Az őszi káposztarepce tavaszi növényvédő szeres kezelései során gyakran használunk olyan rovarölő szert, ami a méhekre mérsékelten, vagy éppen kifejezetten veszélyes. Ezeknek a készítményeknek az engedélyokirata a kijuttatás legutolsó időpontját is meghatározza.
Ezek a megkötések természetesen a növény fejlettségéhez igazítják a permetezés legkésőbbi lehetőségét. A piretroid csoportba tartozó rovarölőknél, ahogyan a méhveszélyességi besorolás, úgy a kezelés utolsó ideje is elég változatos. Általában ’rejtett bimbós’ és a ’sárgabimbós’ fejlettségi állapot között található az a stádium, amikor utoljára használhatjuk a piretroid hatóanyagú rovarölő szert. A klórpirifosz hatóanyagú rovarölők mindegyike méhekre kifejezetten veszélyes kategóriába tartozik, és az engedélyokiratuk szerint az utolsó kezelés fenofázisa rendre a rejtett bimbós állapot.
Nehézségek a repce fenofázisainak meghatározásában
Az őszi káposztarepce fejlettségi állapota az Általános Vizsgálati Módszertan (FVM, 2004) alapján jól behatárolható, bár a különböző fenofázisok felsorolásával ez a leírás is egyfajta időbeli sorrendiséget sugall, akárcsak a nemzetközileg használt BBCH skála. Ez utóbbira a magyar engedélyokiratok is hivatkoznak. Ezen skálázások alapján – tehát a magyar és a nemzetközi szerint is – úgy tűnik, hogy a repce esetében a szárnövekedés megelőzi a bimbófejlődést. Így gondolhatja a jóhiszemű gazda, hogy a termesztett növénye a különféle bimbós állapotokat, amelyeket a fenti engedélyokiratok is jeleznek, majd csak a szármegnyúlás után éri el.
Valójában az említett skálák tévesen sugallják az időbeli sorrendiséget, ugyanis a repcén a különféle bimbós állapotok kialakulása és a szárnövekedés párhuzamosan történik, sőt egyes esetekben a rejtett bimbós állapot (BBCH50) már a növény hosszanti növekedése előtt befejeződik (1. kép).
1. kép: BBCH50 – rejtett bimbós állapot vége
A szárnövekedés kezdetén, amikor a növényállomány még csak ’bokáig’ ér, már akkor zöldbimbós fejlettségben lévő növényeket lehet megfigyelni. Egyszerű elkülönítési lehetőség a két stádium közt, ha felülről ránézünk a növényre. Ha így is láthatóak a virágbimbók, akkor már vége van a rejtett bimbós állapotnak, tehát a klórpirifosz-tartalmú készítményeket nem használhatjuk.
Méhveszélyességi okokból a permetezésre még megengedett utolsó fenofázis meghatározásának bizonytalansága súlyos kockázatokat rejt a méhész, a gazda és a növényvédő szakember számára egyaránt. Ezt felismerve a SZIE Kertészettudományi Karának Rovartani Tanszéke az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel (OMME) közösen demonstrációs vizsgálatot tervezett, amelynek eredményeit először itt mutatjuk be.
A vizsgálat körülményei
Célkitűzésünk szerint a vizsgálathoz Soroksáron elvetett 100 m2-es repceállományban tavasszal klórpirifosz és cipermetrin hatóanyagú rovarölő szerrel (Nurelle-D) végeztünk kezelést az engedélyokirat szerinti lehető legutolsó pillanatban, azaz a rejtett bimbós állapot végén. Ezt követően megvártuk a virágzást, és a vektorhálóval borított repceállományba egy méhcsaládot telepítettünk, majd figyeltük a méhek viselkedését, esetleges pusztulást. A vizsgálati időszak alatt folyamatosan, nagyjából 3 naponként növénymintát vettünk a kipermetezett hatóanyagok maradvány értékeinek nyomon követésére. A minta minden esetben a növény felső 10 cm-es része volt. Így kezdetben a minta a felső leveleket és a virágzatot, később, a szármegnyúlás után már csak a virágzatot tartalmazta. A permetezésre április 3-án került sor. Ekkor már rohamos fejlődésben voltak a növények.
Az őszi káposztarepce fenofázisai BBCH 51-59.:
BBCH 51: Zöldbimbós állapot – a virágbimbók felülről láthatók
BBCH 52: A virágbimbók a legfiatalabb levelekkel egy szinten helyezkednek el
BBCH 53: Virágbimbók kiemelkedése
BBCH 55: Virágbimbók elkülönülése – a fővirágzat egyedi bimbói elkülöníthetők
BBCH 57: Virágbimbók elkülönülése a másodlagos virágzatoknál
BBCH 59: Sárgabimbós állapot – az első virágszirmok láthatók
Két hét múlva el is jutott a növényállomány a virágzás kezdetéig a kedvező időjárásnak köszönhetően (1. ábra).
1. ábra: Meteorológiai viszonyok a vizsgálat alatt (2018, Soroksár)
A méhcsaládot ekkor, tehát a kezelés után éppen két héttel (ápr. 17.) helyeztük el a vektorhálóval zárt, virágzó növényállományban, ahol 10 napot töltöttek el. Április 27-én véget ért a virágzás és a kísérlet is. A növénymintákat a NÉBIH NTAI Velencei Növényvédőszer-analitikai Laboratórium vizsgálta.
A hatóanyagok mennyiségének változása
A klórpirifosz kinetikáját górcső alá véve megállapíthatjuk, hogy a mért időjárási viszonyok mellett (1. ábra) a növénymintákból kimutatható hatóanyag mennyisége 5-8 naponként egy nagyságrenddel csökkent (2. ábra).
2. ábra: Klórpirifosz mennyiségének változása repce hajtásvégen
A jól gázosodó, kontakt klórpirifosz tehát a kezelés után két héttel, a méhcsalád betelepítésekor még mindig mérhető volt, bár mennyisége ekkor csupán a kezeléskori állapotnak a 0,45 százaléka volt. A hatóanyag a kezelés után három héttel is még mérhető mennyiségben volt megtalálható a virágzatban, feltehetően azokon a növényi részeken, amelyek a kezeléskor is már léteztek, így például a virágbimbók burka, a csészelevelek. Itt találkozhattak a méhek a hatóanyaggal.
A cipermetrin kinetikája nagyon hasonló volt a klórpirifoszéhoz. A logaritmikus skálán a nulla nem értelmezhető szám, így a cipermetrin adatainak ábrázolásában az első és az utolsó mintavételek értékei nem jelölhetők, de feltételezésünk szerint ezekben az időpontokban nem volt jelen a hatóanyag (3. ábra). A cipermetrin tizedelődéséhez a jelen vizsgálat meteorológiai tényezői mellett mintegy 7-9 napra volt szükség.
3. ábra: Cipermetrin mennyiségének változása repce hajtásvégen
A mért értékek folyamatos csökkenése ugyanakkor nem csupán a hatóanyagok bomlására vezethető vissza, hanem a növényállomány gyors növekedéséből adódóan a relatív csökkenés, vagy más szóval „hígulás” is bekövetkezett, ami ugyancsak befolyásolhatta az adatsor alakulását. Ez utóbbi tényező önmaga is exponenciális változó volt.
Értékelés a méhész szemével
A méhcsalád megfigyelése során rendellenes viselkedéssel nem találkoztunk. A betelepített méhek hatósági, egészségügyi vizsgálata során megállapításra került, hogy a fiasításban fertőző betegség nem állt fenn, a méheken sem varroa atka, sem nozémás fertőzés nem mutatkozott. A kísérleti periódus alatt látható méhpusztulás nem történt, még a kaptár belső vizsgálatával sem találtunk elhullott egyedeket. A méhek nagyfokú intenzitással látogatták a repceállományt, az engedélyokirat szerinti, korábbi rovarölő szeres kezelésnek semmilyen káros hatása nem volt szabad szemmel megfigyelhető. Sem a kaptár előtt, sem az izolátor más területein mászkáló méhek megjelenése nem volt megfigyelhető. A kísérletünkben a kezelt területre elhelyezett kaptárat elhagyó és a kaptárba visszatérő méhek átlagos számát is többször megfigyeltük, de itt sem mutatkozott változás a betelepítés utáni napokban.
A kísérleti periódus befejeztével a méhcsalád optimális fejlődését állapítottuk meg. Igazolta e tényt az is, hogy a kórtani vizsgálathoz kimetszett lépdarabot a méhek teljesen visszaépítették. A kísérlet céljára biztosított méhcsalád későbbi életében sem történt olyan elváltozás, aminek következtében a termelési szezonban különösebb veszteség jelentkezett volna. Ennek megfelelően a méhcsalád tudta produkálni azt az átlagos mézhozamot, ami a méhész által tartott állomány átlagára jellemző volt.
Munkánk tanulságai, és a kockázatok feltárása
A repceállományban a Nurelle-D rovarölő szerrel az engedélyezett legkésőbbi (BBCH 50) fenológiai stádiumban történt kezelés a növényállományt látogató méhcsaládban nem okozott megfigyelhető kárt. Sem mortalitást, sem viselkedésbeli elváltozást nem észleltünk. A klórpirifosz–cipermetrin kombináció együttes használata egy homogén (már, ha van ilyen), rejtettbimbós fejlettségi állapotban történő kijuttatással biztonságos megoldást jelent a repce kártevőktől való megvédésére úgy, hogy az említett növényvédelmi beavatkozás a méheket nem károsítja.
Ugyanakkor az üzemi szintű kezelésnél mindenképpen hangsúlyozni kell a növényállomány táblán belüli heterogenitásában rejlő kockázatait! Más a növények fejlettsége egy táblán belül az erdőkkel, fasorokkal határos táblaszéleken, vagy az esetlegesen kártevők által kipusztított, és újra elvetett táblarészeken. A táblán belüli heterogenitás figyelmen kívül hagyása tehát kiemelkedő kockázatot jelent.
Természetesen elképzelhető olyan időjárási helyzet is, amikor a virágzás előtti hűvös periódusban sem a hatóanyag bomlása, sem pedig a növényállomány kismértékű növekedéséből eredő hígulás nem jelentős. Ezért tehát helyesen, a klórpirifosz-tartalmú készítmények engedélyokiratában a kijuttatás legkésőbbi ideje nem a virágzáshoz mért napokban meghatározott, hanem a növény fejlettségéhez kötött.
A kezelés utolsó lehetőségének mérlegelésekor nem lehet a táblán tapasztalt uralkodó, avagy átlagolt fenológiai állapotot figyelembe venni, hiszen így nem veszünk tudomást az átlagosnál fejlettebb növényekről. A fejlettebb táblarészeken természetesen előbb kezdődik majd a virágzás, ott pedig a méhek koncentráltan jelennek meg. A méhek mérgezése ezeken a táblarészeken biztosan bekövetkezik. A kezelés végső időpontját tehát a repcetáblán belüli legfejlettebb növényekhez kell igazítani!
A ’rejtettbimbó’ fenofázis fogalma ugyanakkor sajnos nem elég precíz a termesztésben álló, számtalan őszi káposztarepce fajta egyazon állapotának megadására. Ezért a fejlettségi stádiumokra vonatkozó növényélettani kérdéseket is érdemes volna tisztázni és a fenológiai stádiumokat egyértelműen rögzíteni a fajtaleírásokban.
A kísérlet eredményei alapján a klórpirifosz általi korábbi méhmérgezések hátterében minden bizonnyal a növényállomány kezeléskori rosszul, hibásan megállapított fenológiai stádiuma állhat. A méhek rendellenes viselkedésének, illetve pusztulásának elkerüléséhez az engedélyokiratban rögzített növényvédelmi technológia maradéktalan betartása nélkülözhetetlen.
Dr. Szabó Árpád
SZIE Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
Tóth Péter
Országos Magyar Méhészeti Egyesület, Budapest
Dr. Pénzes Béla
SZIE Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest
