A napraforgót az egyik legvidámabb, legnyáriasabb virágként tartják számon. Gyönyörű, sárga szirmai, sötétebb közepe számos fotóst, festőt ihletnek meg minden évben.
Az őszirózsafélék családjának legismertebb tagja, a napraforgó alapvetően szántóföldi haszonnövény: termesztése az értékes napraforgóolaj kinyerését szolgálja, így a napraforgó Magyarország leggyakrabban termesztett olajnövénye. A napraforgó gyógyhatású növény is egyben, ugyanis olajának, magjának és a napraforgóból kivont napraforgó lecitinnek kedvező élettani hatásai vannak szervezetünkre. A napraforgó eredendően Közép- és Észak-Amerikából származik; mielőtt a középkorban átkerült Európába és elterjedt hazánkban, az indiánok már legalább 3000 éve termesztették.
Amellett, hogy hasznos egynyári növény, dísznövényként is bárhol megállja a helyét vidám, sárga színeinek köszönhetően. A napraforgó magassága 1-3 méter között változik. Lágy szára fejlődése előrehaladtával fásodott kóróvá alakul. A régi fajtáknak lehet több tányérja is, ám a termesztésre az egytányérú napraforgó a legalkalmasabb. A napraforgó virágzata valójában több 1000 aprócska virágból áll (fészekvirágzat), amelyek a tányérban vannak, ezt a tányért pedig a napraforgó jellegzetes, sárga, nyelves virágai veszik körül, amelyeknek célja a rovarok csalogatása, akik megtermékenyítik azokat.
Érdekessége, hogy a nevét nem véletlenül kapta. Hiszen megfigyelhető, hogy virága a nap felé forog. Ugyanis a napraforgó kedveli a meleget, az erős napfényt. Természetesen minél több fény éri a növényt, annál magasabbra nő, annál melegebb a tányérja, így több rovar porozza be és a termése is gazdagabb lesz. Hajnalban kezdi követni a napot, így keletről 180°-ban elfordulva alkonyatkor nyugat felé néz. Éjszaka azonban visszafordulnak a virágok keletnek, hogy reggel újult erővel követhessék a napot. A rejtély a folyamatban az, hogy a napraforgó saját belső biológiai órájának, növekedési hormonjainak köszönheti a „napraforgást”. Nappal a fiatal (még nem fásult szárú) növénynek a keleti, árnyékos oldalán fejlődnek gyorsabban a sejtek, míg éjszaka a nyugati oldalán. A napraforgó növekedés közben forgatja a tányérját, amely a biológiai órájával összehangolva követi a nap irányát. A kifejlett, érett napraforgó kórósodott szára azonban már nem forog: a növény szikkadásnak indul és létrejönnek benne a magok.
Virágzása július és szeptember között zajlik le, beleértve a tányér érését is. A vetés után 60-80 nappal kezd a napraforgó virágozni, július közepén, a tányér peremétől koncentrikus körökben, befelé haladva, így a napraforgó közepe virágzik utoljára. Egy virágocska 36-40 órán át nyílik, így a rovaroknak ezalatt az idő alatt kell beporozniuk. Összességében 25-40 napig virágzik, majd kiszárad.
Ha szotyit szeretnénk, akkor arassuk le, amikor a sárgaérés befejeződött és az egész tányérja barnára száradt, de még nem kezdett el számottevően peregni. A szotyira sokan pályáznak. Elsősorban a madarak kedvenc csemegéje. Ha védeni akarjuk a táblát és a „termést” érdemes felállítani ennek védelmében madárijesztőket.
Tolna vármegyét járva, gyönyörűek minden felé a napraforgótáblák. Volt, ahol már nagyobbak voltak a tányérok, mint egy ember tenyere. A sok esőzés viszont magával vonhat némi problémát is (betegség kialakulását) az idei évben.
Forrás:
