Bemutatná az Ön által irányított Natur Gold Global GmbH vállalatcsoport működését?

1987 óta foglalkozom az ősi gabonákkal, így érthető, hogy cégünk termeltetési tevékenysége jellemzően ezekre koncentrálódik, mely pedig nem más, mint a tönköly, az alakor és a tönke. Jellemzően feldolgozott, hántolt formában értékesítjük őket. A hántolás komoly szakértelmet kívánó művelet, így hozzáadott értéke is igen nagy. Abod-Királykúton található üzemünkben végezzük az ősi gabonák hántolását, tisztítását, illetve igény szerint koptatását. Hűthető tároló silóinkban biztosítjuk az ökológiai státuszú áruk egyenletes, malom- és sütőipari minőségét. A termeltetést sokéves partneri kapcsolatok alapján, a termelőkkel szorosan együttműködve, szaktanácsadással, illetve igény szerint finanszírozással kiegészítve végezzük. Magyarország egész területén termeltetünk, de jelen vagyunk Horvátországban egy jelentősebb, Romániában pedig egy kisebb mértékben. Rendszeresen részt veszünk fajtakísérletekben, különböző termesztési adottságú területeken és agrotechnológiai viszonyok között vizsgáljuk a hozam alakulását, valamint a beltartalmi és minőségi paramétereket.

A cég szoros együttműködést alakított ki a MTA Martonvásári Gabonakutató Intézetével. A társaság a Biokontroll Hungária Kft. által minősített ökológiai vállalkozás. Összefoglalva mindezt kijelenthetem, hogy a Natur Gold Global Kft., az ősi gabonák ökológiai termeltetésében a legnagyobb magyarországi szereplő, és EU-relációban is jelentős piaci tényezőnek számít.  

Miben látja a legfőbb okát annak, hogy az egykori kis vállalkozás ma már jelentős piaci tényező az Európa Unión belül is?

Az éves bevételeinket folyamosan visszaforgattuk a vállalkozásba, nem vettünk ki abból pénzt, így a kezdeti kicsi vállalkozásból mára egy 4 és fél milliárd árbevételű cégcsoport lett. Az volt kezdetektől a célkitűzésem, hogy megszüntessem az exportfüggőséget, ami jellemzi ezt a szektort.  A leányvállalatunk, a Natur Gold Hungária a termékeink hazai forgalmazója. A közelmúltban új termékeket dobtunk piacra, amelyekkel egyszerűbben, gyorsabban lehet dolgozni, ezek a termékek hamar kedveltté váltak a vásárlók körében.

Bár növekszik a fogyasztók tábora, ennek ellenére sokak számára nem ismertek ezek a gabonafélék. Összefoglalná röviden ezek jellegzetességeit?

Az Alakor a személyes kedvencem, így ezzel kezdem. Az Alakor a vad búza után az első, emberek által termesztett búzafajta. Ez igaz a tönkére és a tönkölyre is, de ezek később jelentek meg, mint az Alakor. Így leginkább erre igaz, hogy az emberi kéz nem módosította az eredeti tulajdonságait, szemben a mai –mondhatjuk úgy –, hogy ’túlnemesített’ búzafajtákkal. Ezek ugyanis elsősorban arra lettek kitenyésztve, hogy a sütőipar igényeinek minél inkább megfeleljenek. Ez azt jelenti, hogy könnyen feldolgozhatóak kell, hogy legyenek. Az ősi gabona táplálkozási értéke – és ezt számos kutatás támasztja alá – lényegesebben jobb, mint a korszerűbb társaiké.

A tönke a modern durumbúza nemesített őse. Az ebből készült lisztnek jellegzetes színe van, amely a magas karotin tartalmának tulajdonítható, az ételek, amelyekben felhasználják, jellegzetes aranysárga színűek. A szemcsés állag szintén meghatározó tulajdonsága, azt gondolom, hogy mindezeknek köszönhetően rövidesen a gasztronómia felkapott alapanyaga lesz.

A három gabonaféléből a legismertebb a tönköly, amely a modern búza pelyvás elődje. A szemek védettek a kártevőktől, gombáktól és egyéb környezeti hatásoktól. Egy ilyen nyár után, mint amit a hátunk mögött hagytunk, lényeges kiemelni, hogy mindhárom szárazságtűrő és igen erős gyomelnyomó képességgel rendelkezik, vegyszeres gyomirtást, növényvédelmet nem igényelnek. Ezekből a tulajdonságokból is kirajzolódik, hogy mind három jól beilleszthető az az ökogazdálkodásba.

A közelmúltban az ősi gabonák piaci helyzetéről adott elő…

A helyzetet Németország példáján keresztül szemléltettem. Itt a bio élelmiszerre költött összeg aránya, az összes élelmiszer kiadáshoz viszonyítva 2000 óta folyamatosan nőtt. Míg 2000-ben az élelmiszer kiadások 1,4 %-át tették ki a bio élelmiszerek, úgy 2021-ben ez már 6,8 % volt. Konkrétan ez 2000-ben 2,1 milliárd, 2021-ben már 15,9 milliárd Eurót jelentett. A bio élelmiszert vásárlók jellemzően magas jövedelemmel rendelkeznek és magasan képzettek, tudatosan táplálkoznak és érzékenyek a környezeti problémákra, azok etikai kérdéseire is. Az un. intenzív vásárlók elsősorban a bio szakkereskedelemben és az élelmiszer szakkereskedelemben vásárolnak, szeptikusak a diszkont áruházláncokkal szemben. Az alkalmi bio vásárlók, akik a német lakosság kb. 45 %-át teszik ki, 2007-ben az élelmiszerekre költött összegek 5-10 %-át költötték bio élelmiszerre. Ez a csoport leginkább az élelmiszerkereskedelmi boltokban és diszkont áruházláncokban vásárol. Jellemzően ők árérzékenyek, első körben azért vesznek bio-t mert ettől egészségtöbbletet várnak, másodlagosak a környezetvédelmi vagy etikai megfontolások. Az elmúlt 15 évben az intenzív vásárlói réteg nem változott lényegében, mivel egy meghatározott társadalmi csoportból tevődik össze – a magasan képzett és magas jövedelemmel rendelkező csoport feltehetően nem nagyobb ma, mint 2007-ben. Az alkalmi bio vásárlók vásárlási frekvenciája azonban jelentősen nőtt és ezért arányosan jóval többet költenek manapság bioélelmiszerekre, mint 2007-ben.

Mi ebből a konklúzió?

Az utóbbi 15 év drasztikus növekedése elsősorban egy széles társadalmi réteg fogyasztási szokásainak a változására vezethető vissza. Mivel az alkalmi bio vásárlók főbb jellemzője az árérzékenység, vagyis ott veszik a biot, ahol olcsóbb, így jelentős teret tudtak hódítani ezen piacon a diszkont áruházláncok. Ez pedig hatással van a magyar bio termelőkre is, hogy miért, arra rövidesen visszatérek. Előtte tekintsük át, hogy milyen hatása van a drasztikusan emelkedő megélhetési költségeknek a bio élelmiszerfogyasztásra. Egy ismert AMI felmérés szerint, a bio vásárlók 21 %-a nem érzékeny az emelkedő megélhetési költségekre és úgy nyilatkozik, hogy továbbra is megtartja fogyasztási szokásait, a többiek azonban különböző stratégiák mentén hozzák meg a döntéseiket.

Ismertetné ezeket?

Ezen vásárlók 24 %-a kevesebbet tesz a kosarába bizonyos termékekből, 27 %-a inkább diszkont áruházláncoknál vásárol, 39 %-a saját márkás termékeket helyezi előnybe a márkatermékek helyett, 58 %-a pedig az akciós áruk mellett teszi le a voksát. A bio élelmiszerek iránti kereslet az év első 7 hónapjában már jelentősen csökkent. A legnagyobb visszaesés a bio szakkereskedelemben tapasztalható (-22,2 %), viszont a bio élelmiszer forgalom a diszkont láncoknál 12,5 %-kal nőtt. Ebből az következik, hogy a bio élelmiszer iránti kereslet csak részben csökken, és bizonyos mértékben áthelyeződik inkább az olcsóbb biotermékek irányába.

Most érkeztünk oda – ha jól sejtem –, hogy ez miért meghatározó a hazai termelők számára is.

Igen, az alapvetően negatív trendnek ugyanis van pozitív oldala is számunkra. A nyugati országokban elsősorban az ott előállított bio termékek kaphatóak a bio szakkereskedelemben és az élelmiszer szakkereskedelemben. Így ezek a hálózatok erősen preferálják a Naturland vagy Bioland tanúsítással rendelkező bio élelmiszereket, sokszor kihangsúlyozva német származásukat is, szemben a diszkont áruházláncokkal, amelyeknél elsődleges szempont az áru olcsósága. Mivel a német bio áru mindig ’feláras’ az EU-Bio termékekhez képest, ez a magyar, román vagy a horvát termékek számára most kedvező helyzetet teremt.  

Ez a tendencia mindhárom ősgabonára igaz?

A tönköly esetén erősen árnyékolja a képet az, hogy Németországban évek óta erősen nő a bio termelés, 2013 óta egyre csökken az importált gabona részesedése a német bio élelmiszer piacon. 2020-ban és 21-ben már a bio gabona mindössze 12 %-át importálták. Különösen visszaesett az utóbbi három évben a bio búza és tönköly import aránya, amíg 2018-ban és 2019-ben bio búza és tönköly 21 %-át importáltak, 2019-ben és 2020-ban már csak 16 % volt az arány. Ez a folyamat folytatódott, hiszen 2020/21-re tovább csökkent az import aránya egészen 13 %-ra. Vagyis, a gabona terén Németország egyre inkább önellátó, egyre kevésbé szorul importra, hosszú távon ez a piac számunkra egyre kisebb lesz. Csak olyan években lesz szükség a magyar árura, amikor valamilyen okból hiány lesz a hazaiból. Az elmúlt évek erős áringadozásai ezt már előrevetítették. Németországban a tönköly vetésterülete – ugyanúgy, mint Magyarországon – folyamatosan nőtt. Ennek következtében tavaly szeptember óta folyamatosan csökkennek az árak. A lefelé mutató ártendenciához tavaly óta társul a keresleti visszaesés is, azt tapasztaljuk, hogy vevőink – Németország és egyéb nyugati országok meghatározó bio malmai – nem abban az ütemben veszik át a szerződött árut, ahogyan kellene, ami egyenesen abból adódik, hogy a boltokban nem úgy fogynak a biotermékek, ahogyan szokták. A kereslet mérséklődésének okát a tavalyi év végén még nehezen tudtuk az energiaárak és a már akkor jelentkező megélhetési költségek emelkedésével összefüggésbe hozni. Tény azonban, hogy már tavaly szeptembertől jelent meg egyfajta fogyasztás visszatartás a bioélelmiszereknél – mintha valami előszele lett volna azoknak az eseményeknek, melyek idén februárban bekövetkeztek. Visszatérve a bio tönkölyre, azt duplán sújtja a konzum visszatartási trend, a jelenleg extrém alacsony felvásárlási ár mellett a magas feldolgozási költség, valamint a 30 %-os hántolási veszteség. Hántolva még mindig drágább a bio búzánál, ezért sokan a viszonylag olcsóbb bio búzával vagy konvencionális tönköllyel helyettesítik a bio tönkölyt.

Ön szerint mitől várható az, hogy a bio élelmiszerpiac újból növekedni kezdjen?  

Attól, ha konvencionális gabona árával azonos szinten lesz a bio gabona. Ez azonban a bio tönkölyre nézve kedvezőtlen lenne, mivel azt jelentené, hogy a bio tönköly ára tartósan és jelentősen a bio búza ár alatt maradna a magas feldolgozási költség és a hántolási veszteség miatt. Mivel ezek a megfontolások várhatóan a tönköly vetésterületének csökkentéséhez vezetnek, van némi remény arra, hogy a kereslet-kínálat egyensúly előbb-utóbb visszabillen. Magyarországon rajtam kívül más alig vásárolt fel bio tönkölyt, az idén feltehetően idehaza azok a gazdák se fognak tönkölyt vetni vagy legalábbis csökkentik majd a tönköly vetésterületét, akik kénytelenek beláthatatlan ideig tárolni a termésüket, az összes ezzel járó kockázattal együtt. Amennyiben kellőképpen csökken a tönköly vetésterülete, akár már jövőre stabilizálódhat a tönköly ára, függetlenül az energiakrízis alakulásától. Ezért már a júniusi biokultúrás hirdetésünkben biztattam termelői partnereinket, hogy a tönkölytermesztéssel ne hagyjanak fel. Az árat természetesen nem tudom előre meghatározni, csak a szokásos minimum-maximum ársávot tudom megadni, viszont azt garantálni tudom, hogy a piaci helyzettől függetlenül, mindig átvesszük a szerződéses árut – az akkor aktuális piaci áron.

Milyen érvei vannak még a termelők felé?

Webáruházunk forgalma – ahol értékesítjük az ősi gabona lisztjeinket és sütőkeverékeinket –, hétről hétre nő és most megszületett az új termékcsaládunk is, amivel végre bekerülhetünk a nagyobb üzletláncokba is, mivel sikerült megoldani ennek a kilenc hónapos szavatosságát. A kiút a nyersanyagexport függőségből minden esetben a feldolgozott termék, amennyiben ez megállja a helyét a külföldi piacokon is, és ez a termék – erről teljesen meg vagyok győződve – ki fogja állni a próbát. Személy szerint én hiszek az ősi gabona jövőjében, mely a fenntartható ökológiai gazdálkodásnak fontos pillére, és az egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között is jó eredményeket képes produkálni. Harmincöt éve ezzel foglalkozom, magam sütöm a kenyerem, úgy élek, ahogy azt nagyon fiatalon elképzeltem, egy tanyán. Mindössze tizenhat éves voltam, amikor megfogalmazódott bennem, hogy rendkívüli módon függünk a külső tényezőktől, energiaforrásoktól, amelyek nem újulnak meg. Úgy tűnik, beigazolódott az akkori aggodalmam, változtatni kell az eddigi életünkön, hogy az élet fenntartható maradhasson. Ennek pedig elválaszthatatlan részét képezi az ökogazdálkodás, azon belül pedig az ősi kalászosok.