Június 7-én rendezték meg az Elvira-majorban a NAIK Gyümölcstermesztési Kutató Intézetének idei cseresznye fajtabemutatóját és az ehhez kapcsolódó szakmai tanácskozást
Június 7-én rendezték meg az Elvira-majorban a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Gyümölcstermesztési Kutató Intézetének idei cseresznye fajtabemutatóját és az ehhez kapcsolódó szakmai tanácskozást. A rendezvényt nem mellékesen a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) a szaktanácsadók esetében akkreditált továbbképzési eseményként ismerte el. Az érdeklődést jól mutatta, hogy a 200 fős előadóterem zsúfolásig megtelt, a jelenléti ívek tanúsága szerint a résztvevők száma a 250-et is meghaladta.
Megnyitójában Lakatos Tamás igazgató és Preininger Éva igazgatóhelyettes (NAIK GyKI) egyaránt a kultúra fontosságára hívta föl a figyelmet és aláhúzta, a kutatás részéről mindent el fognak követni, hogy a fajták és az agrotechnika részéről a termelők minden segítséget megkapjanak az eredményes gazdálkodáshoz. Jenes Barnabás, a NAIK főigazgatója hangsúlyozta, főleg a meggyre igaz, hogy szinte csak magyar fajták vannak köztermesztésben, ami egyértelműen a nemesítői munkát dicséri.
A cseresznye- és meggytermesztés az agrárpolitika szemszögéből
Feldman Zsolt agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár a kertészeti támogatások prioritásai kapcsán abból indult ki, hogy a kertészetben nagyon komoly termésingadozásokat kell elszenvedni a szántóföldi kultúrák esetében – ezeket a hektikusságokat kell kutatással és innovációval tompítani. Sajnálatos tény, hogy a gyümölcstermesztésben az össztőke jövedelmezősége 2010-2014. átlagában csupán 3% volt, szemben a szabadföldi zöldség 14, a hajtatott zöldség 12 és a szántóföldi növénytermesztés 10%-ával – a gyümölcsnél rosszabb jövedelmezőséget csak a szőlő mutatott, mégpedig 2%-ot. A meggy egyértelműen az alma után a második legjelentősebb gyümölcskultúránk, a cseresznye ennek a területnek csak az ötödét, termésmennyiségben csak hatodát teszi ki, ezzel együtt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az idei fagyok ugyan egyértelműen károsították a meggy és cseresznye ültetvényeket, de köszönhetően az ágazati szereplők összefogásának, várhatóan nem kell piaci zavarokkal számolni, és minden érintett sikeres gazdasági évet fog zárni.
Aláhúzta, hogy a helyes termelői döntés alapja a jó piaci információ, aminek alapeleme, hogy a fogyasztói igényeket minél jobban előre lehessen jelezni, ennek elébe lehessen menni, és ezt minőségi termékkel szolgáljuk ki, ehhez kell az eszközöket is rendelni. Ez másként viszont nem oldható meg, csak az ágazati szereplők összefogásával, közös beruházásaival, valamint a termelői munkába beépített innovációval. Ha ez megvalósul, nem csak a piacokat lehet megtartani, de a jövedelmezőség is legalább ezen a szinten marad, sőt, talán javítani is lehet azt.
Emlékeztetett rá, hogy a versenyképességet több tényező együtt és külön-külön is befolyásolja, ezek közül kiemelte a következőket:
– a fogyasztói kereslet és vevői igény,
– a termelés gazdaságossága,
– az önköltség szintje, valamint
– a támogatások kihasználása.
Megítélése szerint a versenyképesség erősítésére több lehetősége is van az ágazatnak, ezek közül megemlítette a magas(abb) minőség elérésére törekvést, az együttműködést és a marketing hatékonyságának javítását, a termésbiztonság javítását (öntözés, jégháló) és a termék-innovációt.
Támogatási oldalról a helyettes államtitkár jelezte, a gyümölcsösök zömét a termelők bejelentették a területalapú támogatások igénylésekor, sőt 2015-höz képest várhatóan nő a bejelentett összes gyümölcsös és ezen belül a cseresznye és meggy területe is. Az egyéb támogatások közül Feldman Zsolt kiemelte a vidékfejlesztési támogatásokat, amik versenyképességet javító beruházásokra, energiahatékonyság-javításra, öntözés-fejlesztésre, kockázat-megelőzésre, kockázat-kezelésre, innovációra egyaránt igényelhetők. Ültetvény-telepítésre és –korszerűsítésre például 19 milliárd forintot különítettek el, amiből eddig 9,3 milliárd forintra érkezett eddig igény (egy pályázó legföljebb 75 millió forintot kérhet) – a legtöbb pályázatot Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyéből küldték be. Az agrár-környezetgazdálkodási támogatás esetében majdnem háromszoros igény érkezett be, 11 327 ügyfél nyert 441 446 hektárra. Mivel egy pályázó több területre is pályázhatott, a kérelmezők több mint a fele valamelyik területén biztosan nyert – a pályázók számára összesen 190 Mrd Ft biztosított a 2017-re félretett pénzek felhasználásának köszönhetően, viszonyt a rendelkezésre álló összeg 88%-a a 300 hektár alatti területek számára biztosított.
A túligénylés miatt minden területen ponthatárt kellett húzni, így a horizontális ültetvények kategóriában a beérkezett 7731 pályázóból csak 4209 kapott támogatást, ami azt jelenti, hogy összesen 39 ezer ha ültetvény részesül agrár-környezetgazdálkodási támogatásban. Hozzátette, a Miniszterelnökség részéről ígéret van arra, hogy a hatalmas érdeklődés miatt a közeljövőben esetleg újabb források nyílhatnak meg ezen a területen. Az ökológiai gazdálkodás támogatás keretösszegére rendelkezésre álló 51,6 Mrd Ft forrás elegendő a beérkezett igények kielégítéséhez, így nem lesz új pályázat – mondta.
Nemzetközi összehasonlításban sajnos, nagyon alacsony a termelői szervezetek szerepe, emlékeztetett Feldman Zsolt. A már elismert csoportok támogatása alapján jelenleg 29 TÉSZ/TCS foglalkozik meggyel és cseresznyével, ezek 2015-ben 23 492 tonna meggyet és 1070 tonna cseresznyét forgalmaztak 3,865 Mrd Ft és 325 millió Ft értékben, mindezek alapján ők 171 millió Ft támogatásra jogosultak az idén. A termelői szervezetek alacsony számával is magyarázható, hogy a VP-ben támogatás igényelhető termelői csoportok és termelői szervezetek létrehozására, a versenyképességet és a termelők közötti együttműködést pedig egyszerre erősíthetik az Európai Innovációs Partnerség-program keretében beadható innovációs és alkalmazott agrárkutatási pályázatok.
Jelezte, hogy agrár-kárenyhítés tekintetében hamarosan már egy megújult rendszer működik, ennek köszönhetően jövő év márciusában már 24 milliárd forint áll majd rendelkezésre erre a célra. A 2015. évi káresemények után (aszály, jég) az idei évben 6 milliárd forint kerül kifizetésre, a keret pedig még csak 8,47 milliárd forint volt (ez mögött 4,17 Mrd Ft termelői hozzájárulás és legalább ugyanekkora összegben állami hozzájárulás van, ebből adódik össze a kérdéses keretösszeg). Az idei káresemények esetében elmondható, hogy a 2016. júniusi állapot szerint 5351 ha meggyet és 1019 ha cseresznyét károsított a tavaszi fagy, ám a korábbi évekből tanulva az ágazati szereplők az idén már sokkal óvatosabban fogalmaztak a kiesés kapcsán – egy biztos, az idei termés nem fogja meghaladni a tavalyit. Meggy esetében a bejelentések főként Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest, Győr-Moson-Sopron, Heves és Hajdú-Bihar megyéből érkeztek, cseresznyénél pedig jellemzően főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest, Bács-Kiskun, Heves és Zala megye az érintett.
A NAIK GyKI szerepét méltatva Feldman Zsolt kiemelte, a hazai termesztésben kizárólag magyar fajták szerepelnek, így a meglévő hagyományos fajták fenntartó szelekciója, új, magas beltartalmi értékű fajták nemesítése, a meglévő fajtákból minőségi, patogénmentes szaporítóanyag biztosítása kiemelt feladat. Kifejtette, a meggy értékesítését alapvetően a konzervipari célú export határozza meg, amelyre nincs befolyásunk, viszont a piac diverzifikálása és új piaci szegmensek nyitása segítheti a termelőket. Ennek a folyamatnak a szakmai megalapozásában (tárolástechnológiai fejlesztésekkel, alternatív élelmiszeripari felhasználási lehetőségek vizsgálatával) a NAIK GyKI részt tud és részt kíván venni. A meggyhez képest a cseresznye hazai termesztése sajnálatosan alacsony mértékű, itt a NAIK GyKI elsősorban a hazai viszonyok között is sikeresen termeszthető új fajták nemesítésével tud segíteni a magyar termelőknek.
Hangsúlyozta, az ágazat versenyképességének javítására az egyik legjobb eszköz az innováció, amit a kutatásnak és a termelésnek közösen kell megvalósítania. Ennek több formája lehet, ilyen például a termék-innováció (új keresleti irányba történő elmozdulás), a termelés-innováció (pl. új fajták termesztésbe vétele), vagy éppen a poszt-harveszt innováció (tárolási és csomagolási lehetőségek kiaknázása – hosszabb felhasználhatóság érdekében
A már említett Európai Innovációs Partnerség keretében lehetőség lesz az úgynevezett Agrár-Innovációs Operatív csoportok támogatására, ennek kapcsán néhány lényeges szempontot figyelembe kell majd venniük a termelőknek és a velük kapcsolatban álló kutatóknak:
– egy-egy operatív csoportot legalább 5, mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó tag (erdőgazdálkodó, élelmiszer-feldolgozó, erdész) hozhat létre,
– a támogatási összeg maximum 45 millió Ft, ami fedezi az operatív csoport és az innovatív projekt megvalósításához kapcsolódó működési költségeket is,
– a pályázati felhívás meghirdetése 2016 nyár végére várható.
Oktatás- és tudás-átadás nélkül nem tudunk versenyképesek maradni, húzta alá Feldman Zsolt, ennek számos aspektusa van, ami nagyon fontos egy pozitív jövőkép szempontjából, így például:
– fejlett termelői, feldolgozói és kereskedelmi együttműködési rendszereket kell tudni létrehozni,
– erős, gyakorlatorientált agrár-felsőoktatásra és agrárszakképzésre van szükség,
– az innovációnak napi gyakorlattá kell válnia, össze kell kapcsolódnia széles körű kutatási és gazdálkodói együttműködésekkel,
– meg kell tudni valósítani az EU-s és hazai forrásokkal ösztönzött összehangolt piaci értékesítési tevékenységet,
– valamint fejlett eredetvédelmi, minőségbiztosítási és –tanúsítási rendszereket kell működtetni.
Cseresznye és meggy – a szakmai szereplők szemével
Kelemen Péter, az Agro Consulting Trade részéről a fajta-innováció szerepét elemezte a cseresznyetermesztés területén. Olvasatában a termék-innováció olyan áru vagy szolgáltatás bevezetését jelenti, ami valamely tulajdonságában új vagy jelentősen megújított, a tudás létrehozása és diffúziója maga pedig egyértelműen a gazdasági növekedés alapja. Az elmúlt 10-20 évben szerinte a cseresznyepiac teljesen átalakult, aminek elsődleges oka a poszt-harveszt technológiák olyan szintű fejlesztése-fejlődése, aminek köszönhetően ma már hajóval is el lehet szállítani ezt a terméket a világ bármelyik pontjáról bárhová, nem csak repülővel. Nagyon nagy számú új fajta is megjelent a piacon, ezzel párhuzamosan a világban szinte mindenütt vannak már cseresznyeültetvények, így minden korábbinál nagyobb szerepe van a termelésben, fajtaválasztásban a piaci igények maximális kiszolgálásának, sőt előre jelzésének. Ezért hatalmas felelőssége van a nemesítésnek, a termelőknek pedig el kell tudni dönteni, hogy a legegyszerűbb, öntözhető, eső és jégvédelem nélküli, 3-4 millió forintos hektáronkénti bekerülési ültetvényt vagy akár 20 millió forint fölötti beruházási igényűt létesít – a fajtaválasztás azonban minden esetben legalább 15 évre meghatároz mindent!
Ma 100-150 fajta van a piacon, egy szezon lefedéséhez 7-8 fajta kell 5 naponkénti érésidő-eltolódással, azaz minden cseresznye-hétre jut 15-20 fajta – a termelőknek viszont szinte alig van objektív információja arra nézve, hogy mit és miért válasszon – mondta. Kelemen Péter szerint fontos a nemesítői munkától független értékelés, a legfontosabb szempontok pedig a következők:
– exportra való alkalmasság,
– kemény és roppanós hús,
– jó poszt-harveszt állóképesség,
– nagy méret (minimum 28mm) és mélybordó szín.
Olvasatában legfontosabb a Kordia vagy Regina minőségű, minél korábbi érésű fajták termesztésbe vétele és a szezon időbeni széthúzása, de nagyon nagy szükségét látja egy olyan független fajtakísérleti állomás létrehozásának is, ahol a termelők valóban objektív információkat kaphatnak az egyes fajtákról.
Apostol János, a NAIK GyKI szenior nemesítője a nemesítési célok, szempontok esetében a következőket tartotta legfontosabbnak:
– érésidő,
– gyümölcsméret (cseresznye esetében 26 mm fölött, meggynél 20 mm fölött)
– gyümölcsminőség (húskeménység, refrakció, szín, íz, repedés-ellenállóság, tárolhatóság)
– a „szüreti ablak” szélesítése, azaz a betakarítási időszak széthúzása,
– öntermékenység vagy kölcsönös termékenyítés,
– betegségekkel szembeni rezisztencia és szárazságtűrés,
– korlátozott növekedési erély.
Az előadó szerint cseresznyénél nem csak a mélybordó szín a követendő, hiszen a piac a sárgától a bicoloron keresztül a mélybordóig sokféle színt keres és elismer, főleg az amerikai piacon – a legfontosabb az, hogy ez a szín szép fényes és csillogó legyen.
Az új cseresznyefajták közül kiemelte a ’Kiseszter’-t, amit tájfajtából szelektáltak, a ’Rita’ után négy nappal érik, bőtermő, ám önmeddő. A várhatóan ’Magdolna’ névre hallgató fajtajelölt érése az előbbivel megegyezik, ismeretlen szülőktől származó magoncból szaporították föl.
Roppanó, kemény húsú, szív alakú, sötétpiros gyümölcsű. A ’Vera’ mutánsaként léphet a piacra a ’Judit’, ami az előbbinél néhány nappal korább érik, íze jobb és túlérve nem feketedik be, rendkívül bőtermő, kissé merev ágrendszerű, ritkább koronát nevel. Az ’Edit’ fajtajelölt származása szintén ismeretlen, a ’Vera’ után négy nappal, június 10-e körül érik, a gyümölcsméret viszont öntözve akár a 28-31 mm-t is eléri, jól tárolható. A ’Dávid’ fajtajelölt öntermékenyülő – Apostol János az önmeddő fajtáknak női, az öntermékenyülőknek férfi nevet ad –, származása ’Annus’ (’Anita’) x ’Sunburst’, június 10-e körül érik, a ’Máté’ pedig a ’Sárga Dragán’ és a ’Bigarreau Burlat’ frigyéből született.
A meggy fajtajelölteknél tájszelekcióból származik a május 20-22 körül érő, nagy gyümölcsű (akár 27-28 mm) ’Du-1 Ducat’, amit elsősorban friss fogyasztásra szánnak. Ugyanekkor érik a már elismert ’Érdi ipari’ is. Már a rezisztencia-nemesítési program eredménye az ’Érdi korai’, az ’Érdi kedves’ és az ’Érdi bíbor’, mindhárom az ’Érdi bőtermő’-re emlékeztető, de annál néhány nappal korábban érő, termésben arra hasonlító, ám rezisztens fajta. Ezekkel a korai fajtákkal már majdnem folyamatossá vált a meggy érési sora, már csupán május-június fordulóján van egy pici „űr”, de várhatóan azt is sikerül hamarosan betölteni.
Hrotkó Károly (SzIE Kertészettudományi Kar) az intenzív cseresznye- és meggytermesztési technológiákat foglalta össze előadásában. Elöljáróban leszögezte, elvárás a földről szedhető, minimum 28 mm-es gyümölcsméretet hozó ültetvények kialakítása, ezzel együtt igen változatos maradt a koronaforma kialakítása és az alanyhasználat is, ez utóbbi területen a törpe, féltörpe, középerős és erős alanyok használata egyaránt megmaradt. Részletekbe menő, alapos tájékoztatást kaptak a termelők az alany-fajta-koronaalakítás kombinációs lehetőségeiről, ahol természetesen vannak olyan megoldások is, amik Magyarországon klimatikus okokból nem alkalmazhatók, mások viszont megfontolásra érdemesek, mint pl. a különböző intenzív orsóformák, esetleg bizonyos sövények, habár ez utóbbiak élőmunka-igénye magas, legyen szó metszésről vagy kötözésről. Aláhúzta, nagyon fontos az alany és a metszés összehangolása, mivel ezt elrontva a fák fölkopaszodnak és nem lesz sem elegendő termőhajtás, sem kellő asszimilációs felület a mennyiségi és minőségi termés megérleléséhez. Természetesen elengedhetetlenek az ültetvényvédelmi technológiák és eszközök (jégháló, fagyvédelem, stb.), meggynél pedig a gépi betakarítás technológiai tökéletesítése, mivel egyelőre úgy tűnik, hogy ennél a kultúránál a gépi szedés marad a meghatározó, legalábbis a közeljövőben mindenképpen. Ami a kínai együttműködést illeti, Hrotkó Károly biztosított mindenkit arról, hogy amíg Kínában kilogrammonként 1200 forintért el lehet adni a cseresznyét, addig a 600 forintos magyar ár nem lesz vonzó számukra. Ellenkező irányban viszont hatalmas lehetőségek vannak – ha valaki ezzel élni akar, nincs más dolga, mint 10 ezer hektárnyi intenzív cseresznyét telepíteni, kiépíteni a hozzá tartozó poszt-harveszt és logisztikai infrastruktúrát és már indíthatja is a százezer tonnányi árut Kína felé…
Csizmadia György (FruitVeb) az útkeresésben a meggy esetében a következőkre helyezte a hangsúlyt:
– termésbiztonság,
– új útkeresés (célpiacok),
– fajták (rezisztencia, fajtasor, többcélúság).
Aláhúzta, nagyon fontos, hogy a termelők és a kutatók közötti „átjárást” biztosítani lehessen, ugyanis a termelőt elsősorban az érdekli, miként tudja az ültetvényét úgy művelni, hogy a szerbek és lengyelek diktálta konkurencia mellett versenyképes maradjon. Az ültetvény típusa és a gépesítettség színvonala mellett a fajtasornak ebben nagyon nagy szerepe van, ám ebben egyelőre az ipari fölhasználás dominál, ahol elsősorban a költséghatékony, viszonylag kevés kockázatot jelentő agrotechnikán van a hangsúly, a friss piac igényeinek kielégítésére törekvés egyelőre kevésbé meghatározó. Nagyon fontos a termőhely kérdése is, ahol esetleg több évtizedes gyakorlatot kell fölülvizsgálni, különösen a klímaváltozás és folyamatosan változó piaci igények diktálta viszonyok között. Ebben viszont csak az segíthet, ha országon belül minden termőtájban, minden talajtípuson meg tudjuk valósítani az alapvető agrotechnikai és fajtakísérleteket, aminek viszont egyértelmű a költségigénye is – kérdés, ki fizeti ezt meg, milyen föltételek mellett lehet az eredményeket átadni a termelőknek? Egyre többen fogalmaznak úgy termelői oldalon, hogy ezekhez a kísérletekhez akár maguk a termelők is készek anyagilag hozzájárulni, ha ez valóban az ágazat eredményes jövőjét szolgálja, hiszen az országon belül végzett kísérletekre lehet igazán támaszkodni, nem pedig a görög, olasz, szerb vagy lengyel kísérletekére, habár azokat is érdemes figyelemmel kísérni.
A kifejezetten téma-specifikus előadások között Fail József (SzIE) a cserebogár-pajorokról beszélve úgy fogalmazott, sajnos a hármas lárvastádiumú pajorok ellen nincs érdemi védekezési lehetőség, különösen azóta, hogy a rendelkezésre álló hatóanyagok közül sok már nem alkalmazható (a probléma az erdészeti ültetvények esetében is ismert). Sajnos tökéletes védekezési megoldás nincs, a legjobb, amit tehetünk, ha a lehető legjobban megismerjük az „ellenséget”, azaz azokat a fő cserebogár-fajokat, amik az adott termőhelyen fő károsítóknak számítanak.
Ezt követően először az imágók ellen kell védekezni, arra kell törekedni, hogy minél kevesebb nőivarú egyed tudja a tojásait lerakni, azaz lehetőleg rajzás idején kell a kifejlett egyedeket gyéríteni. Vannak azonban fajok, amik nem rágják a lombot, így rovarölőkkel nem lehet ellenük érdemben védekezni, ezeket valamilyen csapdázással kell befogni majd megsemmisíteni. Ha a tojásokat már lerakták a nőstények, akkor még a rajzás évében, a kikelő nagyon fiatal lárvák ellen kell valamit tenni, ezek még a legsebezhetőbbek. A legnagyobb a kockázat az olyan ültetvényekben, ahol a gyümölcsfán kívül semmilyen más növény nincs a területen – ekkor ugyanis a lárváknak nincs alternatív táplálékforrásuk. Ezért érdemes például olyan megoldásokban gondolkodni, mint a fák köré ültetett burgonya, ami valóban vonzóbb táplálék, mint a gyümölcsfák gyökere – de ha egy mód van rá, eddig ne jussunk el, az imágókat kell minél eredményesebben gyéríteni, nem pedig „burgonyával tüzet oltani”.
Takács Ferenc a meggy poszt-harveszt technológiáját elemezte, elöljáróban viszont leszögezte, az évi 60-80 ezer tonnás termésből 40 ezer tonna hazai, 10-15 ezer tonna pedig külföldi konzervgyárakba kerül, a friss piacra 6 ezer tonna jut évente, a hűtőipar 4-5 ezer tonnát vesz föl, a légyártás és a szeszipar 2-4 ezret. Ezzel együtt nem ért egyet azokkal, akik csak az ipari ültetvényekben látják a jövőt, szerinte a friss fogyasztásban nagyon komoly kitörési lehetőségek vannak, csak meg kell találni hozzá a jó fajtákat, ki kell tolni az érésidőt, javítani kell a tárolhatóságot – és természetesen komoly marketingre is szükség van. A cseresznye esetében a friss fogyasztási időszak jelenleg 7-8 hét a világban szinte mindenfelé, a meggynél egyelőre ennél rövidebb időszakról lehet beszélni, amit még lehet nyújtani. A marketing szerepe nagyon nagy: egyrészt messze nem kellő mértékben közismert a meggy kiváló táplálkozás-élettani hatása, másrészt sok olyan hely van a világon, ahol „azt se tudják, mi az a meggy”, azaz vannak még megnyerendő új piacok. A friss gyümölcs piaci jelenlétét viszont legföljebb néhány héttel lehet kitolni jó tárolási eljárásokkal, ahol a fő cél a termés – szedéskori legjobb – minőségének megőrzése. A cseresznyére kidolgozott szabályozott légterű tárolási eljárások a meggyre is alkalmazhatók, ahol tekintetbe kell venni, hogy a szár nélküli tárolásnál az apadási veszteség kisebb, a romlási viszont valamivel, de nem számottevően magasabb. Hatalmas, nagyságrendi viszont a különbség a szabályozott és a normál légtéren tárolt gyümölcsök apadási veszteségében és a romlás mértékében – az előbbinél csak néhány százalékról lehet beszélni még hat hét után is, az utóbbinál viszont legalább 10% fölöttiről. Egyértelmű különbség volt a kezelt és nem kezelt gyümölcs pultin tarthatóságában is – kezelés nélkül már két nap után nagyon komoly romlási folyamatok indulnak be a pulton tartott, nem hűtött árunál, míg a kezeltnél ugyanezt a szintet csak 6-8 nap után éri el a gyümölcs.
Andor Domokos (NAIK GyKI) a Kurtán Sándorral közös kutatási témáját, a nagyüzemi gyümölcstermesztés gépesítésének magyarországi történetét mutatta be, illetve azt a kiadványt ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, ami fél évszázad (1950-2000) kertészeti gépesítésének fejlődését fogja össze több, mint félezer fénykép tükrében. A mű hamarosan hozzáférhetővé válik a NAIK honlapján, ahol bárki olvashatja majd.
Végh László termelőként az általuk beállított cseresznye fajtakísérlet eredményeit mutatta be, az ültetvényt magát 2000-ben telepítették Méhteleken, homokos vályog talajon 20 hektáron. Téli-tavaszi fagykár nem jellemző a területre, jégesőt ritkán kapnak. Kétféle térállással, gyepesített sorközzel dolgoznak, ez utóbbi javítja az állományok fagytűrését (magasan hagyott gyeppel) és kedvezőbb mikroklímát biztosít virágzáskor – hátránya, hogy a kószapocok hamarabb beköltözik a területre. Az öntözés elengedhetetlen, mikroszórófejes rendszerrel dolgoznak, ami fagyvédelemre (+2°C-nál indítják a rendszert, tavaly -2,6°C-nál sem volt fagykáruk) és tápoldatozásra is használható, Mivel nem találtak vállalkozó kedvű méhészt, aki virágzáskor meglátogatja őket, saját méhcsaládokat állítottak be a gyümölcsösbe 5 család/ha sűrűséggel – amióta a méhek itt vannak, a termékenyülés 90% fölötti. Tapasztalataik szerint az öntözés jelentette párásító hatásnak köszönhetően a méhek sokkal nagyobb kedvvel dolgoznak, még késő délután is megfigyelhető a hordás. A termesztett fajták sora a koraiaktól (május közepei szedés) a középkoraikig tart, tapasztalataik szerint a ’Carmen’ után érőkkel már nem érdemes foglalkozni, mert az ár komoly esést mutat. A ’Bigarreau Burlat’ és a ’Valerij Cskalov’ adják a legnagyobb hányadát az árulapnak, a többi, általuk termesztett fajta érdi nemesítésű. Egyenletes vízellátás esetén szerintük a repedésre való hajlandóság nem jelentős (de egy-egy extrém eső ezt természetesen befolyásolja), a szedés több menetes kézi, 4-5 fős szedőbrigádokat alkalmaznak, teljesítmény-bérrel dolgoznak, a leszedett áru pedig a fa alá kerül, onnan 10-11 órától szállítják el.
Minden ládába bele kerül a szedőbrigád azonosítója és megtörténik a ládák tömegre történő egalizálása is. Az árut főleg Lengyelországba és Romániába szállítják, állandó partnerekkel dolgoznak, rendelésre szednek előzetes beosztás alapján, de mivel egyelőre senkinek nem tudnak eleget szállítani, abban gondolkoznak, hogy környékbeli termelőkkel összefogva próbálják az igényeket kielégíteni.
Dr. Somogyi Norbert, NAIK
