2021-ben csak a tejhasznú tehenészet és sertéstenyészet közel 30 milliárd forint nemzetgazdasági veszteséget eredményezett, és ezekben a számokban még nincs benne a befektetett eszközök megtérülése, a gazdálkodók profitja, ez pusztán a működési veszteség, amit a magyar állam, tehát mindannyian finanszírozunk.
A hazai hús- és tejipar hosszú évek óta stabilan és masszívan veszteséges, mégis hozzájuk kerül a az agrár- és vidékfejlesztési támogatások jelentős része. A jóval kisebb állami támogatásokból működő gyümölcs- és zöldségtermesztés, zöldséghajtatás már most értékteremtőbb és profitábilisabb szektor, mint a javakat felélő és a klímaváltozást is fokozó állattartás, úgy, hogy előbbieket a legmagasabb, 27%-os áfakulcs sújtja, szemben az 5%-os tej és sertéshús áfájával.
Nemcsak, hogy itthon lejt a pálya az állati eredetű termékek felé, de a tej- és sertéshúsexport támogatásával gyakorlatilag a magyar adófizetők finanszírozzák a külföld fogyasztását is. Át kell alakítanunk az agrártámogatási rendszert, mert a növényi termékpályák fejlesztése, fejlődésének támogatása sokkal több nemzetgazdasági előnnyel jár, így kedvezőbb volna mindannyiunk számára.
Fejenként bő 100 ezer forint
2022-ben 1008,7 milliárd Ft-ot, vagyis fejenként több mint 100 ezer Ft-ot fizetett ki a magyar állam agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra. E hatalmas pénzmennyiséget a lehető legjobban, a legtöbb értéket teremtve kellene felhasználni, minél inkább előtérbe helyezve a fenntarthatóságot. Azonban éppen ennek az ellentéte tapasztalható:
a támogatások jelentős része az egyébként veszteségesen működő állati eredetű termékekhez és termékpályákhoz kerül, míg a zöldségek és gyümölcsök, illetve a növényi eredetű élelmiszerek támogatási intenzitása lényegesen alacsonyabb.
Ez igaz nemzetközi szinten is, de hazánkban is azt látjuk az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) Pénzügyi Hírlevelei alapján, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatások közel 20%-át az állattenyésztők kapják, miközben a kertészetek mindössze 5–6%-os arányban részesülnek belőle.
Ehhez ráadásul még hozzá kell tenni, hogy a támogatások több mint 40%-át kapó szántóföldi növénytermesztés jelentős részben takarmányokat termel az állatok számára, tehát az ezen az ágon adott támogatások is közvetve az állattenyésztést segítik.
A kép azonban még borúsabb, ha megnézzük az egyes ágazatok költség- és jövedelemviszonyait az AKI Tesztüzemi Információs Rendszer (FADN) adatai alapján. Az FADN egy reprezentatív adatgyűjtésen alapul, és a hazai mezőgazdaság 95–97%-áról ad átfogó és megbízható képet. Az adatgyűjtés alapján részletesen látszik, hogy a gazdaságok jövedelmei milyen forrásokból származnak, illetve hogyan alakulnak költségeik.
Az adatok alapján megvizsgálható, hogy a különböző gazdaságok mennyire nyereségesek, illetve az állami támogatások a nyereség mekkora részét teszik ki. Ha az üzemi eredményből (ami lényegében az összes bevétel és költség különbsége) levonjuk az állami támogatásokat, akkor megkapjuk, hogy állami támogatások nélkül mennyire lennének nyereségesek a különböző ágazatok. Az FADN adatok alapján ez 2007 és 2021 között minden évre kiszámítható, az eredmény pedig elég meglepő.
Agrártámogatások nélküli üzemi eredmény (ezer forint/számosállat)
Ahogy az a fenti ábrán is látható, az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok közül a sertéstenyésztők, a tejelő és húsmarhatartó gazdaságok szinte mindegyik évben masszív veszteségeket szenvedtek el.
Tehát nemcsak ezen gazdaságok teljes profitját finanszírozta az állam, hanem még a veszteségeiket is meg kellett térítenie.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján kb. 278 ezer tejhasznú tehén volt Magyarországon 2021-ben, tehát ez kb. 5,5 milliárd Ft nemzetgazdasági veszteséget eredményezett. A sertéstenyésztés esetén ez a szám kb. 22,9 milliárd Ft volt 2021-ben. És ezekben a számokban még nincs benne a befektetett eszközök megtérülése, a gazdálkodók profitja, ez pusztán a működési veszteség.
Az adatok azt mutatják, hogy nemzetgazdasági szinten valójában az állattenyésztés nem értéket teremt, hanem feléli a javakat.
Miért nem fektetünk abba, ami több gazdasági értéket is teremt?
A magyar állam mégis évente tízmilliárd forintokkal finanszírozza ezeket az ágazatokat, amelyek ráadásul jelentős mértékben felelősek a klímaváltozásért is.
Agrártámogatások nélküli üzemi eredmény (ezer forint/hektár)
Másik oldalról nézve pedig az látható, hogy a gyümölcs- és zöldségtermesztés, zöldséghajtatás egy jellemzően profitábilis ágazat állami támogatások nélkül is.
Ezek fejlesztése, bővítése tehát nemzetgazdaságilag sokkal több értéket tud teremteni.
A helyzetet ráadásul három tényező még tovább rontja. Egyrészt, a tej és a sertéshús áfaszintje a lehető legalacsonyabb (5%), míg a zöldségeké és gyümölcsöké a lehető legmagasabb (27%) Magyarországon.
Másrészt, állami támogatásokból rendszeresek a fogyasztásösztönző marketingkampányok a tej- és hústermékek vonatkozásában. A támogatások, a kedvező áfaszint és a reklámkampányok azt eredményezik, hogy torzul a versenysemlegesség, nem egyenlők a versenyfeltételek különböző, egymást helyettesíteni képes termékek (pl. tej és növényi italok) között, és a pálya a veszteségesen működő állati eredetű termékek felé lejt.
Harmadrészt, szintén vannak olyan állami támogatások, amelyek ezen veszteséges ágazatok exportképességének növelését célozzák. Ez azt jelenti, hogy
a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből támogatja azt, hogy a más országokban élők olcsóbban juthassanak hozzá e termékekhez, lényegében részben a magyar emberek finanszírozzák a külföldiek fogyasztását.
És minél nagyobb a tej és a sertéshús exportja, annál inkább igaz ez. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) 2020-as adatai alapján hazánk egy főre vetítve több húst termelt, mint az összes szomszédos ország, vagy mint Franciaország és Németország, azaz sokat termelünk egy veszteséges termékből.
Át kell alakítanunk az agrártámogatásokat, mert jelenleg gazdaságilag és környezetileg is fenntarthatatlanok
A támogatások e rendszerével közgazdaságilag három alapvető probléma van. Elsőként, az államnak nem feladata magánvállalkozások veszteségeinek finanszírozása. Ha ez így lenne, akkor nem lenne gazdasági növekedés és jólét, hiszen bárki kérhetné az államtól, hogy ha többet költött, mint a bevétele volt, az állam pótolja ki a különbséget. Ez pedig nem ösztönözne senkit sem innovációra, fejlesztésre, kemény munkára, az állami transzfereket várná mindenki.
Másodikként, az állam működésének semlegesnek kellene lennie, nem preferálhat egy terméket egy másikkal szemben. Nem az állam feladata, hogy kiválassza, melyik élelmiszer lesz sikeres és melyik nem. Ha ez így lenne, az szintén nem ösztönözne senkit sem innovációra, fejlesztésre, kemény munkára, hiszen nem ez hozná meg a sikert, hanem az állami akarat.
Végezetül, a magyar állam csökkenthetné az állampolgáraira nehezedő adóterheket, ha a piacra bízná az egyes iparágak működését és finanszírozását. Ez különösen igaz, amikor az exportképesség fejlesztéséről beszélünk. A növényi termékpályák fejlesztése, fejlődésének támogatása sokkal több nemzetgazdasági előnnyel jár, így kedvezőbb mindannyiunk számára is.
Összegezve tehát az látható, hogy az agrártámogatások átalakítására van szükség. Ez azon ritka esetek egyike, amikor a gazdaság, a társadalom és a klímavédelem érdekei egybeesnek. Ez viszonylag ritka, érdemes volna élni vele.
(Vezérkép: WalterBieck/Pixabay)
