A sikeres növénytermesztésnek nincs egységes, jól bevált receptje, hiszen számos tényező befolyásolja az eredményességet. Beleden, a HORSCH Nemzetközi Napokon a talajállapot és a vízmegtartás volt a fókuszban.
A termelők alapvető célja a jelenlegi időjárási körülmények között, hogy a vizet a talajban tartsák, bármilyen talajművelési rendszert is alkalmaznak. Az AXIÁL Kft. és a HORSCH június elején tartotta a HORSCH Nemzetközi Napokat, ahol Szász Zoltánnal, a HORSCH országfelelősével, ill. nyugat-magyarországi szaktanácsadójával beszélgettünk a talajnedvesség megtartásának lehetőségeiről.
Műveljük-e a talajt, ill. milyen legyen a talajművelés?
Elsődleges kérdés, hogy betakarítás után mit kezd a termelő a tarlóval, megműveli-e, és ha igen, akkor hogyan.
A magyar termelők jelentős része mulcsos technológiát alkalmaz, ill. a forgatás is sok helyen még jelen van. A különbségek késő ősszel és télen láthatók jól, amikor az országot járva kirajzolódnak a művelési rendszerek sajátosságai. Mulcsos technológia esetén betakarítás után egy ultrasekély talajműveléssel és a szalma szétszórásával az érkező csapadék jól megőrizhető a talajban. A sekély, ultrasekély talajművelés esetén arra kell törekedni, hogy a talajfelszín egyenletes legyen.
Talajművelés nélküli, no-till rendszert alkalmazva a betakarítás után nem mindegy, hogy milyen magasságú tarlót hagyunk. A felszecskázott és a talajon szétszórt szármaradványok akár jobb vízmegtartást is eredményezhetnek, mint egy magasan hagyott tarló. A magas tarló a vetést könnyíti, (nincs hairpinning hatás), azonban a vetést követően a kelő növényeket árnyékolhatja. Ezért a magasan hagyott tarlót érdemes vetés előtt vagy után lehengerezni (pl. a HORSCH Cultro késhengerrel).
Egyes régiókban a repcét pl. no-till technológia mellett vetik. Ennek oka, hogy annyira kevés a csapadék és száraz a talaj, hogy ha a termelő megmozgatná azt, annyi nedvességet veszítene a földből, hogy nem kelne ki a repce.
Ugyanakkor a világban, egyes, klasszikusan no-till technológiát alkalmazó régiókban elkezdtek céltudatosan, lazítással tápanyagot bejuttatni a talajba. Más területeken pedig sávos művelést alkalmazva igyekeznek a termelők megfelelő talajállapotot kialakítani és eredményesen folytatni a növénytermesztést.
Milyen tőszámmal, sortávval érdemes a kukoricát vetni?
Az, hogy a kukorica termesztése gazdaságos lesz-e, számos tényezőtől függ, mint a talajadottságok és tápanyag-ellátottság, a csapadék, a választott hibrid, stb.
Az utóbbi években tapasztalható időjárási körülmények között a termelők a kukorica tőszám csökkentésével próbálják a rendelkezésre álló vizet jól hasznosítani, és gazdaságosan termeszteni a kukoricát. Az egyes növények megfelelő vízellátottsága az egy növényre eső terület jó kihasználásával javítható, a sor- és tőtáv változtatásával optimalizálható. Mindamellett, hogy a sortáv változtatása nehézkes, mivel a technológia és az eszközök a hagyományos 75 cm, ill. 76,2 cm-es sortávolsághoz állnak rendelkezésre, egyre többen próbálkoznak a tőszám csökkentés mellett az 50 cm sortávval is, ugyanis ekkor hamarabb takarja a felszínt az állomány, alacsonyabb lesz a talajfelszín hőmérséklete, kisebb a kipárolgás .
Bármilyen művelési módot választ is a termelő, a talajnedvesség megőrzése a termesztés kulcsa.
Képek forrása: Agrofórum Online
