A magyar mezőgazdaság sorsa jelenleg nem a hozamközpontú táblázatokban, hanem a kiszáradó, megroppant szerkezetű talajokban dől el. Miközben egyre sűrűbbek a termelői panaszok az aszálykárok miatt, a valódi válaszokat kevesen keresik a probléma gyökerénél: a talajok vízháztartásának évtizedes romlásában. Magyarország termőföldjei ma már nemcsak a klímaváltozás miatt száradnak ki, hanem mert rosszul bánunk velük. Egészen pontosan: agyonműveljük őket, miközben elfelejtettük, hogyan kellene gondozni egy élő rendszert.
A 2022-es extrém aszály rávilágított arra, hogy a hagyományos művelési rendszerek egyszerűen nem bírják a mostani szélsőséges időjárási viszonyokat. Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerint az elmúlt 120 év legszárazabb nyara volt 2022-ben, a talaj felső 20 cm-es rétege már májusban országos szinten 50% alá csökkent nedvességtartalomban, augusztusra ez sok helyen elérte a 10% alatti szintet is (Országos Meteorológiai Szolgálat, 2022).
Ennek megfelelően a kukorica termésátlag 3,5 tonnára zuhant a 10 éves átlag 6,5 tonnájáról (Agrárközgazdasági Intézet, 2023). A 2025-ös év első fele is hasonlóan alakul a csapadékösszegeket nézve, és jelenleg a 2022-es aszály közelében vagyunk. A met.hu adatai alapján szinte minden évben negatív csúcsokat döntünk az 1991-2020 közötti időszakhoz képest.
De ki mondta, hogy minden összeomlik, ha nem szántunk?
Nos, a gyakorlatban azokon a területeken, ahol a termelők forgatás nélküli gazdálkodást folytattak, a hozamcsökkenés gyakran csak 10-20%-os volt, nem 50-60%-os. Eközben a hagyományos művelés, különösen a rendszeres mélyszántás, kimutathatóan rontja a talaj vízháztartását: a Copernicus SOIL kutatások és az LUCAS-adatbázis alapján a mélyszántás és a tömörítő géphasználat akár 20-30%-kal is csökkentheti a talaj vízmegtartó képességét 5 év alatt, különösen kötött talajokon és alacsony szervesanyag-tartalom mellett (Ballabio et al., 2019; Panagos et al., 2016). Ez nemcsak a vízveszteség miatt problémás, hanem mert rontja a növények aszálytűrését is. Még mindig kétséges, melyik a „józan” megközelítés?
Itt érkezik a képbe a regeneratív mezőgazdaság.
Ez nem holmi hippi-ideológia vagy elvont ökológiai luxus. Ez túlélési stratégia. Míg a konvencionális gazdálkodás szánt, vegyszerez és fárasztja a talajt, a regeneratív szemlélet dolgozni hagyja azt. A no-till technológia – azaz a szántás elhagyása – a talajszerkezetet megóvja, a talajéletet serkenti és a vízmegőrző képességet drámaian javítja. Az USDA kutatásai szerint a no-till rendszerben művelt talajok vízmegtartó kapacitása 15-25%-kal magasabb, mint a hagyományos szántott rendszereké (Blanco-Canqui, Claassen & Presley, 2015). Természetesen a no-till nem zárja ki az okszerű, szükséges növényvédelmi beavatkozásokat, amelyeket jóval hatékonyabbá tesz a precíziós technológiák alkalmazása.
És nem csak a vízről van szó.
A szervesanyag-tartalom, a mikrobiális aktivitás, a karbonmegkötő képesség – mind javulnak, ha a talajt békén hagyjuk, de legalábbis a szükséges minimumra csökkentjük a bolygatást. Gondoljunk csak arra, hogy egy nagyobb aszályban, hogyan néz ki a tábla széli műveletlen vegetáció a kultúrnövényekkel szemben. Francia kutatások szerint egy átállás után 3-5 éven belül megindul a szervesanyag-tartalom látványos növekedése, ami egyben nagyobb vízkapacitást is jelent (INRAE, 2021).
Ehhez képest Magyarországon a mezőgazdasági támogatási rendszer még mindig jobbára a konvencionális módszerek mentén osztja a pénzeket. A KAP új ciklusában ugyan megjelentek zöld komponensek, de ezek sokszor formaiak, alig kapcsolódnak valódi szerkezetváltáshoz. A regeneratív gazdálkodás és a no-till technológia külön támogatása pedig gyakorlatilag nem létezik, néhány piaci alapú programtól eltekintve. Az USA-ban ezzel szemben az NRCS pénzügyi ösztönzőkkel és szakmai tanácsadással is segíti az átállást (USDA-NRCS, n.d.). Franciaországban a „4 per 1000” programban a humusztartalom növelését szolgáló gyakorlatokat nemcsak elismerik, hanem konkrétan díjazzák („4 per 1000” Initiative, n.d.).
Miért nem tesszük ugyanezt idehaza?
Talán mert a döntéshozatal túl régóta egy szűk szemlélet foglya. A hazai agrárpolitika gyakran inkább a rövidtávú hozamokat hajszolja, mintsem hogy hosszútávon biztosítsa a talajállapot fenntarthatóságát. Hiányzik egy központi, átfogó stratégia, amely felismeri, hogy a talaj nem egyszerű termőközeg, hanem a mezőgazdaság élő fundamentuma. És ha ez egyszer tönkremegy, szinte lehetetlen pótolni.
Nem arról van szó, hogy minden gazdának holnap reggel le kell állnia a szántással. De ha nem indul el egy átfogó edukációs és támogatási program, akkor a magyar mezőgazdaság szép lassan belefullad saját konzervativizmusába. Mert miközben egymást érik a traktorok a táblákon, a talaj valójában szenved. És vele együtt mi is és a jövő gazdálkodói, fogyasztói is.
Miközben évek óta zajlik a vita az öntözés fejlesztéséről, nem esik elég szó arról, hogyan lehetne a talajban tartani a vizet. Pedig az elpárolgott víz már nem segít a növényen. A regeneratív rendszer nem helyettesíti az öntözést, de időt ad, pufferel, csillapítja a szélsőségeket. Ez pénzzé konvertálható stabilitás.
A jelenlegi rendszer buktatóit nemcsak ökológiai érvek, hanem közgazdasági számok is alátámasztják. Egy hazai kutatás szerint a no-till rendszerben működő gazdaságok üzemanyag-felhasználása 28%-kal alacsonyabb volt, márpedig ez az inputköltségek egyik legnagyobb tétele (Szent István Egyetem, 2022). Emellett a kevesebb géphasználat kevesebb talajtömörödést is jelent, így hosszabb távon a terméspotenciál is nő. Szintén a SZIE egyik kutatása kimutatta, hogy a 10 tonnánál nehezebb traktorokkal rendszeresen művelt táblákon 22-37%-kal alacsonyabb a talaj mélyebb rétegeinek vízvisszatartó képessége, szemben a könnyű gépekkel vagy állandó nyomsávos technológiával kezelt parcellákkal.
A termelői tapasztalatok szerint a no-till módszerrel művelt táblák nemcsak a hozamokat stabilizálják, hanem a talajállapot javulásával hosszúbb távon csökkentik az inputigényt is.
És hogy mit lehetne tenni?
A megoldások nem a sci-fi kategóriájába tartoznak:
– A regeneratív mezőgazdaság kiemelt támogatásának bevezetése a nemzeti KAP stratégiában, konkrét célokkal és költségvetéssel.
– Regionális talaj–víz monitoring rendszer kialakítása, amely segít mérni és értékelni a beavatkozások hatását.
– Termelői szaktanácsadási hálózat fejlesztése, amely a regeneratív módszerek bevezetésére koncentrál.
– Képzések, tanösvények, pilot programok erősítése, nemzetközi és hazai minták alapján.
A kormányzati szintű érdektelenség – vagy rosszabb esetben értetlenség – sajnos tovább hátráltatja a szükséges változást. Pedig a pénz rendelkezésre áll, az EU-s támogatási keretek nyitottak, de az akarat mintha elveszett volna a bürokrácia útvesztőiben. A tudás szintén megvan, hazai tanulmányok és gazdálkodók sora bizonyítja, hogy a rendszer működik, de mintha valaki félne attól, hogy ha egyszer elismerjük: másképp is lehet, akkor onnantól már nincs visszaút. Pedig nincs is.
A talaj romlása nem elméleti kérdés. Ez a mi kenyerünk, a jövő generációk élelmiszerbiztonsága. Itt az idő, hogy a döntéshozók ne csak a hozamokat, hanem a rendszert is lássák.
A változás fájdalmas lesz? Igen. De az “így szoktuk” ára még súlyosabb. A talajok pusztulása nem áll meg, csak mert mi nem veszünk róla tudomást. Vagy lépünk, vagy kiszáradunk. Mert talaj nélkül nincs termelés, és víz nélkül nincs jövő.
Irodalomjegyzék
- Agrárközgazdasági Intézet. (2023). Kukoricatermés-átlagok Magyarországon – 10 éves összevetés. Budapest: AKI. https://www.aki.gov.hu
- Ballabio, C., Lugato, E., Fernández-Ugalde, O., Orgiazzi, A., Jones, A., Borrelli, P., & Montanarella, L. (2019). Mapping topsoil physical properties at European scale using the LUCAS database. Geoderma, 361, 114010. https://doi.org/10.1016/j.geoderma.2019.114010
- Blanco-Canqui, H., Claassen, M. M., & Presley, D. R. (2015). No-till and conservation agriculture practices in dryland farming: A review of impacts on soil physical properties. Soil Science Society of America Journal, 79(1), 1–14. https://doi.org/10.2136/sssaj2014.08.0332
- Institut National de Recherche pour l’Agriculture, l’Alimentation et l’Environnement (INRAE). (2021). Soil organic matter improvement under conservation practices: A French long-term study overview. Paris: INRAE Publications. https://www.inrae.fr
- MADARÁSZ, B., JAKAB, G., SZALAI, Z., JUHOS, K., KOTROCZÓ, ZS., TÓTH, A., & LADÁNYI, M. (2021). Long-term effects of conservation tillage on soil erosion in Central Europe: A random forest-based approach. Soil and Tillage Research, 209, 104959. https://doi.org/10.1016/j.still.2021.104959
- Országos Meteorológiai Szolgálat. (2022). A 2022-es év időjárási összefoglalója. Budapest: OMSZ. https://www.met.hu
- Panagos, P., Ballabio, C., Borrelli, P., Meusburger, K., Klik, A., Rousseva, S., … & Montanarella, L. (2016). Soil erodibility in Europe: A high-resolution dataset based on LUCAS. Science of the Total Environment, 479–480, 189–200. https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2014.02.010
- Szent István Egyetem (SZIE). (2022). A forgatás nélküli gazdálkodás energiahatékonysági vizsgálata hazai környezetben. Gödöllő: Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar. (Ma: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem – MATE)
- United States Department of Agriculture – Natural Resources Conservation Service. (n.d.). No-Till Farming Benefits. https://www.nrcs.usda.gov
- „4 per 1000” Initiative. (n.d.). Soils for food security and climate. https://4p1000.org
Kiemelt kép: Pixabay.
