Az őszi káposztarepce kellően sikeres és gazdaságos termesztését a növényvédelem eredményessége döntő mértékben befolyásolja. Ezen belül is a különféle állati károsítók elleni védekezés az, amely meghatározza azt, hogy a repceállomány egyáltalán megérheti-e azt az időszakot, amikor már termést is várhatunk tőle. Különösen az őszi időszakban veszélyes a sok fiatalkori kártevő fellépése.
Az elmúlt évtizedben egyre inkább elterjedt a repce korai vetése, amely az egyre gyakoribb hosszú, fagymentes őszi időjárás mellett az őszi hónapok közepén – végén is kialakíthat furcsa, de esetenként veszélyes növényvédelmi szituációkat, amelyekre alkalmanként a termesztésben érdekelt gazdáknak is reagálniuk kell.
Kevés kórokozó, de nagy kockázat
A repcének viszonylag kevés olyan kórokozója van, amelyek fellépése döntő mértékben befolyásolhatná a kultúra termését. A gombás eredetű fertőző betegségek közül a fómás levélfoltosság és szárrákosodás (Phoma lingam), valamint a fehérpenészes szártő és szárközép korhadás (Sclerotinia sclerotiorum) okozhat súlyos termésveszteségeket. Arról már kevés szó esik, hogy az őszi káposztarepcének a többi növényfajhoz hasonlóan megvannak a maga vírusos eredetű betegségei is.
Terjedő veszély: a tarlórépa sárgulás vírusa
Ezek közül a tarlórépa sárgulás vírusa a leginkább veszélyes, bár ez a vírus a repce esetében a leveleken leginkább pirosas, lilás elszíneződést okoz. A kórokozó lassan ugyan, de terjed, évről évre nagyobb problémákat okoz a repcetermesztőknek. Mellette még néhány kevésbé veszélyes vírus faj is károsíthat, mint pl. a szintén sok keresztesvirágú növényt megfertőzni képes retek mozaik vírus.
Tetűinvázió a túlnőtt repcékben
Az utóbbi években egyre gyakrabban kialakuló, hatalmas lombozattal rendelkező őszi káposztarepce állományokban az ősz folyamán egyre gyakoribbak a sokszor szélsőségesen nagy levéltetű kolóniák a repce levelek fonákán. Sokan legyintenek erre, mivel úgy vélik, hogy a keresztesvirágúakon gyakori káposzta levéltetűről van szó.
Sajnos nem ez a helyzet, mivel az elmúlt évek őszén a túlnövekedett repcék lombozatán szinte kizárólag a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae) hatalmas kolóniáit lehetett megtalálni.
Hogyan különböztetjük meg a két levéltetű fajt?
A két levéltetű fajt viszonylag könnyű megkülönböztetni egymástól. A káposzta levéltetű teste kicsi, zömök, potrohcsövei rövidek és rengeteg fehér színű viaszt termel. A zöld őszibarack levéltetű nagyobb testű, nyúlánkabb, esetenként rózsaszín színű, potrohcsövei hosszúak és sohasem termel viaszt.
A láthatatlan kár: vírusátvitel a repcében
A zöld őszibarack levéltetű jelenléte nem a direkt kártétel, a tápanyagok és a víz elszívása miatt veszélyes. Nyilvánvalóan ez is valamekkora mértékű kárt jelent, de sokkalta nagyobb veszélyt jelent az, hogy ez a faj a világon az egyik leggyakoribb és leghatékonyabb vírusvektor.
A túlnövekedett repce állományokban tehát a vírusok átvitelének kockázata az ősz folyamán rendkívül magas. Észlelésük esetén célszerű lehet az ősz folyamán egyébként is szükséges regulátosos kezelések során tankkeverékben valamilyen olcsó, piretroid hatóanyagú készítménnyel megállítani a kártevők szaporodását.
Miért nem szabad késlekedni a védekezéssel?
Ha lehetséges, ne várjunk ezzel túlzottan sokáig. Részben azért, mert akkor a kezelés idejére a vírusok átvitele részben már megtörténhet. Részben pedig azért, mert a rengeteg levéltetű a hasznos ragadozó és parazita szervezetek hatalmas tömegeit vonzza a táblára. Mivel a piretroidok szelektivitása gyakorlatilag nulla, így egy megkésett kezeléssel a hasznos szervezetek között is nagy pusztítást hajtanánk így végre.
Kisebb jelentőségű károsítók
Az ősz folyamán nagyra nőtt repcék állományaiban gyakorta feltűnnek olyan kártevők is, amelyek gyakoriak ugyan a különféle keresztes virágú kultúrák állományaiban, de olyan mértékű kártételt általában ritkán okoznak, hogy ellenük külön menetben védekezni kelljen.
Az egyik ilyen károsító az évente három nemzedéket is felnevelő káposztamoly (Plutella maculipennis). Hernyói a levelek fonákán eleinte hámozgatnak, később már lyukakat is rágnak a levelekbe.
A különböző fehérlepke fajok, mint pl. a káposztalepke (Pieris brassicae) és rokonai szintén nagy számban jelenhetnek meg az őszi repceföldeken. Ezek is évente három nemzedéket képesek nevelni. A hernyók rágása durvább, karéjozó, akár egész leveleket is elfogyaszthatnak.
Látványos kár, ritkán indokolt védekezés
Bár ezek a kártevők szemmel látható lomb veszteséget okoznak, amely ráadásul eléggé látványos is, kártételük csak igen ritkán olyan mértékű, hogy inszekticides beavatkozást tegyen indokolttá. Ráadásul a túlnövekedett repcék hatalmas lombozatában érdemi kártételt az esetek döntő hányadában nem képesek okozni.
Amennyiben valamilyen környezeti tényező (extrém szárazság pl.) miatt a repce állomány növekedése megtorpanna, akkor esetlegesen indokolt lehet a rovarölő szeres kezelés végrehajtása. Az idei, október végi állapotok és időjárási események ismeretében erre az idei évben jó eséllyel szerencsére sehol sem lesz szükség.
A képek a szerző felvételei.
