Kalászos gabonáinkat nem olyan kultúraként tartjuk számon, amelyeknek sok ősszel károsító kártevője lenne. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne találhatnánk kártételre bennük, vagy hogy ne lennének olyan kártevőik, amelyek figyelmet érdemelnek.
Aknázólegyek
A kalászos gabonák ismert kártevői a különböző fajokba tartozó aknázólegyek. Bár ezek kártételére gyakran bukkanhatunk a búza- és árpa táblákon, annak mértéke általában nem éri el a gazdasági kár szintjét. Az aknázólegyek az őszi időszakban ugyanúgy károsíthatnak, mint tavasszal.
Több fajuk jellegzetes kártétele a levélen megjelenő kisebb-nagyobb foltakna (1. kép), amelyekben esetenként csupán egy, de fajtól függően akár több lárvát -nyüvet- is, sőt, akár bábokat is találhatunk. Ezek az aknák az őszi időszakban, a fiatal növények levelein kifejezetten méretesek lehetnek (2. kép), ami jelentős mértékben is csökkentheti a károsított levél fotoszintetizáló felületét. A fiatal állományokban ez a tünet igen gyakran vezethet a levél leszáradásához, pusztulásához, ezért nagyobb kártételi szintnél visszafoghatja a növény kezdeti fejlődését.
Az aknázólegyek kártétele elsősorban a korai vetésű állományokban mutatkozik, ezért ezeken kell nagyobb figyelemmel követnünk a fertőzés alakulását. Ez igaz az idei évben is, egyes korán vetett táblákon a szokásosnál nagyobb arányú kártételüket láthatjuk.
A megszokotthoz képest erősebb kártétel egyébként megjelent a tavaszi állományokban is, voltak olyan kalászolás előtti árpatáblák, amelyeken nagy számban sorjáztak a levéltünetek. A helyenként meglepően nagy számban jelentkező tünetek (3. kép) ellenére azonban célzott beavatkozásra nincs szükség, a növények érdemi károsodás nélkül vészelik át a károsítást.
Fritlégy
A fritlégy az őszi gabona állományok jellegzetes, gyakran megtalálható kártevője, amely az utóbbi években mintha egyre növekvő kártétellel jelentkezne. Gyakran figyelhetjük meg, hogy a korán vetett gabonákban, sokszor a tömegtakarmány előállítására vetett rozs- és tritikálé táblákon jelenik meg nagyobb egyedszámban.
Kártételére a sárguló, majd barnuló, száradó hajtások (4.-5. kép) utalnak, amelyek alsó részét elrágja, elfoszlatja a talajszint közelében, magában a hajtásban károsító lárva (6.-7. kép). Ebből, majd a későbbiekben a bábból hajtásonként egy darabot találhatunk.
Bár a kártétel sokszor egészen erőteljesnek tűnik, azonban gazdasági kár ritkán következik be, ugyanis ezt a korai kártételt, az elhaló hajtásokat a növények a bokrosodás során „pótolják”.
Veszélyt jelentő kártevők
Az őszi gabonatáblákon a fentieken túl valós veszélyt jelentő kártevőkkel is találkozhatunk, amelyek jelenléte nem közvetlen károkozásuk miatt tekinthetők kockázatosnak, hanem vírusvektor tevékenységük miatt.
E kártevők a levéltetvek (8. kép) és kabócák (9. kép), amelyek szerepe meghatározó a hazánkban leggyakrabban károsító mindkét fontos és nagy károkozásra képes gabona vírusok terjesztésében. Az árpa sárga törpülés vírusánál (BYDV) a levéltetvek, míg a búza törpeség vírusánál (WDV) a kabócák a vírusvektor szervezetek.
Bár mindkét kórokozó figyelmet érdemel, mivel mindkettő képes mindkét őszi gabonánkat megbetegíteni, az árpa sárga törpülés vírusa az, amely gyakrabban jelenik meg az állományokban, különösen az őszi árpákban.
A kórokozó az idei tavaszon kifejezetten erős fertőzéssel jelentkezett, amelynek alapja a levéltetvek előző őszi magas egyedszáma, valamint az azok aktivitását hosszan lehetővé tevő kedvező őszi időjárás volt. Ezek a tényezők, együttesen a korai vetés idővel növelik meg a növények vírusos fertőződésének valószínűségét. Mivel ez szorosan összefügg a területen lévő kártevők számával, egy jól időzített rovarölő szeres védekezéssel egyszerűen gátat szabhatunk a vírusfertőzésnek.
Jelenleg egyes táblákon nagy számban találhatunk kabócákra, amelyek aktivitása az időjárás hűvösebbre fordulásával nagy valószínűséggel mérséklődni fog. A levéltetvek esetében egyelőre inkább a repcetáblákon találhatunk fertőzött, esetenként erősen fertőzött gócokra.
A lehűlés e kártevők esetében is együtt járhat a kártétel, így a vírus átadás mérséklődésével, azonban nem árt az óvatosság, mert az előző évben is magas novemberi egyedszám volt a jellemző, így nem zárható ki, hogy ez a kései károsítás is hozzájárult az árpaállományok erős vírusfertőzéséhez.
Az őszi kalászosokban nem a rovarkártétel jelenti az ősz legnagyobb növényvédelmi kihívását, de mint minden elemet, ezt is az ellenőrzésünk alatt kell tartanunk ahhoz, hogy elkerüljük a legkisebb hozamvesztést is. A jelenlegi piaci viszonyok mellett ugyanis minden egyes kiló számít!
