„Az elmúlt egy-két évben értük el azt, hogy a biotartásból származó húsfélék, illetve késztermékek forgalmazása kifizetődő lett. Ennek ellenére, még a mélyrepülés idején sem gondoltam arra, hogy felhagyjak ezzel a tevékenységgel. Egyrészt elkötelezetten hiszek a minőségükben - a saját családom asztalára is ezek kerülnek -, másrészt pedig azt gondolom, hogy a jövőben meghatározó szerepe lesz az ilyen módon előállított termékeknek.” Széles Zoltánnal, a Széles Húsüzem tulajdonosával a biotermékek forgalmazásának lehetséges buktatóiról, tapasztalatairól beszélgettünk, no meg arról, hogy miért van az, hogy osztrák biocsirke kerül a magyar asztalra...
Mikorra datálható a cég születése?
1990-ben hoztuk létre, akkor még kizárólag hagyományos termékeket forgalmaztunk. Nem is igen tehettünk másképp, hiszen a biotartásból származó húsárú elvétve volt jelen a hazai piacon. Mindig kerestük a lehetőséget arra, hogy a legjobb minőségű áruval foglalkozzunk. Így, amikor tíz évvel ezelőtt egy termelő együttműködési szándékával fordult hozzám, vagyis azzal, hogy vannak biosertései és szeretné ezeket felénk értékesíteni, azonnal igent mondtam, hiszen úgy éreztem, ez hozzájárul a célunk eléréshez: a legjobbnak lenni ebben a szegmensben. Azt hozzá kell tenni, hogy ekkora már tettünk lépéseket a bio irányába, hiszen szabadon tartott, de certifikációval nem rendelkező szürkemarha húst, illetve hústermékeket forgalmaztunk, amelyek kiemelkedő minőségűek voltak.
Kihívásos értékesítés
A pozitív értékesítési tapasztalatok miatt döntött úgy, hogy tovább haladva az úton, bővíti a palettát?
Ma is, de akkoriban még inkább rengeteg buktatója volt a biotartásból származó húsféleségek értékesítésének. Annak ellenére szívügyem volt, hogy üzleti szempontból teljességgel értelmetlen volt akkoriban ezzel foglalkozni. Azt gondolom, amellett, hogy elkötelezett vagyok a minőség mellett – a saját családom asztalára is ezek a termékek kerülnek -, valahol azt is éreztem, hogy a jövő erről, vagy legalábbis erről is fog szólni. Visszatérve a kérdéséhez: körülbelül két-három éve jutottunk el odáig, hogy ezen termékek értékesítéséből profitálni tudunk.
Mai szemmel hogyan látja, mi volt az alapvető probléma?
A legnagyobb az, hogy nem mértük fel jól a piacot. A termelő megkérdezte, hogy mekkora mennyiséggel induljunk. Én azt gondoltam, a heti öt darab a minimum, hiszen a konvencionális sertéshús értékesítéshez viszonyítva ez a szám így is elenyésző. Azt tudni kell, hogy mire eléri a választási malac a vágósúlyt biotartási körülmények között, az négy-öt hónapba is beletelik. Nekem előre meg kellett mondanom, hogy mennyi disznóra van szükségem, mert a gazda az állomány többi részét malacként értékesítette Ausztriában, ezeket pedig tovább nevelte. Amit itthon hagyott, azt nekem azonban meg is kellett vásárolnom, hiszen ebben egyeztünk meg. Elindultunk tehát ezzel a heti 10 félsertéssel, majd mindebből egyet adtunk el, vagy néha egyet sem. Mit tehettem? A biosertést, amely kétszer annyiba került, mint a hagyományos társa, kénytelen voltam annak árán értékesíteni. Így mentek a dolgok két-három hónapon keresztül.
Akkor láttam, hogy ez így nem fog működni. Döntöttem, szóltam a tenyésztőnek, hogy fogjuk vissza a számot, de akkor már az elkövetkezendő fél év beérkező mennyiségén nem tudtam változtatni. Két dolog közül választhattam: vagy azt mondom a gazdának, hogy nem veszem át a terméket és akkor nem tartom az adott szavam, vagy átveszem és úgymond „benyelem” a milliós nagyságú veszteséget. Ez utóbbi mellett döntöttem… Elindultunk hát végül a heti egy disznóval, de azt is tudni kell, hogy ezt az egyet beszállítani a vágóhídra ugyanakkora költség, mint tíz darabot. Ezzel is gyötrelem volt, akkoriban többször feltettem magamnak a kérdést, hogy miért tartok ki mégis emellett. Öt-hét évet dolgoztunk úgy, hogy nem volt nyereség…
Az értékesítés hogy történt a kezdetekben és hogyan zajlik napjainkban?
Kezdetekben a MOM parkba vittük a terméket, hiszen gyakorlatilag csak ott lehetett biotermékeket nagyobb mennyiségben értékesíteni. Elkezdtünk Győrből odaszállítani, de az ezzel járó költségek, illetve az, hogy nem lehetett előre kalkulálni, hogy miből és mekkora mennyiség fog elkelni, kudarcossá tette ezt az eladási módot. Mindezt azért, hogy csak elfáradjunk, ne dolgozzunk. Viszont arra jó volt ez a pár hónap, hogy a termékeinket ennyi idő alatt a vásárlók megismerték, sikerült egy vevőkört – még, ha szűket is – kiépíteni. Keresték a termékeinket a piacon, mert egyedülállók voltunk és vagyunk, hiszen mi nem biomangalicát, hanem bio magyar nagyfehér hússertést árulunk. Következő lépésként kitaláltuk azt, hogy vegyük fel a rendelést, vágjunk ez alapján, azt követően pedig szállítsuk ki a megigényelt árut Budapestre. Mai napig ennek megfelelően dolgozunk, a vevő a weblapunkról választ, rendel, mi pedig szállítunk.
Saját üzleteikben miért nem árusítanak?
Győrben kettő, Bőnyben egy üzletünk van, kipróbáltuk azt is, hogy ezekben is értékesítünk, de nem működött. Aki ma bioterméket fogyaszt, az tudatosan vásárol, és jellemzően megrendeli előre. Feldolgozott áruból tartunk egy keveset, de ez sem jellemző. Majd egyszer eljutunk addig, hogy nyitunk egy olyan saját üzletet is, ahol csak biotermékeket fogunk forgalmazni. Tőlünk 100 kilométerre, Ausztriában ez tökéletesen működik. Bár úgy tudom, hogy ott a lakosság biofogyasztása 3,7% körül van, míg nálunk ez a szám a 0,5%-ot sem éri el. Ma is úgy dolgozom, hogy előre tudom, hogy hány darab disznót vágatok, mit töltök fel webáruházunkba, mi lesz ott elérhető. Ez azért jó, azért nincs veszteség, mert ha én nem tudom eladni pl. a sertéscombot, akkor azt elkészítjük sonkának. Olyan ugyanis soha sincs, hogy egy sertésnek minden egyes porcikájára ugyanakkora érdeklődés legyen.
Magyar sertés, osztrák csirke
Jellemzően a sertés milyen részei a legkeresettebbek?
Vannak szezonális jellegzetességek, pl. nyáron nem lehet a körmöt vagy a disznósajtot eladni. A hurka is kevésbé keresett, bár azt mi egész évben gyártunk, forgalmazunk. Amikor nincsenek kiemelt ünnepek, mint a húsvét, karácsony, akkor leginkább a darált hús, a comb, a karaj és a szűzpecsenye a legkelendőbbek.
A beszállítók felkutatása sem egyszerű
A sertésen túl értékesítenek baromfit, bivalyt, szürkemarhát és bárányt is. Mi alapján választják ki azt, hogy kik lesznek a beszállítóik?
Nem egyszerű ez a feladat sem. Ahogy mondtam, a szabadon tartott szürkemarhát elfogadta a vásárló közösségünk biominőségűnek, de csak akkor, ha annak valóban olyanok a tartási körülményei, mint amilyen pl. a Szomor ökofarmon van, ahonnan a szürkemarha-, bivaly- és mangalicahúsok érkeznek. Kerestünk azonban tovább, és így a beszállítónk lett a Fertő-Hanság Nemzeti Park, a biomarhát, -bivalyt onnan vásároljuk. Schindler Andreas tenyésztő, akivel tulajdonképpen elindítottuk a bioszegmensünket, azóta is partnerünk, így biosertések tőle, a Virágzó Öko Kft. nyalkai gazdaságából származnak. Magyarországon egyedülálló ez a biosertés-telep, és idehaza csak számunkra értékesít. Folyamatosan keressük továbbra is a termelői kapcsolatokat, mert megtalálni azt, hogy egyszerre bio és elérhető közelségben legyen a telep, az nem egyszerű feladat. A piac igényli-igényelné a baromfit is, de ezt hazai forrásból csak részben tudjuk megvalósítani.
A baromfihúst kizárólag a sárvári Taravis cégtől szerezzük be évek óta, de a biocsirke-húst kénytelenek vagyunk Ausztriából megvásárolni. Idehaza ugyanis nincs meg az ehhez szükséges volumen. Tapasztalatom szerint a manufakturális körülmények között tartott biocsirkék esetében a legnagyobb termelő is maximum 40 darabot vág le hetente, amit a MOM piacon értékesít is. Magammal küzdöttem azon, hogy nem magyar terméket forgalmazok, de nem tudom kielégíteni másképp a keresletet. Attól tartok, soká fognak a magyar gazdák arra a szintre eljutni, amit az osztrák partner jelenleg képvisel. Ebben még idehaza a kezdeteknél járnak, de talán könnyebb indulás lesz, mint a sertés esetében, hiszen már az áruházláncok is keresik ezeket a termékeket.
Érződik a baromfi termékek árképzésén is, hogy a határon túlról érkeznek?
Egyszerűen fogalmazva: iszonyatosan drága az osztrák biocsirke, közel 2 ezer forint egy kilogramm filé.
Ez azt jelenti, hogy a forgalmazott húsfélék közül legnagyobb különbség a hagyományos és biotartású csirke eladási ára között van?
Igen, egy kilogramm hagyományos sertéscombot adunk 1900.- Ft-ért, míg a bio ára 3300.- Ft. Egy kilogramm csirkemell filé a hagyományos tartásból hozzávetőleg 2400.- Ft, a bio viszont 12.000.- Ft, azaz ötször annyiba kerül.
A sertés és a baromfi termékek iránti kereslet hogyan viszonyul egymáshoz?
Elsősorban sertést keresnek a vásárlók, ezt követi a baromfi, majd a marha. Nem tudom, hogy mindebben mekkora szerepet játszik a baromfi árazása, az is lehetséges, ha fele ennyibe kerülne, megfordulna ez az arány. A tapasztalatom ugyan az, hogy a konvencionális termékek értékesítésénél is a sertés elsőbbsége figyelhető meg, de nálam tapasztaltabbak azt mondják, hogy elérhető árak mellett, a bio estében a baromfi lenne a dobogós. Ilyen körülmények között azonban ez nem tud. Jómagam úgy gondolom, hogy maradjon mindenki a kaptafánál: vagyis a tenyésztő tenyésszen, a kereskedő kereskedjen, ennek ellenére azonban sok helyen próbálkoztam, hogy elinduljon idehaza is megfelelő volumenekben a biocsirke tartása. Megvan a megfelelő biotakarmány, rátaláltam a megfelelő naposcsibe állományra, csak egy tenyésztő kellene, aki azt mondja, na nekivágok. Jelenleg tárgyalásokat folytatok a Taravis céggel, remélem, hogy előbb-utóbb sikerül megoldást találnunk erre a problémára is.
