Tizenöt évvel ezelőtt, a tél közepén Cathie Martin türelmetlenül várta, hogy megérjenek a paradicsomai. A John Innes Centre botanikusa már tudta, mi fog történni: a paradicsomok zöld héja csodálatos lilává fog változni. Martin kicserélt néhány gént, hogy megnövelje a zöldségek antocián-tartalmát – ugyanazokat az élénk antioxidánsokat, amelyek az áfonya és a szeder gazdag színét adják.
– Tudtam, hogy működni fog – mondta Martin. – Már amennyire minden tudós tudja, hogy olyasmit csinál, ami működni fog. Nagyon lassan ment, és sokáig tartott, de végül láthattuk ezt a halovány bíborszínt, amit elterveztünk. Nagyszerű érzés volt.
Most, feltéve, hogy az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma az elkövetkező hetekben jóváhagyja az értékesítésüket, Martin paradicsomai első ízben válhatnak elérhetővé – magként, amit magunk is elültethetünk, vagy gyümölcsként, amit a boltokban megvásárolhatunk. De mindez egyben jelentős pillanat arra nézve is, hogy megváltoztassuk a géntechnológiával módosított élelmiszerekről (GMO) alkotott képünket és ne pusztán a nagy mezőgazdasági vállalatok költségcsökkentésének eszközeként, hanem egy olyan lehetőségként gondoljunk rájuk, amely során egy természet adta tárgyat használhatunk és fejleszthetünk, akárcsak egy okostelefont vagy egy pár tornacipőt.
Bármely paradicsomfajta átalakítható, ráadásul a lila íze pontosan ugyanolyan, mint a kiindulási fajtáé, mivel az antociánok íztelenek. Martin kutatásai azonban két másik érdekes dologra is rámutattak. Az ő lila paradicsomjai – nem összetévesztendő a sötét fajtákkal, például a fekete cseresznyeparadicsommal – nagyjából kétszer annyi ideig maradnak frissek a polcon, mint a hagyományos paradicsomok. Azok az egerek pedig, amelyek a lila paradicsomot fogyasztották, 30%-kal tovább éltek, mint azok, amelyek a hagyományos piros fajtát ették.
Egy embernek naponta két lila paradicsomot kellene, hogy egyen ahhoz, hogy hasonló mértékű előnyökhöz jusson, de Martin úgy véli, hogy ez sokkal könnyebben kivitelezhető, mint a napi két marék áfonya elfogyasztása. Ez azért van, mert az áfonya drága és erősen szezonális gyümölcs, míg az ő paradicsomjaiból akár tésztát vagy pizzaszószt is lehet főzni.
