A víz létfontosságú a szarvasmarhák számára, így az azzal való spórolás hamar negatív hatással lehet az állatok teljesítményére és egészségére.
A modern szarvasmarhatartásban nagyon sok mindent optimalizálnak: a boxokat, az istálló klímáját, a fényviszonyokat, a járófelületeket és természetesen a takarmányadagot. Ám a vízellátásról valamiért még mindig kevés szó esik.
Pedig víz nélkül nincs élet. A víz minden szervezet egészségének megőrzéséhez elengedhetetlen, így e marginálisnak tűnő téma az egyik legfontosabb szerepet játssza az állatok jóléte szempontjából.
Vízfogyasztás: az élősúly és a tejhozam 10 százaléka
A tehenek naponta 10-15 alkalommal isznak, minden alkalommal körülbelül tíz litert. Az elfogyasztott vízmennyiség az állat élősúlyának, valamint a tejhozamának körülbelül tíz százaléka. Egy liter tejhez körülbelül négy-öt liter víz szükséges.
A szarvasmarhák vízfelvétele nyáron jelentősen megnő
Természetesen a környezeti hőmérséklet is jelentősen befolyásolja, hogy a tehenek mennyi vizet akarnak inni. Nyáron a vízfelvétel jelentősen megnő, ezért a legjobb minőségű víznek éjjel-nappal az állatok rendelkezésére kell állnia.
A szakemberek tudják, hogy számos jelenség közvetlenül vagy közvetve összefügg a vízfelvétellel:
- csökkent hőtűrés,
- az átlagostól eltérő, szilárdabb ürülék,
- csökkent vizelet,
- korlátozott takarmányfelvétel,
- a tejhozam csökkenése,
- szélsőséges esetekben anyagcserezavarok (acidózis) és termékenységi problémák.
Tejelő szarvasmarhák: kevesebb víz kevesebb tejet eredményez
Ennek oka, hogy a „víztakarékos üzemmódot” a tehén automatikusan aktiválja, amikor szomjas, azaz a víztakarékos antidiuretikus hormon (ADH) elfoglalja az oxitocin hormon receptorait. Ez egyrészt a szomjúság csökkenését eredményezi, másrészt azonban gátolja a méhösszehúzódásokat és a tejhozam jelentős csökkenéséhez vezet.
A tehenek érzékenyek a vízminőségre
Ha a tehenek ivási szokásait figyeljük, érdekes megállapításokat tehetünk. Sok állat, ha teheti, csak ott iszik, ahol a legfrissebb a víz. A tehenek jóval előbb megérzik a szennyeződések szagát, mint mi, emberek.
Az istállóban lévő baktériumok, algák vagy rothasztó anyagok a vízfelvétel csökkenését eredményezik. Emellett a szennyezett víz gyakran csökkenti a szervezet saját védekezőképességét és gyengíti az immunrendszert.
Különös figyelmet kell fordítani az itatóvályú higiéniájára
Már a híres francia kémikus, Louis Pasteur is feltételezte, hogy a kórokozók 90 %-a a vízzel kerül a szervezetbe. Az itatókat rendszeresen, lehetőleg naponta tisztítani érdemes. A tisztítási munkákat ideálisan a napi állatellenőrzéssel egyszerre kellene rutinszerűen elvégezni.
A szükséges higiénia megőrzése azonban a gyakorlatban a jelenleg forgalomban lévő itatók 80 százaléka esetén nem megoldható, mert a tisztítása túl bonyolult.
Rendszeresen tisztítsa meg a vízvezetékeket!
Érdemes a csőrendszert is alaposan szemügyre venni. Szükség esetén kicserélni a régi csöveket, vagy legalábbis rendszeres időközönként megtisztítani a legrejtettebb zugokig. Ezek ugyanis gyorsan a baktériumok táptalajává válhatnak, amelyek gyorsan elterjedhetnek az egész rendszerben.
Az itatók szerepe
Ahhoz, hogy a szarvasmarhák valóban ki tudják elégíteni napi vízszükségletüket, a rendelkezésre álló itatók száma és azok elhelyezkedése sem elhanyagolható. Különös figyelmet kell fordítani az itatók átjárhatóságára (30 liter/perc). A legjobb itatószelep is haszontalan, ha a cső túl szűk vagy eltömődött.
Az ivóvízhigiénia egészségesebb állatokat biztosít
A tiszta ivóvíz fontos alapja lehet az antibiotikum-használat csökkentésének az állattartásban, hiszen az állatok egészségét jelentősen befolyásolja az általuk elfogyasztott víz minősége.
De hogyan fertőtlenítik megfelelően a vízvezetékeket? Általában termikus, fizikai, mechanikus, műszaki és kémiai módszerek állnak rendelkezésre, amelyeket a modern tejtermelésben már egyre gyakrabban alkalmaznak.
A víz kezelése
Az ivóvíz kezelésére klór, klór-dioxid, nátrium-hipoklorit és ózon használható. A klór még mindig bevált anyag a víz fertőtlenítésére, ám erősen pH-függő és bizonyos anyagokat megtámadhat. A klór-dioxid kevésbé pH-függő és kevésbé maró hatású, meg kell azonban jegyezni, hogy a klór-dioxid hatását befolyásolja a maró hatású szerves anyagok, illetve vas- és mangánionok jelenléte.
Az ivóvíz fertőtlenítéséhez használt vegyület kiválasztásakor fontos szempont a víz minősége és a tervezett felhasználás.
Lényeges, hogy tisztában legyünk a gazdaság helyzetével és az egyéni ivóvízgazdálkodás részeként fogalmazzuk meg a célt. Az intézkedéseket a körülményekhez igazítsuk, figyeljük az eredményeket és szükség esetén változtassunk.
