Az őszi árpa a hazai kalászos gabonák között a „legbetegesebb” kultúra. Nemcsak potenciális kórokozóinak magas száma miatt, hanem az általuk potenciálisan előidézhető termésveszteség mértéke miatt is.
Nem mindegy, hogy ez a hazánkban népszerű és nagy felületen termesztett gabona milyen növényegészségügyi állapotban van a tél során, amely élettani szempontból amúgy is meglehetősen nagy kihívást jelent a növény számára.
Levélfoltosságok előnyben
A hazai ősziárpa-állományok az elmúlt év őszén a megszokottnál később, ugyanakkor (a meglehetősen gyakori, az optimális időszaknál korábbi vetést preferáló gyakorlat miatt) java részben a lehető legjobb időben kerültek elvetésre.
Ennek köszönhetően az állományok őszi túlzott vegetatív növekedése az előző évek káros gyakorlatától eltérően igen sok területen elmaradt. Ugyanakkor a levélbetegségek által prezentált fertőzési nyomás sokszorosa volt az elmúlt, sokszor aszályos években észlelteknek és ez nem kis veszélyt jelent az ősziárpa-állományokra.
Ha visszatekintünk az elmúlt évre, akkor láthatjuk, hogy az őszi árpa betakarítása után, nagyjából június utolsó napjaiig a hazai időjárás még nem volt extrém mértékben forró és száraz.
Mivel ezt a kultúrát döntően június hónap elején-közepén takarították be, így a kihullott szemekből képződött árvakelések meg tudtak erősödni és – ellentétben a búzával és tritikáléval – ezek az árvakelések egészen őszig sok helyszínen valamilyen szinten életben is maradtak.
Az árvakelések a gondozatlan, műveletlen tarlókon elsőrendű fontossággal bírnak az árpa kórokozóinak és néhány kártevőjének (pl. a vírusvektor levéltetvek és kabóca fajok) nyári túlélésének, netán felszaporodásának vonatkozásában. Ez az elmúlt évben sem volt másképp, így az ősziárpa-árvakelések dominanciája jellemezte a nyári időszakot.
Az árvakelések jelenléte elsősorban a nekrotróf életmódú kórokozók, így az árpaállományokban szinte mindennapos gyakoriságú barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), valamint a sokkal veszedelmesebb, nagyságrendekkel nagyobb pusztító erővel bíró hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) drasztikus felszaporodását eredményezték országszerte. Ez a helyzet gyakorlatilag konzerválódott a téli időszakra is az árvakelésekben és az őszi fővetésekben egyaránt.
A két, nekrotróf életvitelű kórokozó előtérbe kerülése nem igazán nagy meglepetés, mivel a nyári szárazság nem igazán tette lehetővé az árpa biotróf kórokozóinak térnyerését. Közülük csak az árpa törperozsdája tudott közepes mértékben felszaporodni, mivel meglehetősen melegkedvelő faj révén ezen igénye a nyár, de főképp az ősz folyamán végig kellő mértékben kielégítésre került.
Aktuális teendők
A fentebb felsorolt tényezők következtében jelenleg hazánkban az ősziárpa-állományokban a sajnos döntő mértékben a meleg időjárási körülményeket sokkal jobban kedvelő hálózatos levélfoltosság tünetei fedezhetők fel. Mellette gyakori a barna levélfoltosság jelenléte is, amelyet szerényen megbújva a törperozsda jelenléte követ. Ez a helyzet a tél végéig várhatóan már nagymértékben nem fog változni.
A tavasz elején, a kultúra vegetatív növekedésének megindulásának időszakában valamekkora szinten biztosan kialakul egy relatív nitrogénhiány, amely az árpák lombozatának sárgulásában is jól láthatóan megnyilvánul.
Ez sajnálatos módon tovább segíti a nekrotróf életmódú kórokozók térnyerését. Jelenleg már csak az árpatáblák felázott talaja miatt sem tudunk ezen kórokozók ellen védekezni, de erre nem is most van szükség.
Viszont a tavasz folyamán, legkésőbb az őszi árpa szárba szökkenésének elején feltétlenül fungicides állományvédelemben kell részesíteni a veszélyeztetett árpaállományokat. Erre azért ebben az időszakban van szükség, mivel utána az őszi árpa hatalmas sebességgel neveli ki a növény szárán kifejlődő leveleit, amelyekkel elzárja a lehetőségét annak, hogy az alsó levélszintekre bármilyen növényvédő szert, így fungicidet is lejuttassunk.
Ha ezt nem tesszük majd meg, akkor az árpa legalsó levelei a teljes tenyészidőszakra védelem nélkül maradnak, és ott egy olyan, több kórokozóból álló „lepratelep” alakulhat ki, amely egészen a viaszérés állapotáig folyamatosan hatalmas fertőzési nyomással fenyegeti a felsőbb levélszinteket.
Terjedhet a hálózatos levélfoltosság
Az őszi árpának rengeteg, a lombozatot támadó betegsége van. Idén igen nagy eséllyel egy olyan kórokozó, a hálózatos levélfoltosság lehet a domináns a jelenlegi adatok alapján, amely akár totális lombpusztulást is előidézhet.
Ráadásul „kemény” kórokozó, azaz ellene az engedélyezett készítmények legmagasabb, még engedélyezett dózisával lehet csak eredményesen védekezni. Érdemes erre az időszakra időben felkészülni. Részben az állományok gyakori és alapos szemlézésével, részben pedig a kórokozók leküzdéséhez szükséges készítmények időben történő beszerzése révén.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
