Inváziós kártevők: a vándorpoloska

A kifejlett rovar közel 1 cm hosszú (1. kép), rendszerint egyszínű élénkzöld, a pajzsocska tövén 3 apró, fehéres folttal, a pajzsocska tövi szögletén kétoldalt egy-egy beszúrt fekete ponttal.

A populáción belül nem ritkák azonban olyan példányok sem, melyek feje és előháta elöl szélesen fehéres. Az áttelelt imágók rendszerint egyszínű barnák. Fejlődése (epimorfózis) során öt, az imágóhoz életmódjában hasonló, azonban megjelenésében attól meglehetősen eltérő lárvastádium különíthető el (2. kép). A lárvák színe a zöldtől a feketéig változhat, de a test alapszínétől függetlenül a hátoldal mindig több hosszanti sorba rendezett fehér, kerek foltokkal díszített, melyek a faj lárváit minden stádiumban könnyen felismerhetővé teszik.

Elterjedés

A faj trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken minden kontinensen elterjedt. Feltételezések szerint Afrika keleti részéről származik, ahonnan emberi közvetítéssel terjedt el világszerte (1. ábra). Afrikán kívül napjainkban megtalálható már Ázsiában, Európában, Dél-, Közép- és Észak-Amerika szinte minden jelentős növénytermesztő területén. Az USA-ban Virginiától Florida államokig okoz kárt, de megtelepedett Kalifornia államban és a Hawaii-szigeteken is.

Európában először Olaszországban fedezték fel 1998-ban (CABI/EPPO, 1998), majd rohamos terjeszkedésbe kezdett a kontinensen. Mára egész Nyugat-Európában, az Appennini- és Balkán-félszigeten is megtalálható. Magyarországon 2002-ben találták meg első példányait. A globális felmelegedésnek köszönhetően rendkívül elszaporodott hazánkban, helyenként jelentős károkat okozva zöldség- és dísznövényekben, ill. szójavetésekben. További Kárpát-medencei terjedésének kedvez a melegedő éghajlat.

Tápnövény és kártétel

Polifág faj, több mint 30 különböző családba tartozó növényen károsít. Zöldség- és gabonanövényeken, gyümölcsökön és különböző dísz- és gyomnövényeken (3. kép) egyaránt előfordul.

Világszerte a legjelentősebb károkat paradicsomon, szóján (4., 5. kép), gyapoton, babon és lóbabon okozza. Kaliforniában kukoricán, brokkolin, napraforgón, uborkán, tökön, paprikán és tojásgyümölcsön is jelezték kártételét.

Alapvetően a növények bármely részét szívogatja, de előnyben részesíti a növekvő hajtásokat és a fejlődő magokat, terméseket. Mindemellett ürüléke és bűzmirigyei váladéka a termést beszennyezi, kellemetlen szagúvá teszi.

Szúró-szívó szájszervével megszúrja a növény levelét, szárát vagy termését, befecskendezi emésztőenzimeket tartalmazó nyálát, majd az így folyóssá vált növényi részt kiszívja. A károsított növény a szúrások helyén megbarnul, majd megrothad, elszárad. A poloskák a termésképződés után vonulnak az érésben lévő paradicsomokra. Táplálkozásuk következménye, hogy a terméseken fakó foltok alakulnak ki a szúrás helye körül, a szövet megkeményedik és besötétül, ami a paradicsom minőségét és piaci értékét rontja (6. kép). A poloskák olyan baktériumokat és gombákat is terjeszthetnek, amelyek a bogyók későbbi rothadását okozhatják.

A károsítása következtében egyértelműen bekövetkező mennyiségi kár mellett a növényszövetbe injektált fitotoxikus nyál okoz minőségi értékvesztést. A vándorpoloska, mint veszélyes szipókás kártevő, a szója terméshozamát jelentősen képes csökkenteni. Cukormobilizációs vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a poloska lárvája, illetve imágója a szénhidrátok mennyiségi és minőségi összetételére is hatással van. A glükóz-, illetve szacharóz-tartalomban bekövetkezett jelentős eltérés a károsított tételekben az ép szójákhoz viszonyítva bizonyított. A szénhidrát-tartalom megváltozása hozzájárul a vetőmag csírázó képességének csökkenéséhez, betegség-ellenállóságának, valamint fagytűrő képességének romlásához is.

Feltételezhető, hogy a jelen klímaszélsőségek és az agrotechnikai fegyelem lazulása (károsított növényi maradványok alászántásának, kötelező inszekticides permetezések elhagyása) esetén e poloskafaj kártételén keresztül a megtermelt szója tételek minősége megváltozhat. Összességében e poloska és az egyéb kártevők elleni növényvédelmi beavatkozások a szójatermesztésben is szükségszerű technológiai elemmé válhatnak a jövőben.

Életmód

A melegebb, mediterrán klímán évente négy generációja is kifejlődhet. Magyarországon valószínűleg kétnemzedékes faj. Az imágók 7 °C-ig mozognak és 1 °C hőmérsékleten már diapauzába vonulnak. A poloska nősténye fehér, illetve sárga színű, 30-130 db tojását egy vagy két alkalommal, szorosan egymás mellé, a tápnövény leveleinek fonákjára helyezi (7. kép). A tojásból a lárvák nyáron pár nap, ősszel és tavasszal pár hét alatt kelnek ki. Ötször vedlenek, a második lárva öt nap, a többi hét-hét nap, az utolsó egy nap elteltével.

Ősz végén a kifejlett példányok telelőhelyet keresnek. Különböző repedésekben bújnak meg, ill. gyakran lakásokba, házakba repülnek be. Március, április hónapokban jönnek elő, táplálékot keresnek, majd új nemzedéket hoznak létre.

Védekezés

Az ellene való védekezésnek fontos eleme az agrotechnikai szabályok figyelembevétele. A vetésváltási előírások betartása növeli a kártevők elleni sikeres védekezések hatékonyságát. Ajánlott a szóját, borsót három-négy évenkénti vetésforgóban termelni, az előző évi szármaradványokat aláforgatni, hogy ne álljon rendelkezésre a szántóföldön a poloska számára táplálék.

További agrotechnikai megoldás lehet a csalogató növények alkalmazása. Nyáron hüvelyesek, tavasszal és ősszel keresztesvirágúak vetésével egy helyre csalogathatók a vándorpoloskák. Az egy helyen tartózkodó kártevők pedig célzott permetezéssel hatékonyan gyéríthetők, mielőtt a fő tápnövényt felkeresnék. Így megkímélhetők az értékes szántóföldi és kertészeti kultúrák. Ezt a megoldást elsősorban a tengerentúlon alkalmazzák, sikeressége azonban a poloska széles tápnövényköre, és jó terjedőképessége miatt kétséges.

Nagyon lényeges a kémiai beavatkozás időzítése, a gazdasági kárküszöb elérésekor mindenképpen célzottan védekezni kell a kártevő ellen. A szúró-szívó szájszervű kártevők ellen a kémiai védekezés optimális ideje akkor van, amikor a kultúrnövény 15 %-án már jelen vannak a lárvák, illetve a kifejlett imágók is megtalálhatók.

Hatékonyan felhasználhatók a piretroidok, illetve a neonikotinoidok a kártevő ellen. Nemzetközi kutatási eredmények a lambda-cihalotrin hatóanyagot tartják e kártevő ellen az egyetlen igazán hatékony vegyületnek. Az ezt a hatóanyagot tartalmazó készítmények 0,3-0,4 l/ha dózisban történő kijuttatását javasolják.

Több forrásmunka a biológiai védekezés pozitív eredményéről is beszámol. Többek között Ausztráliában és az USA-ban a faj parazitoidjaival próbálják visszaszorítani a kártevőt. E területeken egy fürkészlégyfaj (Trichopoda pennipes) – mely a lárvákat és az imágót parazitálja – és egy tojást pusztító fürkészdarázs (Trissolcus basalis) hatékony felhasználásáról vannak szakirodalmi adatok.

Köszönetnyilvánítás

A kézirathoz fűződő hasznos észrevételeikért köszönettel tartozunk Dr. Vétek Gábor és Dr. Rédei Dávid entomológusoknak.

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Ajánlott irodalom:

• Aldrich, J. R., Oliver, J. E., Lusby, W. R., Kochansky, J. P., Lockwood, J. A,. 1987: Pheromone strains of the Cosmopolitan pest, Nezara viridula (Heteroptera: Pentatomidae). Journal of Experimental Zoology 244: 171-175.
• Capinera, J.L,. 2001: Handbook of Vegetable Pests. Academic Press, San Diego. 729.
• Depieri, R. A., Panizzi, A. R,. 2011: Duration of feeding and superficial and in-depth damage to soybean seed by selected species of stink bugs (Heteroptera: Pentatomidae). Neotropical Entomology, 40: 7-12.
• Dirienzo, M. A., Lemke, S. L., Petersen, B. J., K. M. Smith, K. M., 2008: Effect of substitution of high stearic low linolenic acid soybean oil for hydrogenated soybean oil on fatty acid intake. Lipids, 43: 451-456.
• Izsáki, Z., 2004: Effect of nutrient supplies on the protein content and amino acid composition of naked oats (avena nuda l.). Cereal Research Communications, 32: 265-272.
• Kondorosy, E., 2012: Adventív poloskafajok Magyarországon. Növényvédelem 48: 97-104.
• Panizzi, A.R., 2008: Southern green stink bug, Nezara viridula (L.) (Hemiptera: Heteroptera: Pentatomidae). In Encyclopedia of Entomology. Capinera JL (editor). Springer, Heidelberg. 3471-3471.
• Rédei, D., Torma, A., 2003: Occurrence of the southern green stink bug, Nezara viridula (Heteroptera: Pentatomidae) in Hungary. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 38: 365-367.
• Vandekerkhove, B., De Clercq, P., 2004: Effects of an encapsulated formulation of lambda-cyhalothrin on Nezara Viridula and its predator Podisus maculiventris (Heteroptera: Pentatomidae). Florida Entomologist 87:112-118.

Az Agrofórum szaklap átszerkesztett változata Bosnyákné Egri Helga, Dr. Keszthelyi Sándor: A vándorpoloska (Nezara viridula) (2016. ápr. 42. old.) című írása alapján.