A Vincze családban az a bevett gyakorlat, hogy a döntéseket közösen hozzák meg, teljes egyetértésben. Ez lehet az egyik titka annak, hogy az egykor egy tehénnel induló „vállalkozás” ma már mintegy 160 állatot számláló állománnyal rendelkezik, és a DARASSA TEJ Kft. termékei is felkerültek a hazai élelmiszerláncok polcaira.
A történet kezdete a nyolcvanas évek elejéig, addig a legelső tehénig nyúlik vissza: „Édesapám szerette volna, hogy a család megfelelő, minőségi tejellátása biztosított legyen, ezért vásárolt egy magyar tarkát. Akkoriban ez itt Balmazújvároson nem ment ritkaságszámba, több háznál is tartottak szarvasmarhát, napjainkra azonban ez a gyakorlat kikopott” – meséli Vincze Annamária, a családi vállalkozás egyik tagja, egyik beszélgetőtársam.
Mindaddig, amíg a mezővárosi polgárok aztán szép lassacskán felhagytak a szarvasmarhatartással, Vincze József épphogy belejött: „Fokozatosan növekedett az állatállomány, hiszen híre ment annak, hogy jó minőségű a tej, így jelentkeztek a vásárlók is. Édesapám hordta ki a tejet, Balmazújváros területén, a bátyám pedig segített neki az állomány ellátásában”
A kilencvenes évek végére már mintegy száz helyre szállították a tejet, de ezzel együtt elérkeztek a további növekedésnek a gátjához, mégpedig ahhoz, hogy a város területén belül nem lehetett ekkora méretű állományt tartani.
Darassa
Így nem volt más lehetőség, mint a költözés, mármint a szarvasmarha-állomány költöztetése, és egyben a tartás új alapokra helyezése. A család választása a Darassa-pusztára esett, amely a Hortobágyi Nemzeti Park területén található, Balmazújvárostól mintegy 12 km-re. A terület forgalomtól teljesen elzárt, az ásványi anyagokban gazdag szikes legelők ideális helyszínt kínálnak a legeltetésre. A tehenészetet idősebb és ifjabb Vincze József irányította, és teszik mind a mai napig, az ehhez kapcsolódó adminisztrációt pedig másik beszélgetőtársam, ifjabb Vincze József felesége, Vinczéné Juhász Judit látja el, aki egyben a cég ügyvezetője is: „Arra törekszünk, hogy minél több időt tudjanak kint a pusztán tölteni az állatok, hiszen a tej és az abból készült termékek ízét, minőségét ez határozza meg. Nem összevethető a csak takarmánnyal táplált társaik tejének az ízével.”
Természetesen eljön az az idő, amikor ezek a tehenek is bekényszerülnek a fedett térbe, ahol Vinczéék továbbra is fokozott figyelmet fordítanak a takarmányozásukra. Semmiféle tejfokozót nem kapnak, csak a hosszú évek alatt bevált, egyedileg összeállított, minőségi takarmánnyal etetik őket. Az, hogy mindez nem csak a szavak szintjén valósul meg, azt nem csak a tej íze bizonyítja, hanem a folyamatos laboratóriumi kontroll is, amely szerint például a Darassáról származó tej tejzsír százaléka 4% fölött mozog…
Ebből pedig már igencsak lehet, sőt érdemes is tejtermékeket készíteni…
Ez a gondolat legalább tíz éve járt már a családtagok fejében, amint az is, hogy jó volna, ha a tejet nem leadnák, hanem ők maguk palackoznák, majd értékesítenék. Tehát a szándék adott volt, csak a szükséges tőke hiányzott a megvalósításához. Mint azt Judit elmondja, amellett, hogy folyamatosan figyelték a pályázatokat, piackutatást is végeztek. Arra keresték a választ, hogy mi az, amire elsősorban igény lenne a fogyasztók részéről, mi az, amit ők kimagasló szinten megtudnának valósítani. Az első megálmodott termékük a joghurt lett, idézi fel, egy réteges joghurt, sok gyümölccsel. Aztán gondolták, jó lenne egy könnyedén letekerhető füstölt parenyica sajt is. Idáig jutottak a tervezésben, amikor 2016-ban megjelent az az élelmiszeripari pályázat, amelynél azt érezték, most kell megpróbálni. Ahogy Judit meséli, újra összeült a családi kupaktanács, majd külső szakértők bevonásával elkészült a pályázat, amelyet be is adtak.
„2017 augusztusában kaptuk meg az értesítést, hogy elnyertük a támogatást. Nem ülhettünk azonban a babérjainkon, hiszen a beadás és az értesítés közben eltelt egy év alatt igencsak sok minden változott a piacon. Ez alatt a bő egy év alatt az építőipar terén árrobbanás történt, emiatt a tervezett költségek jócskán megemelkedtek, újra felkerestük a kivitelezőket, tárgyaltunk, majd összegeztük, hogy mindez mekkora többletköltséggel jár, és meg tudjuk-e így is valósítani az elképzeléseinket.” – meséli Judit. Az, hogy jelenlegi beszélgetésünk színhelye a 420 nm-es üzem irodája, jól tükrözi, hogy ha némi kompromisszum árán is, de sikerült létrehozni azt, amit elképzeltek.
„Ez az épület korábban úgynevezett lakodalmas-ház volt, amelyben rendezvényeket tartottak, tehát bőven kellett alakítani rajta ahhoz, hogy tejüzemként funkcionáljon. A költségeket a pályázati forrásból, illetve önerőből fedeztük. A gépek vásárlásánál figyelembe vettük a hasonló vállalkozásokban dolgozók tapasztalatait, hogy úgy mondjam, alaposan körbe kérdeztünk, ki mit és miért javasol. Zömében magyar gyártmányú eszközeink vannak.” Amelyek nem csak a joghurt, illetve a sajt készítésre alkalmasak, ugyanis ahogy haladt az építkezés, úgy szaporodtak a termékötletekre vonatkozó elképzelések is: „A már említett réteges joghurttal és a parenyica sajttal kezdtünk, de aztán lépésről lépésre bővült a paletta, először a gomolyával, kakaóval, majd magával a tejjel.
Minden cseppjében Hortobágy
A tejfeldolgozóban, mint azt írtam, természetesen gépek segítik a termékek előállítását, de a munkát zömében kézzel végzik. A vállalkozás jelenleg három alkalmazottal dolgozik, amely a jelenlegi gyártásokhoz elegendő, de ahogyan gyarapszik a partnerek száma, rövidesen bővíteni kell a létszámon, amely a ma a már közhelyszerű munkaerőhiány miatt nem egyszerű feladat. Az érékesítésben pedig nagy szerepet játszik a személyes kapcsolat: „Közvetlen kapcsolatban állunk a kereskedőkkel – mondja Annamari. Tejet, kakaót egyelőre csak balmazújvárosi és a környező települések kisebb boltjaiba szállítunk, a sajtjaink, a joghurtjaink azonban már Hajdú-Bihar megyén kívül eső üzletekben is megtalálhatóak. Teljességgel alkalmazkodunk a vásárlói igényekhez: a partnereinkkel napi kapcsolatban vagyunk, jelzik, hogy az adott időszakban, miből, mennyi fogyott, mire van igény, eszerint gyártjuk le a kívánt mennyiséget.
A gyártás napján, reggel beérkezik a nyers tej Darassa-pusztáról, amely délután már a polcokra kerül frissen palackozva, illetve minden más, ebből készült termék is a lehető legrövidebb időn belül kerül a fogyasztókhoz – érlelést, füstölést, csomagolást követően.” A tejüzembe beérkező tejet hőkezelik, majd a feldolgozó másik helyiségébe csöveken érkezik a tej, három tartályba, aszerint, hogy mi készül belőle: tej, kakaó vagy joghurt. A tej útja itt már véget is ér, hűtést követően palackozzák és indulhat is a kiszállítás, mint azt Annamari elmondja. A hűtés fontosságát, nem győzik hangsúlyozni, ugyanis az UHT-tejek elterjedésével elfelejtették a vásárlók azt az egyszerű tényt, miszerint a tej alapvető tulajdonsága, hogy hűtés nélkül a tej megsavanyodik… Bár, teszem ezt már én hozzá, az ilyen magas minőségű tej aludttejnek is kiváló.
Visszatérve a gyártásra, a tartályok melletti kutterben készül a kakaó szirup, amely semmi egyebet nem tartalmaz, mint kiváló minőségű holland kakaót, illetve cukrot. A kutterből a szirup a kijelölt tartályba, majd a csomagolását végző géphez kerül. A réteges joghurt készítése már jóval összetettebb eljárás, igencsak sok időbe került, amíg a saját receptúrájukat kikísérletezték. Annamari elmondja, hogy például egy rosszul megválasztott hőfok végzetes lehet, hiszen állománya teljesen megváltozik. Mivel réteges joghurtról beszélünk, ezért elengedhetetlen alkotóelem a gyümölcskészítmény, amelyet egy környékbeli manufaktúrától vásárolnak. A mai túlédesített világban igen lényeges, hogy a joghurt nem, hogy adalékanyagot, de hozzáadott cukrot sem tartalmaz, édességét a gyümölcskészítmény garantálja.
A hatalmas tartályban, amely a helyiség másik felében található, az alvadék van, amelyből a gomolya készül, amely, ha valaki nem ismerné, picit savanykás ízű friss sajt. Ebben a tartályban készül még a parenyica sajt alapanyaga is. A parenyicát kézzel készítik, a bükkfa füstjének köszönheti karakteres ízvilágát. A parenyica a Darassa Tej Kft. legmunkaigényesebb terméke, de a vásárlók keresik, igénylik, jó döntés volt beemelni a termék portfolióba: „Kezdetben egy-egy kartonnal készítettünk, ma már nincs olyan partnerünk, aki ne kérné a szállítását. Kézzel tekerjük a szalagos sajtot, majd szikkasztjuk, és bükkfával füstöljük, ezt követően kerül sor a csomagolásra.”
Jelenleg tehát itt tart a Vincze család vállalkozása, a cél, mint megtudom az, hogy a tehenészetből származó teljes tej mennyiséget feldolgozzák, ne kelljen leadni. Ezt azonban, mint semmi mást sem, nem akarják elkapkodni: fokozatosan, a fogyasztási igényeket mérve akarnak építkezni. Tervek új termékekre vonatkozóan vannak, de egyelőre a meglévők mennyiségének növelése a cél úgy, hogy a minőségből egy cseppet sem engednek…
