Egyre többen hagyják el az őszi ásást és a letermett zöldségfélék otthagyott szármaradványai közé vetnek, palántáznak a következő évben. Talajvédelmi szempontból ez sok esetben indokolható. Azonban fel kell tenni a kérdést, hogy nem hagyok-e fertőzött növényi maradványokat az ágyásomban?

A fonnyadó bársonyvirág (büdöske) szárát hasítottam fel, melyben a fehér gombszövedékben a hervadást okozó szklerotínia gomba talajrögökre emlékeztető fekete képleteit is megtaláltam. Ezek a szkleróciumok, melyek a környezeti hatásoknak rendkívül ellenállóak: méga 80 ^oC -os talajgőzölés és a kémiai talajfertőtlenítés sem hat rájuk. A talajban hosszú évekig megőrzik a csírázóképességüket. Innen fertőzhetik meg a dísznövényeinket és a zöldségeinket. A túl sűrű állomány, a túlzott nitrogéntrágyázás és a túlöntözés elősegíti a betegség fellépését.

Ne hagyjanak az ágyásokban beteg növényi maradványokat, különben évekig küzdhetnek a kórokozókkal! A káros gombákat megtámadó hiperparazita gombákból már készült néhány mikrobiológiai készítmény, melyek közül a pl. a Trichoderma asperellum fajt tartalamazóak kis kiszerelésben is kaphatóak.

A következő fénykép október 26-án készült Hajdúhadház egyik zártkerti szőlősében. A szőlő feketerothadás gombájának jellegzetes, határozott széllel körbe rajzolt levéltüneteit láthatják. A gomba veszélyességében már több borvidékünkön felzárkózott a három „nagy” mellé. A tőkéken maradó fertőzött növényi maradványokon, fürtökön telel át és innen indítja fertőzését jövőre. A legtöbb kordonon ott lógtak a szüretből meghagyott szőlőmúmiák. A fürtök és a lehullott levelek összegyűjtésével egyben a peronoszpóra ellen is védekeznek.

Minden év más!

Sok tanulsággal szolgált az idei nyár is a növényvédősöknek. Elszoktunk az esőktől, és a nedvességet kedvelő kórokozó gombák némelyike jelentős kárt okozott. A szélsőségesen változó időjárás miatt, erre számítanunk kell a következő években is. Az országos csapdahálózat fogási adatai alapján a kártevő rovarok számában sem mutatkozott jelentős változás az elmúlt években, tehát a kártételüktől továbbra is meg kell védeni a növényeinket. Úgy tűnik, hogy a diólegyek száma csökkenőben van. Mégsem mondhatjuk, hogy országos szinten megszűnt volna a kártételük, sőt van olyan kert Budán, ahol az idén jelentkezett első alkalommal… Néhány éve jelent meg nálunk a vándorpoloska, a foltosszárnyú muslica és még sok olyan idegenhonos faj, melyek mára a házikertekben is nagy gondot okoznak. Nincs vége a beköltözéseknek!

Talán túlságosan borúlátó lett az évértékelő, pedig csupán arról van szó, hogy alkalmazkodnunk kell a változásokhoz. Ez a korábbiakban is sikerült! „A rutingazdálkodásnak elmúlt az ideje”-idézek dr. Németh Krisztina hatperces videójából. Érdemes megnézni!

De szépen termett a füge, a kiwi és egyre biztosabban beérik a káki (datolyaszilva) is. Az október 28-i fotó Becsehelyen készült, melyen a szép termést mutatta meg nekem Harcz Endre. Nem tántorítja el őt az sem, hogy már a poloskák is megtalálták a gyümölcsét. A szívásuk nyomát láthatják a gyümölcs közepén.

A folyamatosan csökkenő növényvédőszer kínálatra is lesz megoldás. Kecskemétem készítettem azt a kisfilmet, melyben egyszerű anyagokkal, biokondícionálókkal, biostimulátorokkal védték meg a csemegeszőlő fajtákat.

Jó hír az is, hogy a nehézségek ellenére több borvidékünkön kevesebb de kiemelkedő minőségű termésről számoltak be a borászok. Ebben reménykedek én is, mert a borra mindig szükségünk van! Jókaira hivatkozok, igaza volt, miszerint „háromszor iszik a magyar: mikor jó kedve van, mikor rossz kedve van és mikor szomjas.”