Gyümölcseink ellensége: lehetőségek a pettyesszárnyú muslica károsításának megelőzésére
A foltosszárnyú vagy más néven pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) körülbelül egy évtizeddel ezelőtt Európa és Amerika gyümölcsültetvényeinek is jelentős kártevőjévé vált. Hazánkban 2013-ban bizonyították először a jelenlétét az eredetileg Ázsiában őshonos kártevőnek.
Jelentős gazdasági kárt képes okozni számos termesztett növényen, illetve gazdanövénye lehet több vadon termő gyümölcsfaj is. Főként a vékony héjú bogyósgyümölcs fajok érintettek károsítása szempontjából, de a csonthéjas gyümölcsfajokon, szőlőn és fügén is megtalálhatók egyedei.
A pettyesszárnyú muslica a színesedő, érőfélben lévő és érett gyümölcsöket részesíti előnyben tojásrakás céljából. A fő kártételt a tojásból kikelő, fehér színű, pár milliméteres nagyságú nyüvei okozzák, melyek felélik a gyümölcsöket, azok gyors töppedését, ezáltal rothadását okozva.
A sebzések kialakulása révén gyakorta jelennek meg a terméseken másodlagos kórokozók is, tovább rontva ezzel a gyümölcsök minőségét.
Az invazív muslicafaj elleni védekezés nehéz feladatnak tekinthető több szempontból is. Egyrészt károsítása a szürethez közeli időpontra tehető, emellett pedig meglehetősen széles tápnövény körrel rendelkezik, gyors a szaporodási képessége, így számos nemzedéke tovább nehezíti a gyümölcsök épségének védelmét.
Kémiai védekezés
Az ültetvényekben megjelenő kártevők ellen legtöbbször kémiai védekezést alkalmazunk, mely a pettyesszárnyú muslica esetében is használatos, viszont a szüret közelsége miatt az élelmezés-egészségügyi várakozási idők betartására nagy gondot kell fordítani.
A kártevő elleni permetezést a kifejlett alakok ellen irányítjuk, melyek megjelenése, így a kezelés megkezdésének ideje csalogató eleggyel (1,5 dl vörösbor + 1,5 dl almaecet) ellátott varsás csapdával jól meghatározható.
A rovarölő készítmények közül hazánkban három hatóanyag van engedélyezve a pettyesszárnyú muslica elleni védelemre: az acetamiprid, a lambda-cihalotrin és a spinozad.
A rovarölő készítmények kártevőre gyakorolt hatékonysága eltérőnek tekinthető, de ezt nemcsak hatóanyaguk, hanem a környezeti tényezők, a kártevő fejlettségi állapota és egyedszáma is befolyásolja.
A három hatóanyag közül az acetamiprid mérsékelt (40-60%), míg ezzel ellentétben a lambda-cihalotrin és a spinozad kiváló (80% feletti) hatékonyságát bizonyították a kifejlett muslicával szemben, mely eredményt több kutatás is alátámaszt.
Utóbbi két hatóanyag esetében 14 nappal a permetezés után is kimutatták a gyümölcsökön a védő hatásukat, míg az acetamiprid hatóanyag egy hétig tartó hatásáról számoltak be.
Biológiai védekezés
A foltosszárnyú muslica globális invázióját követően számos kutatás született a kártevő természetes ellenségeiről, így a biológiai védekezés lehetőségeiről. A kutatások keretein belül a foltosszárnyú muslicának számos természetes ellenségét leírták (parazitoid, ragadozó és kompetitor fajok, kórokozók) és ezek hatékonyságát is értékelték.
E fajok közül főként a parazitodok gyakorolják a legnagyobb hatást a kártevőre, melyek közül leginkább három generalista faj (Pachycrepoideus vindemmiae, Trichopria drosophilae, Trichopria anastrephae) tekinthető jelentős ellenségének, hiszen bábjaiknak parazitoidjaként eredményesen csökkentik a muslicák egyedszámát.
A T. drosophilae fürkészdarázst olaszországi cseresznyeültetvényekben már évek óta alkalmazzák a pettyesszárnyú muslica elleni védekezésben. A fürkészdarázs faj világszerte elterjedtnek tekinthető, ezzel együtt több, a Drosophila nemzetségbe tartozó muslicafaj parazitoidja.
Az újonnan megjelent foltosszárnyú muslicát is hamar megtalálták nőstényei, melyek tojásrakási céllal egyenként akár száz bábot is képesek felkeresni. A fürkészdarazsakat évente kétszer helyezik ki az ültetvény környezetében található területek növényzetére, ezzel ugyanis elegendő ideje van felszaporodni addig, amíg a kártevő az ültetvényben meg nem jelenik.
Fizikai gátláson alapuló védekezés
A fizikai gátláson alapuló védekezési módok napjainkban is használatosak a gyümölcsültetvényekben. A fák fölé kihúzott jégvédő háló, vagy az eső elleni fóliatakarás régóta használatos eljárásnak számít. Emellett növényvédelmi vonatkozásban is egyre nagyobb szerepet kap a különböző takarások használata, főként a kártevők megtelepedésének megakadályozásában.
A foltosszárnyú muslica megtelepedésének gátlására a gyümölcsültetvényekben többféle lyukmérettel rendelkező hálót kipróbáltak már. A kísérletekben teljes mértékben hálóval letakart áfonya-, cseresznye- és málnaültetvények szerepeltek, melyek takarása minden esetben eredményesnek bizonyult a kártevő ellen, a kontroll és a kémiai módszerekkel védett ültetvényhez képest.
A háló lyukméretét illetően leginkább a 0,5×0,8 mm-es szolgáltat megfelelő védelmet, mellyel szemben támasztott további követelmény a tartósság, erősebben szőtt háló megléte. A nagy beruházási költség ugyanis csak a hosszabb élettartamú, éveken át felhasználható háló vásárlásával térülhet meg.
dr. Csorba Virág
növényorvos
