Hogyan javíthatunk természetes módon a talajaink minőségén? Friss kutatások mutatnak rá egy hatásos módszerre.
A földigiliszták jelenléte kiválóan jelzi, hogy egy talaj egészséges, élettel teli-e. Ezek a talajevő gyűrűsférgek maguk is fontos szerepet töltenek be a talajok fizikai sajátságainak javításában, ürülékük növeli a szervesanyag-tartalmat, járataik nyomán pedig javul a talaj levegő- és vízgazdálkodása. Folyamatos tevékenységük a feltalaj és az altalaj keveréséhez is hozzájárul.
A szántóföldekben a giliszták száma a 100 ezres nagyságrendet is elérheti, össztömegük hektáronként 100–1000 kg is lehet. Nyilvánvaló, hogy ekkora számban már jelentősen képesek javítani a talaj vízelvezető képességét, illetve levegőztetését, akár a mélyebb rétegekben is. Növelik a pórusok (főleg a 0,5 mm-nél nagyobb makropórusok) arányát, az általuk kialakított csatornahálózatok elérhetik akár a 4000–5000 km hosszúságot hektáronként, és akár 2-3 méter mélységig lehatolnak.
Felmerülhet a kérdés, hogy tudjuk-e irányítani, befolyásolni azt, hogy a giliszták minél nagyobb számban jelenjenek meg a földjeinkben. A válasz egyértelmű igennek tűnik, a talajtani kutató Wiebke Mareile Heinze pedig ennek a titkát is elárulta. A gyűrűsférgek ugyanakkor csupán az egyik elemei annak a bonyolult „kirakósnak”, amely végül a talajaink egészséget eredményezi.
A Svéd Mezőgazdasági Kutató Alapítvány (SLF) kísérlete annak megértésére irányul, mivel lehet vonzóvá tenni a giliszták számára a kedvezőtlen tulajdonságokkal rendelkező talajokat. A tömörödött, rossz vízháztartású földekben nem szívesen telepednek meg, azokban szeretnek élni, amelyekben könnyen mozoghatnak és elegendő táplálékot találnak. Nem az a céljuk, hogy javítsák a talajok minőségét és ezzel segítsék az emberi gazdálkodást, csupán a saját létfenntartásuk a céljuk, minél kevesebb vesződséggel.
Szerves anyagokkal
Wiebke Mareile Heinze és kutatótársai abból indulnak ki, hogy érdemes különféle szerves anyagokat a földbe keverni (szalmát, komposztot stb.), ezzel kelthetik fel a giliszták „érdeklődését”. Nem mindenhol, hanem arra a legnagyobb szükség van. A hóolvadás idején vagy esőzések után például jól látható a talajfelszínen, hogy hol nem megfelelő a vízelvezetés, és azokon a foltokon kell elsősorban aktivizálni a gyűrűsférgeket.
A laborvizsgálatokon már túl vannak, most az éles szántóföldi tesztek következnek. Ez lesz a nehezebb, hiszen mesterséges körülmények között röntgensugárral a föld mélyére tudnak nézni a giliszták megzavarása nélkül, a szabadban viszont erre nincs lehetőség. A kutatók arra is kíváncsiak, hogy a talajevő állatok másképp viselkednek-e a megművelt, illetve a no-till talajokban.
„A no-till rendszerben a gilisztákat nem zavarjuk, szabadon mozoghatnak. Ugyanakkor a szántás hiánya talajtömörödéshez vezethet, amit a giliszták nem szeretnek”
– mutatott rá a nehézségekre Wiebke Mareile Heinze. Ráadásul a gilisztáknak is többféle fajtájuk létezik, amelyek eltérő talajrétegekben élnek és munkálkodnak, így másképp reagálhatnak a különféle szerves anyagokra. Feltevésük szerint a szerves anyagok talajba keverése tehát jótékonyan hat a giliszták számának növelésére, a finomhangolás azonban ezen a téren még hátra van.
Így tevékenykednek a giliszták a talajban:
