gabonák számára a levéltetvek által átvitt árpa sárga törpülés vírusa, illetve a különböző kabóca fajok által az állományokba behurcolt búza törpülés vírusa. Ezek a betegségek az ősz folyamán csak kivételes esetben vehetőek észre a már megfertőzött állományokban. A tavasz folyamán, amikor a sündisznószerűen kemény lombozatú, törpült, netán sárguló növények feltűnnek a gabonák állományaiban, a védekezés már rég késő.
A vírusos megbetegedések mértéke döntően a vektor rovarok mennyiségétől és a vektor tevékenység idejének hosszúságától függ. Idén is nagyon nagy mind a még zöld kukorica és cirok állományokon a zelnicemeggy levéltetű (Rhopalosiphum padi), mind pedig a gabona árvakeléseken a zab levéltetű (Macrosiphum avenae) és a zöld gabona levéltetű (Schizaphis graminum) populációja. Kabócákból sincs éppen hiány. Vektor szervezet tehát van bőségesen elegendő a gabona vírusok átviteléhez.
A vírusvektor tevékenységre alkalmas időszak végét az első, komolyabb fagyok határozzák meg. Ez az időpont meglehetősen bizonytalan és egyáltalán nem a gazdákon múlik. Ugyanakkor az elejét, azaz a vektor szervezetek megtelepedésére alkalmas zöld gabonaállományok létrejöttének időpontját a gazdálkodók határozzák meg a kalászosok vetésidejének megválasztásával. Minél korábban vetjük el az őszi kalászosokat, annál hosszabb idejük lesz a vektor rovaroknak a gabonavírusok átvitelére. Ne nyújtsuk feleslegesen ezt az időszakot. Mind az őszi inszekticides kezelések, mind azok elmaradásával a virózis miatt kieső termés súlyos pénzekbe kerülnek, amelyek drasztikusan befolyásolhatják a kalászosok termesztésének jövedelmezőségét.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
