A szántóföldi növények alaptrágyázásához a kálium szulfát és klorid formában kapható. Az alábbi cikkünkből megtudhatja, hogy ezek a tápanyagfajták pontosan miként befolyásolják a burgonya minőségének javulását.
A növényi tápanyagok közül a kálium az, amely a burgonya külső és belső minőségére a leginkább kihatással van. A legfontosabb mindenekelőtt az, hogy a kálium megfelelő mennyiségben álljon a növények rendelkezésére. A burgonyatermesztés során emellett különös figyelmet érdemel az is, hogy a kálium milyen formában kerül a talajba. Az alaptrágyázáshoz ugyanis a kálium általában szulfát vagy klorid formában kapható.
Ezzel szemben a kálium-klorid megtalálható például a folyékony trágyában. A műtrágyák szulfát és klorid formában is rendelkezésre állnak. A növényi tápanyagok jelentős hatással vannak a minőséget befolyásoló paraméterekre, így például a gumók keményítő-tartalmára vagy az alternáriás szárazfoltosság minimalizálására. A kálium továbbá hozzájárul a burgonya jellegzetes ízéhez, és segít abban, hogy a termék ne feketedjen meg a konyhai feldolgozás alatt.
A burgonya érzékeny a kloridra
A burgonyakeményítő és a feldolgozásra szánt burgonya kloridra érzékeny, míg a vető- és étkezési burgonya bizonyos fokig klorid-toleránsnak tekinthető. Az étkezési burgonya esetében a káliumtrágyázás részben klorid formájában is kijuttatható, amennyiben azt jóval a vegetáció kezdete előtt elvégezzük – ideális esetben az előző év őszén.
Ennek a műtrágyázási formának az a célja, hogy a káliumtrágyából származó klorid nagy része a mélyebb talajrétegekbe kerüljön, illetve kioldódjon. Ennek során azonban a termelőnek – különösen a könnyebb talajokon – azzal kell számolnia, hogy nagy mennyiségű csapadék esetén a kálium kimosódásával káliumveszteség keletkezhet. Ezzel szemben a nehezebb talajokon a klorid a nyári hónapokban a talajvíz kapilláris áramlásának köszönhetően visszajuthat a burgonya gyökérzónájába, a váratlan sóterhelés pedig negatív hatással lehet a növényre.
A kálium-szulfát növeli a burgonya keményítőtartalmát
Régóta tudjuk, hogy a kálium-klorid használata – a kálium-szulfáthoz képest – csökkenti a burgonya keményítőtartalmát. Ennek oka a klorid-ionokban keresendő, amelyek megakadályozzák a fotoszintézis szénhidrátjainak a levelekből a gumóba történő szállítását. Ennek következtében a levelekben felhalmozódik a keményítő, míg a gumókban kevesebb keményítő raktározódik el. Ráadásul a klorid hatására a gumók belsejében megnő a belső sejtnyomás és csökken a szárazanyag-tartalom.
A kloridtrágyázással kapcsolatban kérjük, vegye figyelembe a következőket: főként az étkezési burgonya termesztésekor a jó vagy nagyon jó talajokon (löszös agyagos talajokon) gyakran túllépik a burgonyára jellemző keményítő tartalom határértékét, ami miatt ezek a fajták veszíthetnek a főzéshez szükséges szilárdságukból. Ezekben az esetekben a kloridos káliumtrágyázás segít a keményítő-tartalom érdemi csökkentésében. Ezt az eljárást azonban a termésveszteség kockázata miatt csak akkor szabad alkalmazni, ha a jó és a kiemelkedően jó talajok esetében túlzott mértékű keményítőtartalomra kell számítani.
A kálium-szulfát jobb ízt eredményez
A burgonyatermesztés szempontjából fontos könnyű talajokon ritkán fordul elő az étkezési célú fajták túlzott keményítőtartalmának problematikája. Ugyanis itt a kloridos káliumtrágya használata hamar a fajtaspecifikus értéknél jóval alacsonyabb keményítőtartalomhoz vezet. Ennek következtében az étkezési burgonya minősége jelentősen leromlik, mivel a gumók belseje vizesebbé válik, így a burgonya nehezebben tárolható. Mivel azonban a keményítő egyúttal fontos ízhordozó is, ilyen körülmények között a burgonya nem rendelkezik azzal az ízzel, amelyet a fogyasztó egy jó minőségű étkezési burgonyától vár.
Ezzel szemben a szulfátos káliumtrágyázás a gumó magasabb szárazanyag-tartalmát eredményezi, ami a kedvező keményítő:fehérje aránnyal (12–16:1) kombinálva karakteresebb, erőteljesebb ízvilágot eredményez. Ezt a minőségbeli sajátosságot különösen a közvetlen piaci szereplőknek nem szabad elhanyagolniuk.
A magnéziummal kevert kálium-szulfát hatékonyan véd a szárazfoltosság ellen
Az étkezési burgonya piacképességét jelentősen ronthatja az alternáriás szárazfoltosság. Ennek az elváltozásnak a kialakulását számos különféle tényező befolyásolja. Előfordulásukat növénytermesztői intézkedésekkel lehet ellensúlyozni. Így például a burgonya fajtájának, a héj szilárdságának, a betakarítási és a betakarítást követő körülményeknek, valamint a tárolás során uralkodó állapotoknak (fizikai stressz) közvetlen hatása van a burgonya szárazfoltosságára.
A trágyázás – még ha csak közvetve is – de szintén csökkentheti a termés fekete elszíneződését. A káliumtrágyázás ugyanis – amint az a mellékelt grafikonon látható – a szárazfoltosság számottevő csökkenéséhez vezet.
A mikrotápanyagok csökkentik a szárazfoltosságot
A magnézium mellett a bór is fontos építőeleme a sejtfalak szerkezetének, ezért a bór is hozzájárul a termés nyomásérzékenységének és a szárazfoltosságra való fogékonyságának csökkentéséhez. Egy, a levéltrágyázással kapcsolatos kíséretsorozat alapján bebizonyosodott, hogy a magnézium-szulfát (EPSO Top) kettős levélkénti kijuttatása csökkenti a fekete foltos gumók arányát. A fekete foltos gumók aránya még inkább csökkent azt követően, hogy a magnézium-szulfátot bórral és mangánnal (EPSO Microtop) kiegészítve alkalmazták.
A kálium hatással van a citromsav-tartalomra és a konyhai felhasználás közben fellépő feketedésre
A fekete foltokkal ellentétben a konyhai felhasználás közben fellépő sötétedést a fenolok (pl. klorogénsav) fémekkel, például vassal szembeni reakciója okozza. A fémek és a citromsav közötti komplexképződés következtében a vasat megkötik, így nem tud többé reakcióba lépni a fenolokkal. A főzés előtt jelentkező sötétedésre való hajlam tehát csökken. A citromsavtartalom a trágyázással befolyásolható. A burgonya citromsavtartalma a káliumellátottság növekedésével nő. A legmagasabb citromsavtartalom akkor érhető el, ha a gumó 2,5 százalék káliumot tartalmaz.
A burgonya trágyázásakor fontolja meg a tápanyagok megfelelő formában történő alkalmazását
A burgonya az egyik legsokoldalúbb, de egyben az egyik legigényesebb haszonnövény is. Ennélfogva még fontosabb, hogy termelőként pontosan tisztában legyen a termesztési céljaival, azaz azokkal az elérni kívánt tulajdonságokkal és adottságokkal, amelyeket el szeretne érni. Ellenkező esetben a burgonyatermést minőségi és mennyiségi veszteségek érhetik, pl. a fekete foltok, a nem megfelelő keményítőtartalom, a főzés közbeni elszíneződés stb. miatt. A minőségi követelmények teljesítéséhez optimális tápanyagellátásra van szükség, mind a kijuttatott tápanyagok mennyisége, mind a kiválasztott tápanyagforma (szulfát vagy klorid) tekintetében.
A terméshozam és a minőség mellett a trágyázás egy másik fontos oka a talaj termőképességének folyamatos fenntartása. Ez elengedhetetlen a természetes termőképesség hosszú távú biztosításához. Ehhez elengedhetetlen a talaj optimális tápanyagtartalmának fenntartása. Ez viszont azt jelenti, hogy a műveléssel kiürülő tápanyagokat műtrágyázással kell pótolni. A tápanyag-eltávolítás mellett figyelembe kell venni a helyspecifikus veszteségek (pl. kimosódásból adódó) pótlását, valamint adott esetben a korábbi hiányok kompenzációját is.
A növényi állomány hiányállapota a fő betakarítási termék, azaz a gumók, valamint a betakarításkor keletkező (és onnan elszállított) növényi maradványok tápanyagtartalmának kieséséből adódik össze. Ha a maradványok a földön maradnak, csak a fő betakarítási termékből származó tápanyaghiányt kell pótolni.
Következtetés: Menjen biztosra a kálium-szulfáttal!
A burgonya ideális tápanyagformája a felhasználás módjától függ. Bizonyos esetekben alkalmazható a kloridtrágyázás, de ez terméskiesés kockázatával jár, mivel a burgonya érzékeny a kloridra. Menjen biztosra a szulfát alapú káliumtrágyázással. A kálium-szulfát elősegíti az optimális keményítőtartalmat és az ízt, valamint mérsékli a fekete foltok kialakulását.
(Forrás: kpluss.com / Fotó: Wolfgang Ehrecke/Pixabay)
