Akár tucatnyi hozzávaló is belefér a látszólag egyszerű lecsóba – de vajon milyen lehetett a közkedvelt nyári étel eredeti receptje a paraszti magyar konyhában?
A paprika és a paradicsom őshazája az amerikai kontinens, így a Kolumbusz előtti időkben, vagyis a 16. századot megelőző időszakban számos, ma már hagyományosnak tartott magyar étel még nem létezett. Ilyen a lecsó is: a nyár során elérkeztünk a paprika és a paradicsom dömpingszezonjához, az olcsón beszerzett zöldségek pedig gyakran végzik a rotyogó lábasban, hogy ilyen-olyan receptek alapján lecsóként örvendeztessenek meg bennünket.
Vajon létezik eredeti, hagyományos, népi recept? Ezen a téren mindenki másra esküszik, a gazdagon készített lecsóban például nemcsak paprika, paradicsom és só-bors található, hanem erős paprika, vöröshagyma, kolbász, virsli, szalonna, rizs, tarhonya és tojás is. A bográcsos változatba akár még majoránna is kerülhet, bár ez az oregánóval, bazsalikommal, rozmaringgal, zsályával és kakukkfűvel rokon fűszernövény is a 16. században került hazánkba a Földközi-tenger térségéből.
A lecsót a csúcsgasztronómia sem nézi le, sőt újragondolva megalkotta a fordított változatát, amelybe a megszokotthoz képest fordított sorrendben kerülnek a hozzávalók. Ezt nem valamiféle szeszélyből teszik így, hanem azért, hogy az aláöntött paradicsomlé kellően átpároljon mindent. A szalonna és a kolbász megpirításával kezdenek, utána foglalkoznak csak az „igazi” hozzávalóknak számító paprikával és paradicsommal.
Egyenlő arányban?
Ha a népi magyar konyha eredeti lecsóját keressük, akkor a népszerű nyári étel szegényesebb változatát találjuk meg. A recept már 100 éve, az 1930-as évek elején felbukkant a szakácskönyvekben is. Csupán paprikán, paradicsomon és vöröshagymán alapult, amelyeket egyenlő arányban használtak az ételben. Az sem baj természetesen, ha a paradicsom és a paprika dominál, ez egyéni ízlés dolga.
Alighanem ez a natúr változat tekinthető az eredetinek, hiszen kolbász vagy szalonna a nyári időszakban nem állt olyan bőségben rendelkezésre az elődeinknél, mint manapság. Tojás persze akadt akkor is mindennap, ám abból inkább rántottát vagy más hasonló eledelt készítettek, nem „pazarolták” el egy egyszerű zöldséges ételbe. A hajdani lecsó – éppen a szegényessége miatt – ma már nem sokaknak ízlene.
Itt egy hagyományos lecsórecept, de tovább is lehet bonyolítani, ízlés szerint:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
