Az őszi időszakban a kalászos gabonák egy része komoly növénykórtani veszélynek van kitéve. A kelés után megjelenő, egyre növekvő mennyiségű és jelentős felületű zöld biomassza nem csak egyes kártevők, hanem a kórokozók számára is gyakran terített asztalt kínál.
Ez főleg a korábban elvetésre kerülő őszi árpa esetében érdekes, amely alapvetően az egyik „legbetegebb” gabona félénk. Most, a vetési időszak kezdetén ugyanakkor még van némi lehetőségünk a súlyosabb fertőzések elkerülésére.
Az ősszel kikelő árpanövényeken nem a semmiből jelennek meg a különféle növénybetegségek kórokozói és az általuk okozott tünetek. Ezek a kórokozók eddig is voltak valahol. Éltek, szaporodtak és ennek a szaporodásnak a végállomása lehet az őszi vetések sokszor súlyos mértékű elfertőződése.
Árpa vs. búza: melyik van nagyobb veszélyben?
Az őszi kalászosok közül az őszi búzának alapvetően kevesebb kórokozója van, mint az árpának. Egyedül a rozsdagombák esetében áll nyerésre a búza, viszont ezek egyike sem szokott ősszel jelentősebb mértékben megjelenni a friss kelések lombozatán.
Ennek részben az az oka, hogy a búzát később, október hónapban vetik, a hűvösebb időjárás és a fertőzés számára rendelkezésre álló időszak rövidsége gátat szab a kórokozók felszaporodásának. A másik ok a búza későbbi aratása. Később alakulnak ki az árvakelések, amelyeknek a nyári életben maradása is sokkalta inkább kérdéses, mint a korábban kizöldült és a májusi csapadékot gyökereivel a talajban még hasznosítani tudó őszi árpa árvakeléseké.
Nekrotróf és biotróf kórokozók szerepe
Az őszi árpának ráadásul több nekrotróf életmódú, levélfoltosságot okozó kórokozója is van, amelyek közül a gyakori barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), valamint a hatalmas pusztító erővel bíró hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) rendszeresen meg szokott jelenni a friss őszi árpa vetések lombozatán is.
A biotróf kórokozók, mint pl. a lisztharmat, illetve a különböző rozsdagombák kizárólag élő, zöld növényeken képesek fennmaradni és szaporodni. Ehhez elengedhetetlen az élő árvakelések jelenléte. A nekrotróf kórokozók számára némileg könnyebb a helyzet, mivel ezek a már elhalt növényi részeken képzik konídiumaikat, illetve később ivaros termőtesteiket is. Mindamellett a zöldellő árpa árvakelések ezen kórokozók esetében is kiváló fertőzési forrásként szolgálnak.
Az idei év különösen kedvezett a gombáknak
Az idei év során az őszi árpákban az érés előtt meglehetősen nagymértékben felszaporodtak mind a levélfoltosságok (még a ritkább Ramularia collo cygni is!), mind pedig az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei).
Júniusban az aratás után a gyorsan megjelenő árvakelések még bőven élni tudtak a májusi csapadékok maradékával. Mélyre tudtak gyökerezni és a nyári csapadékok segítségével könnyedén átélték a forró és száraz nyarat is. Ezzel együtt a rajtuk élősködő különféle kórokozók is meglehetősen nagy populációval vannak jelen és várják, hogy új táplálékot, friss árpa állományokat fertőzhessenek meg.
Az árvakelés a legnagyobb fertőzési forrás
Az árvakelések jelentik az őszi vetésű gabonák, de mindenekelőtt az őszi árpa vetések számára a különféle kórokozók fertőző anyagainak forrását. Nyilván akár aratás után, akár valamelyik nyári csapadékot követően lett volna lehetőség egy sekély talajmunkával megsemmisíteni az árvakeléseket, talajba munkálni az elhalt növényi részeket, netán egy nyári, víztakarékos zöldítő vetéssel elejét venni az árvakelések megerősödésének, újbóli megjelenésének. Ez sajnos igen sok helyen elmaradt.
Elmaradt tarlómunkák, erősödő betegségek
Mivel napjainkban már szinte nyakunkon az árpa vetése, a szinte mindenfelé előforduló és fertőzési forrásként funkcionáló árvakelések felszámolása igencsak esedékes és ajánlatos. Ha a gabona tarlóba tavaszi vetésű növényt tervezünk, akkor az alapvető talajmunka időzítésének függvényében még mindig van lehetőségünk egy áttelelő zöldítő keverék elvetésére. Akár megtesszük ezt, akár nem, az őszi árpa sokszor már súlyos mértékben fertőzött árvakeléseit mindenképpen célszerű még most felszámolni.
Ehhez egy olyan sekély talajművelés is elegendő, amely elpusztítja a növényzetet és azt sekélyen be is dolgozza a talajba. Erre azért van szükség, mert az árpa esetében domináns nekrotróf kórokozók esetében a talaj felszínén levő elhalt növényi maradványok is kiváló fertőzési források. Végülis az egész műveletnek az a célja, hogy a fertőzési forrásokat igyekezzünk megszüntetni.
Fungicides kezelés: drága és kockázatos megoldás
Amennyiben ezt nem tesszük meg és a kórokozók számára kedvező lesz az őszi időjárás, akkor nem fogjuk megúszni a meglehetősen költséges őszi fungicides állománykezelést. Ez két okból is költségesebb lesz egy átlagos fungicides beavatkozásnál. Mivel jó eséllyel a korábban a Helminthosporium nemzetségbe sorolt, levélfoltosságot okozó kórokozók ellen kell védekezni, a lehető legjobb készítmények maximális dózisát kell alkalmaznunk. Ezek a kórokozók „kemény” ellenfelek, esetükben nincs létjogosultsága a spórolásnak.
Ráadásul jó eséllyel már hűvösebb időben kell sort keríteni erre a védekezésre. Amikor is az olcsóbb, triazol típusú hatóanyagot tartalmazó készítmények hatékonysága a hőmérséklet függvényében erősen lecsökkenhet. Jobb megelőzni az őszi árpák őszi, gombás eredetű megbetegedéseit, mint nagy költségek árán védekezni ellenük.
A képek a szerző felvételei.
